A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

vei kötött négyéves szerződését megszegve öt hónapon keresztül munkahelyéről távolmaradt s azt is megakadályozta, hogy helyére egy vándorló legényt állítsanak be. Miután így egy „Werkstatt" ellátatlan maradt, Perczel 480 Ft kárt okozott Neumann-nak.

220 A bakonyi üveghuták készítményeit általában „somhegyi üveg" néven ismerték.

221 Valóban, a fennmaradt, gyűjteményekbe került évszámos palackok szinte kizárólag innen származtathatók, hiszen 1824től csupán a somhegyi üveghuta működött a Bakonyban s az évszámos, monogrammos, virágdíszes, állatalakos csiszolt üvegtárgyak között ennél korábbról egyet sem ismerünk.

222 Készítettek még a hutában természetesen táblaüveget, patikák számára gyógyszeres üveget stb., fehér, zöld és kék színben.

22;i A huta mindvégig a Neumann-család bérletében működött. Legtöbb adatunk az alapító Neumann Ábrahám tevékenységével kapcsolatos. A szerződés megkötése utáni esztendőben vásárolta meg Vernhardt pénzeskúti felszerelésének egy részét.

224 1818 elején készítette el a helytartótanács rendelkezése alapján a szolgabíró „a Bakonybéli Helységnek Határjában mostanában felállított Üveg Bányáról szóló Hivatalos tudósíttását",

225 nemsokára azonban a bérlő által kért privilégium engedélyezése miatt újból vizsgálatot tartott Somhegyen.

220 Jelentése alapján a vármegye a privilégium megadását javasolta: „mivel a Könyörgőt maga a Földes Uraság ajánlja, mind azért, mivel ezen Fabrika által 100 ember tápláltatik,

227 mind azért mivel az által több mint 40.000 forint hozattatik forgásban, mind azért végtére, mivel az eddig tapasztalt napról napra való előmenetele ezen Fabrikának a' Kegyelmes Privilégiumnak megnyerése által szerfelett előmozdittatni fog; szükséges legyen a' Nemzeti szorgalmatosság gyarapítása tekintetéből is a folyamodónak kérését ajánlani".

228 A helytartótanács további kiegészítő felvilágosításokat kért a kérelmező vagyoni helyzetéről s az üzemre eddig ráfordított költségeiről.

229 Majd a földesúrral kötött szerződés másolatát kérték be.

230 Vigyázó János pápai főszolgabíró jelentésében közölte, hogy Neumann a pápai piactéren egy „a' kereskedéshez is igen alkalmatos" kőházat bír, ugyancsak kőből épült a somhegyi huta és a hamuzsírfőző épülete. Fenti ingatlanok értékét 30 000 Ft-ra tette. Összvagyona pedig, melyben csak a kereskedésbe fektetett pénzét számítják „mellyet a' köztapasztalás és tudomány szerént is folytat, és a' mellynél fogva őtet az ezen tájon lévő nagyobb kereskedők közé számlálhatni" ötvenezer forintra tehető, a hutában készült árú értékét nem is számítva. Felülvizsgálták a somhegyi számadásokat s megállapították, hogy három és fél év alatt csaknem 170 000 Ft-ot tettek ki Neumann kiadásai és építési költségeken kívül.

231 A vállalkozó közelebbi terveiről annyit jelentettek, hogy egy malmot kíván építeni „a' sós kőnek őrlésére nézve", de ennek költségeit s további befektetései összegét még nem tudja.

232 Neumann a privilégiumot még 1819-ben meg is kapta. Ennek értelmében legényeket, inasokat tarthatott és felszabadíthatott s készítményeit saját üzleteiben árulhatta.

233 Alig egy év múlva a bérlő már halott. Fia kiskorú lévén Bésán István alispán vállalta el az üzem felügyeletét, mint árvagyám. Miután szerinte „ezen Üveg-bányánál csaknem minden a legnagyobb keverékben vagyon, szükséges tehát, hogy mennyire csak lehet, valami rendtartás ki szabattassék". Többek között a munkások azt panaszolták, hogy bérük alacsonyabb, mint az Ürkúton dolgozóké. Mindezekért Bésán Szőllősy Pált, a Zichyek vázsonyi uradalmának intézőjét kereste meg levelével, hogy számára az úrkúti bérekről tájékoztatást adjon.

234 A válaszban Szőllősy utalt arra, hogy Neumann „Eő Exczellentiájának némely esetekben sok Boszuságot, nékem pedig kimondhatatlan sok veszüdséget okozott". (Errevonatkozóan emlékeztetünk a korábban idézett adatokra, melyek szerint Somhegyre csábították az úrkúti üvegfúvókat.) A továbbiakban kifejti, hogy feltétlen szükséges a két huta vezetését egyetértéssel ellátni, a bérek listájának kölcsönös megküldését, az abban bekövetkezett esetleges változások azonnali közlését is szükségesnek tartja.

235 Nem sokkal később azonban megszűnt Bésán gyámkodása a somhegyi huta felett. Az 1824-ben megszűnt úrkúti huta felszerelését vásárló Neumann névvel már találkoztunk. 1828-ban „Sáliam Neumann Glas Fabrikant" írja alá Perczel Károly elbocsátólevelét.

230 Neumann Salamon neve szerepel 1848-ban a pápai zsidók összeírásában is, foglalkozásaként gyáros szerepel.

237 Neumann Jakab és Fülöp ugyancsak gyárosként van az összeírásban feltüntetve, míg egy negyedik üvegkereskedő. Nem tudjuk, testvérek, rokonok voltak-e, Neumann Salamon neve sem szerepel többé. Az azonban biztos, hogy a somhegyi huta megszűnése után néhány évre megindított úrkúti hutában már nem ő, hanem a család már alighanem harmadik generációjához tartozó tagja a bérlő. A huta működésével kapcsolatosan több adatot egyelőre nem ismerünk. 1856-ban még egy kemencével és 6 tégellyel dolgozott,

238 azonban néhány év múlva, Dornyay szerint 1859-ben megszűnt.

239 Ezt a dátumot elfogadhatóvá teszi egyrészt az, hogy a bakonybéli plébánia anyakönyveiben sem találunk későbbi bejegyzést az itteni üvegfúvókról, viszont jórészt ugyanezek a Somhegyről már ismerős nevek szerepelnek 1863-ban az újra megindított úrkúti huta munkásainak névsorában.

240 Az e hutára vonatkozó adataink tehát összefoglalva : 162