A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kopasz Gábor. A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Drávavonal védelmében

nem honvédelmi, hanem rendészeti feladatokra esketik fel a nemzetőröket, amelyeknek teljesítéséért polgári elöljáróik vezetése alatt küzdenek.

9 Bár a rendelkezésre álló idő igen rövid volt, mégis gondolni kellett a nemzetőrök kiképzésére. Arra már nem volt idő, hogy a Dráva mellé vonuló nemzetőröket is Veszprémben képezzék ki. Ezek kiképzése a Drávánál történt, szolgálatteljesítés közben. De Veszprémben kellett kiképezni a második és harmadik felváltó csoportot, valamint az egyelőre otthon maradó nemzetőröket. Az országos nemzetőrségi tanács a veszprémi nemzetőrök betanítására két tisztet és egy altisztet nevezett ki. Ezek napidíjáról és szállásáról a megye gondoskodott. Csányi komolyhangú levelei határozottan utaltak a Dráván túlról várható veszélyre, de ezek a készülődő sereg lelkesedését csak fokozták. Kijelölték, megválasztották a tiszteket, orvosokat, auditorokat,

10 megkezdték a nemzetőrök kiképzését, elkészítette a megye a nemzetőrök fegyelmi szabályzatát, amelyhez mintául az 1807-es felkelési sereg rendszabályai szolgáltak. A kormány a veszprémi nemzetőrök parancsnokaiul Havranek Lajos, Eszterházy Károly és Bezerédy Kristóf őrnagyokat nevezte ki. Közülük a miniszterelnöki rendelet szerint Eszterházy Károly lett a főparancsnok. A megye első alispánjának és a nemzetőrség főparancsnokának volt a feladata, hogy elkészítse a nemzetőrök útitervét Veszprémtől a Dráváig. Később ez oda módosult, hogy a mozgó nemzetőrök váltásánál a megyék az országos biztos által megállapított útitervhez igazodtak. Mivel több tiszt jelentkezett a Dráva melletti szolgálatra a szükségesnél, sorshúzás útján döntötték el, kik legyenek a csapategységek tisztjei és altisztjei. Azoknak a tiszteknek, akik nem jutottak be sorshúzás útján a nemzetőrtisztek közé, jogukban állott tiszti rangjuk megtartása mellett közlegényként maradni a csapatban, hogy hazafias szándékuk teljesítésében őket senki ne gátolja. Már most leszögezték azonban, hogy hazatérésük után mindenki újból régi tiszti minőségét nyeri vissza. A megyei tisztviselői karnak is csaknem minden tagja jelentkezett a Dráva mellé induló csapatokba. Hunkár Antalnak, a Kossuth-hoz kezdettől hű főispánnak, az iránt kellett intézkedni, hogy az igazgatás zavartalan biztosítása érdekében otthon is maradjanak tisztviselők megfelelő létszámban. A Baranyába induló első csoporthoz öt hadiügyészt, egy főorvost, négy alorvost, egy gyógyszerészt jelöltek ki. A szükséges seborvosi eszközöket elismervény ellenében adta át a megye a nemzetőrség orvosainak. A Drávához irányított első nemzetőr csoport mintegy 1700 főből állott és kilenc századra tagolódott. Egy-egy századba 180—190 ember tartozott. Egy század 12 szakaszra oszlott. A század tisztjei és altisztjei a kapitány, főhadnagy, alhadnagyok, őrmesterek, 12 tizedes és őrvezetők voltak. Egy-két dobos tartozott még ezenkívül minden századhoz. A kiképzés során elsősorban a feljebbvalókkal szembeni tisztelgést sajátították el a nemzetőrök, amely azonos volt a katonaságnál szokásos tisztelgési módokkal. Veszprém megye az általa megalkotott nemzetőri fegyelmi és büntető törvényeket csak addig kívánta érvényben tartani, amíg a minisztérium ki nem dolgozza az országos érvényű nemzetőri fegyelmi és büntető törvényeket. Tehát Veszprém megye ezeket a helyi törvényhatósági szabályokat ideiglenes jellegűeknek szánta. Kimondta a fegyelmi szabályzat, hogy a nemzetőrség minden tagjának kötelessége a letett esküben foglaltakat megtartani. Aki ez ellen vét, fegyelmi, vagy büntető törvény alá esik. A nemzetőrökkel és altisztekkel szemben a kisebb fegyelmi törvényeket a százados gyakorolja. A nagyobb fenyítékeket, továbbá a főtisztekre vonatkozó minden fenyítéket a hadi ügyész hozzájárulásával az őrnagy és a százados. A nemzetőrök által elkövetett bűncselekmények a megye rendes büntető törvényszékére tartoznak, s ezt a megyei törvényszék részint otthon, részint a táborban intézi. Bárhol legyen is ez az ítélkezés, mindig az egyik őrnagy elnöksége alatt hét személyből álló törvényszék végzi, amely az őrsereg törvénytudó és részrehajlatlan tagjaiból alakítandó. A fenyítő szabályokkal a nemzetőrök becsületérzését kívánták fejleszteni, ápolni. Nevelő célzatúak voltak és különböző fenyítési fokokat tartalmaztak.

11 A nevelő jellegre utal az is, hogy a kisebb hanyagságok elkövetőit a tisztek négyszemközti, magános megrovásban részesítették. A nemzetőrök büntető törvényéül Veszprém megye a már említett 1807. évi felkelő nemes ezredek számára alkotott országos törvényeket alkalmazta. Különösen kiemelték, hogyan kell büntetni a nemzetőröknél a hűtlenséget, pártütést, engedetlenséget, az őrhely elhagyását, részegséget, az ellenség elől való megfutamodást, a rablást, szökést, árulást, a polgári lakosság fosztogatását. A részegség kivételével minden esetben ki lehetett szabni a cselekmény súlyosságához mérten halálbüntetést is. Egy esetben előfordult, hogy egy cseszneki nemzetőr századától megszökött. A megye állandó bizottmánya azonnal elrendelte elfogatását és törvényszék elé idézését. A veszprémi nemzetőrparancsnokság különösen nagy súlyt helyezett a nemzetőröknek a polgári lakossággal szembeni magatartására. A századosok napiparancsban adták, hogy minden ember szállásán házigazdájával illendően viselkedjék, ne követeljen 261