A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kopasz Gábor. A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Drávavonal védelmében

kikölcsönzött fegyvereket csak a Dráva mellett kapták meg. Az átvétel a kapitányok felügyelete mellett történt térítvény ellenében. A puska- és pisztoly tűzköveket otthon kellett mindenkinek beszereznie.

19 Perczel Imre baranyai másodalispán útitervét, amely teljesen eltérő volt az országos biztosi rendelet útirendjétől, már az idő rövidsége miatt sem fogadták el. Kérték azonban Baranya megyét, hogy a veszélybe jutott haza védelmére lelkesedéssel induló nemzetőröket útirendjükben mindenben támogassa, gondoskodjék kellő ellátásukról, és segítse elő az elszállásolásukat intéző polgári biztosok munkáját. Először Veszprém megye úgy határozott, hogy mivel a nemzetőrparancsnokok távollétük miatt vezetni nem tudják a felváltó sereget, a századosok közül válasszanak az útra egy ideiglenes parancsnokot. Végül is azonban úgy döntöttek, hogy Eszterházy Károly főparancsnok saját maga vezesse a felváltó sereget Baranyába. A főparancsnok bejelentette az állandó választmánynak, hogy az elfogadott útirend szerint vezeti ugyan a nemzetőrcsapatokat, de a parancsoksága alatt álló résszel főparancsnoki tanyáját nem Vajszlón üti fel, hanem Siklósra teszi át. Néhány nap múlva egy másik jelentésben arra is hivatkozott, hogy állomáshelyét Perczel Imre baranyai alispán rendelkezése szerint tette át Siklósra. Ebből hosszú hatásköri vita támadt az állandó bizottmány és Eszterházy főparancsnok között, s tovább élezte az ellentétet Baranya megyével is, amely a veszprémi nemzetőrök húsellátása miatt keletkezett. Eszterházy még tovább szította a tüzet azzal, hogy tovább rendelte Siklósról az ott megtelepedett Havranek Lajos őrnagyot, aki most az új első zászlóaljnak lett a parancsnoka. Siklóst az országos biztos és a Veszprém megyei hatóság is Havranek részére jelölte ki és Eszterházy főparancsnok most azon a címen irányította tovább, hogy Siklóst magának akarja állomáshelyül fenntartani. A főparancsnok hivatkozott arra is, hogy ő a nemzetőrség parancsnoka, hadiszolgálat idején az elszállásolásban és egyéb hasonló intézkedéseiben nem függ a polgári hatóságtól. A megyei állandó bizottmány álláspontja ezzel szemben az volt, hogy a nemzetőrség egyenesen a polgári hatóságtól függő egyén vezérlete alatt áll. A letett eskü szerint a parancsnokok a polgári hatóságnak engedelmeskedni tartoznak. A főparancsnoknak nincs joga a polgári hatóság elszállásolási rendeletét figyelmen kívül hagyni nem annyira hadi taktika, mint inkább kényelmi szempontból. Már csak figyelmességből is tartózkodjék a megyével ujjat húzni. A veszprémi nemzetőrparancsnoknak a saját megyéjével támadt ellentétéből az összhangnak három irányú megbomlására lehet következtetni. Ellentét volt Veszprém megye vezetősége és a főparancsnok között,, Veszprém és Baranya megyék között, s nem volt meg az egyetértés a veszprémi nemzetőrparancsnokok között sem. A veszprémi nemzetőröknek a Dráva mellet folyamatos szolgálattételét az a körülmény zavarta meg, hogy a megyei nemzetőrségnek a kormány által elrendelt átszervezése egybeesett a Dráva mellett levők felváltási idejével, illetve a felváltó csapatok toborzásával. A miniszterelnöki rendelet augusztus közepe táján ugyanis arra utasította Veszprém megyét, hogy mivel: a kormány önkéntes nemzetőrökből álló haderőt kíván teremteni, a megye is lásson hozzá az önkéntesek szervezéséhez. Ezt a haderőt önként jelentkező, erős, egészséges egyénekből kell kiállítani. Azért volt erre szükség, mert a kormány azt tapasztalta, hogy a megyei nemzetőrök kimozdítása, vagyis a rendes megyei nemzetőrök mozgóvá tétele nem felel meg egészen a honvédelmi céloknak. A mozgó nemzetőrcsapatok, bármilyen lelkesedéssel végzik szolgálatukat, a hiányzó katonaságot nem pótolják. A nemzetőrségnek a törvényben lefektetett feladata elsősorban rendészeti célokat szolgált, amelyeknek a nemzetőrség maradék nélkül megfelelt. Amint azonban az ország határain a bajok egyre jobban tornyosultak, mindinkább szükségessé vált a katonailag jól képzett, állandó haderő megteremtése. A mozgó nemzetőrök nagyrészben a vagyonosabb családokból kerültek ki, így ezek a nemzetőrcsapatok hosszabb ideig megyéjüktől távol nem szívesen teljesítettek szolgálatot, amint ezt a Veszprém megyei mozgó nemzetőrcsapatok példája is mutatja. Hiába tartották tehát a mozgó nemzetőrcsapatokat csaknem teljes katonai fegyelem alatt, hiába szervezték a tényleges katonaság mintájára, egyre fontosabbá vált a nemzetőrökből egy olyan állandó jellegű haderő megteremtése, amely egyik legalapvetőbb pillére lett a rövid idő múlva létrejött 48-as honvédségnek. A mozgó nemzetőrcsapatok időről-időre — havonként, vagy tíz hetenként — egymást váltották. Most a kormány olyan rendeletet hozott, hogy az önkéntes nemzetőrökből álló haderő köteles magát a kormány rendelkezésére bocsátani mindaddig, amíg a harc tart, illetve amíg a haza szolgálatukat igényli. A rendelet hangoztatta, hogy az önkéntesek — tisztek és közemberek — olyan fizetést kapnak, mint a katonaságnál. Mivel ennek a haderőnek a megszervezése sürgős, mert délről a veszély tornyosodik, Veszprém megye elhatározta az önkéntes nemzeti őrsereg megszervezését a megyei mozgó nemzetőrség helyett. Az önkéntes nemzetőrség létszámát 1000 főben állapították meg a rendes megyei nemzetőrség több ezres létszámával szemben. A jelentkezőket nem bizonytalan 265