A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Kopasz Gábor. A veszprémi nemzetőrök szerepe 1848-ban a baranyai Drávavonal védelmében

többet annál, ami jár, a hús árát mindenki kifizesse. Mivel a nemzetőrök között igen divatba jött a hazárdjáték, ezt eltiltották, nehogy valami szomorú következménye legyen. Ugyancsak eltiltották az utcákon való dohányzást. A gyülekező nemzetőröket az indulás előtt — körülbelül fele-fele arányban — Veszprémben és Pápán szállásolták el. Veszprémben nagyon kevés volt a férőhely, Pápa viszont igen megfelelt erre a célra. A tiszteket magánlakásokon helyezték el, a legénységet pedig kaszárnyákban, kórházakban és iskolákban. Még a veszprémi papneveldét is igénybe vették erre a célra. Csányi László a nemzetőrök útbaindítása előtt arra hívta fel Veszprém vármegyét, hogy a nemzetőrök napidíját visszatérésig a megye előlegezze, a megye határáig az emberek szállítása előfogatokon történjék, sőt ajánlja, hogy még azon túl is egy darabig kocsikkal szállítsák őket. A megyei állandó bizottmány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem kíván eltérni a rendes katonaság szállítási módjától. Vagyis a nemzetőrök gyalog tegyék meg az utat, és csupán málhaszállító kocsikról kell gondoskodni. Erre a célra 184 négylovas poggyászos kocsi küldését kérték július 7-re Sümegre, Tapolcára és Siófokra, a nemzetőrcsapatok kiindulási helyeire. Az országos biztos a szükséges málhásszekereket a környező helységekből jelölte ki. Keszthely mezőváros pl. nyolc kocsit adott a veszprémi nemzetőrök 8. százada pogygyászainak Keszthelyről Marcaliba való szállítására. A menetkész sereg július 7-én hajnalban indult útnak, és Keszthely, Marcali, Kaposvár, Somogyhárságy, Szigetvár, Magyartelek útvonalon haladva, július 18-án érkeztek Vajszlóra. Nagyvázsony, mivel több katonaátvonulást ért meg az utóbbi időben, azt kérte a megyétől, hogy a csapatok ne vonuljanak át a községen. Útközben felváltva, hol az 1., hol pedig a 9. század alkotta az élcsapatot. A csaknem két hétig tartó menetelés alatt többször tartottak pihenőt. Kaposvárott egy egész napig pihentek. A menetelés napjai alatt is szigorú fegyelmet tartottak, és nagy gondot fordítottak a legénység egészségére.

12 A szükséges élelmiszereket útközben a kijelölt helyeken vételezték fel. Baranyában a veszprémi nemzetőrök első csoportjának főhadiszállása Vajszló volt. Itt székelt Havranek Lajos őrnagy a Dráva menti veszprémi őrsereg parancsnoka. Innen történt a századok elszállásolása az előre kijelölt falvakba. Az egyes nemzetőrszázadok július 24-re elfoglalták végleges állomáshelyeiket. Vajszlón, a parancsnoki székhelyen állomásozott az 5. és 6. század, Vejtibe ment a 9., Hiricsbe a 7., Nagycsányba a 8., Kisszentmártonba a 4., Cunba és Szaporcára a 3., Tésenfára a 2., Hidvégre és Sámodra az 1. század. Ezenkívül Piskibe, Kémesre, Csepelyre, Kovácshidára és Drávaszerdahelyre is vezényeltek kisebb egységeket. Tizenkét kapitányuk volt a veszprémieknek, de csak hatra adtak fizetést. Az egy kapitánynak járó napi 2 f. 48 kr. ezüstöt kettő között osztották fel egyenlő arányban. Kijelölték a nemzetőrség öt orvosának a székhelyét is és köztük felosztották a községeket, amelyekben nemzetőrök voltak beszállásolva, illetve megállapították, hogy egy-egy orvos mely századok egészségügyével foglalkozik. A megérkezés és a Dráva mellett való elhelyezkedés után Havranek Lajos parancsnok erről jelentést tett a Veszprém megyei állandó bizottmánynak. A jelentést a megye hazafias lekesedéssel fogadta és elrendelte a nemzetőrök tartózkodási helyének a járásokban való kihirdetését, hogy hozzátartozójának hollétéről mindenki értesüljön. Hunkár Antal levélben szintén értesítette az állandó bizottmányt, hogy a nemzetőrök Baranyában a Dráva hosszában, a siklósi és sellyei uradalmak községeiben vannak elszállásolva. A Dráva melletti elhelyezkedés után is megvolt a nemzetőröknek a pontos beosztás szerinti napi foglalkozása. Ebben fegyvergyakorlat, lövészet, fegyvertöltés oktatása, roham gyakorlása, fegyver- és ruhatisztogatás, menetelés, fordulatok, kanyarulatok gyakorlása, fegyveres menetelés, szakaszokra való oszlás, fegyverforgatások, tisztelgés, stb. szerepeltek. Rossz idő esetén minden századnak iskolát tartottak, ahol egyebek között ismertették a hadi törvényeket is. Mivel a menetelés rendszerint dobpergésre történt, s ezzel jelezték az ébresztőt, takarodót, gyülekezőt, a századdobosok részére is rendszeres gyakorlást tartottak. A veszprémi nemzetőrök között a Dráva menti őrhelyeken is szigorú fegyelem uralkodott. Tilos volt engedély nélkül elhagyni annak a falunak határát, ahol tartózkodtak. Engedélyt a távozásra a köznemzetőrök káplárjaiktól, ezek pedig a többi tisztekkel együtt a kapitánytól kértek. A századosnak a takarodót rendszerint este 9-kor kellet elrendelnie. Takarodó után félórával minden nemzetőrnek a szállásán kellett lennie. Az őrséget minden századnak naponként rendesen ki kellett állítani, amely egy káplárból és hat emberből állott. Dobszó esetén az egész századnak a kapitány szállása előtt kellett gyülekezni. Július hónap utolsó napjaiban maga Csányi László is szemlét tartott a veszprémi nemzetőröknél és mind külső magatartás, mind rend, mind gyakorlottság tekintetében elismerését fejezte ki a Dráva melletti seregnek. Veszprém megye nemzetőreinek javát küldte az első csoportban a Dráva vonalához. Ezek voltak katonailag aránylag legjobban kiképezve és a körülményekhez képest legjobban felfegyverezve. Amikor azonban az 262