A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kopasz Gábor. A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Drávavonal védelmében

pedig a miniszterelnöki leirat második lehetőségét választotta. Sürgönyileg értesítette Csányit, hogy a hadi szolgálatot teljesítő megyei mozgó nemzetőröket a kiszabott határidőn túl egy nappal sem kívánja ott lenn tartani, nehogy a körülmények miatt annyira szükséges népbizalmat maga iránt gyengítse. Felkérte az országos biztost, a miniszterelnöki rendelet értelmében úgy intézkedjék, hogy a veszprémiek által tartott őrhely szeptember 12-én túl, amikor is azok hazaindulnak, más módon töltessék be addig, amíg a Veszprém megyéből szeptember 15-én elinduló önkéntes nemzetőrsereg megérkezik. Csányi még küldött néhány levelet Veszprém megye állandó bizottmányához, amelyekben a felváltó csapatok kiállítását sürgette. Ha a kormány az önkéntes nemzetőrcsapatokat Pápára irányítja, szállítson az állandó bizottmány a megadott útirend szerint újabb megyei mozgó nemzetőrcsapatokat, mert őrizetlenül nem lehet hagyni a veszprémiek által tartott védelmi vonalrészt. Jellasics már elfoglalta Szlavóniát, a varasdi hidat lezárta, a belső ellenség száma is állandóan növekszik, így a haza helyzete napról-napra bonyolultabb — írta Csányi László Veszprémbe. Erre Veszprém megye ismételten, de most már hatázotottan értesítette Csányit, hogy mivel állandó nemzetőri hadsereget szervez, a Baranyában levő veszprémi nemzetőrök felváltására a harmadik megyei mozgó nemzetőrcsoportot nem állítja ki.

22 Nem engedi meg adott szavának szentsége, hogy a csapatokat határidőn túl is a Drávánál tartsa, de nem kötelezi erre a megyét a miniszterelnöki rendelet sem — válaszolta a bizottmány Csányinak. Már lényegében befejeződött az 1000 önkéntes nemzetőr kiállítása, s oly tetemes költséggel járult hozzá a megye ezek felszereléséhez, hogy sem a Baranyában levő nemzetőrök további ott tartásához, se a felváltó csapatok kiállításához nem járulhat hozzá. Csányi országos biztos a Dráva-partnak biztosításáról más módon gondoskodjék.

23 Egyébként arról, hogy nem küld felváltó csapatokat, Veszprém megye Baranya megyét is értesítette. Ez elsősorban azért történt, mert Baranya megye alispánja és Eszterháhy Károly a Veszprém megyei nemzetőrök főparancsnoka együttesen, közös levélben is kérték felváltó őrcsapatok küldését. A felváltó csapatok utirendjét is megküldték Veszprém megyének és értesítették, hogy a második csoport szeptember 12-én indul hazafelé. Veszprém megye a már ismert indokokkal hárította el a kérelmet. Ezenkívül azt válaszolták Baranya megyének, mivel felváltó csapatokat nem küldenek, útirend küldésére szükség nincs, s az útiterv meghatározása egyébként sem az egyes megyék állandó bizottmányának, hanem az országos biztosnak a feladata. Ezzel azonban Veszprém megye csak ürügyet akart találni elfoglalt álláspontjának igazolására, hiszen ugyanakkor Csányi László is megküldte a megyének a felváltó csapatok útirendjét, de erre Veszprém megye állandó bizottmánya nem is válaszolt, hanem egyszerű tudomásulvétel után irattárba tette.

24 Nem hatotta meg Veszprém megyét Baranya megye állandó bizottmányának az a levele sem, amelyben szorult helyzetében ismételten kérte a felváltó csapatok küldését. Arra hivatkozott, hogy azért nem küldhet felváltó csapatokat, mert most szereli fel állandó önkéntes nemzetőri seregét. A baranyaiak erre válaszukban ezt írták: ,,a tudvalevő körülmények végett hittük, hogy a vésszel fenyegetett Dráva-vonal — akár rendes, akár önkéntes nemzetőrök általi felváltással — továbbra is, míg t.i. saját nemzetőreink egy részről a bácskai táborból visszavonatni, vagy az önkéntes nemzetőreink más részről kiállíttatni fognak — fegyveres erővel megszállva biztosítandó lészen."

25 Miután Eszterházy nemzetőr főparancsnok néhány nappal előbb értesítette Veszprém megyét az útirányról, szeptember 12-én csapataival elindult Baranyából. Másnap Pécsett kapta kézhez Csányi levelét, amelyben arról értesítette az országos biztos, hogy Jellasics a Murán át betört Magyarországba és a magyar erőket is ott vonják össze. Ebben a levélben a veszprémieknek csak általánosan lelkesítő, minden határozott és részletes utasítás nélküli rendeletet küldött. A veszprémi nemzetőrök második csoportja a hazai parancsnak kívánt engedelmeskedni. De magának a főparancsnoknak is az volt a véleménye, hogy a sok beteggel megterhelt, fáradt, gyengén élelmezett, elcsüggedt sereget fegyveres szolgálatra jó sikerrel alig lehetne alkalmazni. A nemzetőrök közül ugyanis több mint háromszázan megbetegedtek, a halálozás is sűrűn fordult elő köztük és maga Eszterházy főparancsnok több nap óta lázas beteg volt a rossz levegő és élelem, valamint a kényelmetlen szállás következétben. A főparancsnok egyébként, amikor Pécsett értesült Jellasics betöréséről, megkérdezte megyéje állandó bizottmányát, folytassa-e útját Veszprém felé, s ha az ellenség valahol útjába vágna, támadólag lépjen-e fel, megütközzék-e vele ? A bizottmány azt válaszolta, hogy útját hazafelé folytassa és az ellenséggel csak akkor ütközzék meg, ha seregét erre képesnek tartja. A veszprémi nemzetőrök Baranyából két részletben haladtak hazafelé. Bár a megye a fegyvereknek kocsikon való szállítását rendelte el, Eszterházy főparancsnok ezt az idő rövidsége miatt nem tartotta veszteség nélkül kivihetőnek. De a közelgő veszélyre tekintettel nem is látta tanácsosnak, hogy a nemzetőröket fegyvereiktől megfossza még csak néhány napra sem. Útközben ugyanis arra kellet gondolni, hogy az ellenséggel össze is találkozhatnak. A nemzetőrcsapatok első fele szeptember 16-án, 267