A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

1. Működött: 1815—1859között. 2. Bérlői: Neumann Ábrahám (1815—1820), Neumann Salamon (1824—tói). 3. Munkáslétszáma: 12—14 fő között. 4. Gyártott: Fehér-, zöld- és kéküveget (öblösüveg) és táblaüveget egyaránt. (1819-es adat szerint évi 10 000 shok-ra tehető mennyiségben, 40 000 Ft-os értékben.) 5. Bérleti összege: 1815-ben évi 7000 Ft körül volt 8. ÚRKÚT II. A Zichy-család a Kinizsiné Magyar Benigna örököseinek 1648-ban történt kihalása után megszerzett nagyvázsonyi uradalmát,

241 1851-ben eladta Todesco Mór és Ede bécsi bankároknak.

242 Az új birtokosok, felmérve, hogy birtokuk (13 000 kh) túlnyomó része (11 000 kh) erdőség, nagyobbarányú befektetéssel, mezőgazdasági feldolgozó üzemekkel igyekeztek gazdaságossá tenni az uradalmat. A már 1837-ben üzembehelyezett szeszgyárat (burgonyaszesz) korszerűsítették, ugyanígy az 1831-ben létrehozott kabhegyi deszkametszőt gőzgéppel látták el, iparvasútat, Nagyvázsony és Úrkút között kövesutat építettek. Kísérleteztek egy pipagyárral is, foglalkoztak az Ajka-környéki kőszén előfordulások kiaknázásának tervével is.

243 Elgondolásaikat természetszerűleg egészítette ki az úrkúti üveghuta újból történő üzembehelyezése is. Errevonatkozó véleményüket a soproni váltótörvényszékhez 1865-ben intézett beadványukban ki is fejtették: ,,... N.-vázsonyi uradalmunk legnagyobb részben erdőségből áll, mellyből az erdészeti szabályok szerint évente kivágandó fát, az ottani viszonyoknál fogva, közlekedési utak hiányában, távol valamelly nevezetesebb piacztól, és az amúgy is nagy kitbrjedésű erdőségek közepette, nem csak hasznosan nem értékesíthetjük, de annak bármelly alanti áron eladása is teljesen lehetetlen, ezen oknál fogva voltunk kényelenek oda üveg gyárt építeni, a melly ezeknek elkészítéséhez szükséges anyag, nevezetesen a hamuzsír (Potasche) is birtokunkon nyeretik; csakis ezen üveg gyárunk teszi lehetővé nagy mennyiségű fakészletünk elhasználását és értékesítését. .. Ezekből tehát következik. .. hogy valamint szesz gyáraink, úgy üveg gyárunk is gazdasági tekintetből állíttattak fel, hogy csak saját birtokunkon termesztett anyagok feldolgozását eszközlik, hogy nem tartoznak azon gyárak sorába, mellyek nyereményre számított vállalatok következtében épültek. . ."

244 Az 1824-ben teljesen felszámolt huta egykori helyén, szinte teljesen elölről kellett kezdeni a munkát, így az építkezéseket is. E munkálatok megkezdésének időpontjára vonatkozóan két adatból következtethetünk. Egyike ezeknek a somhegyi huta 1859-ben történt megszűnése (amely szoros összefüggésben állhatott az új létesítésének tervével), a másik adat a vázsonyi uradalom fennmaradt iratai között, 1862-ből származik. Ebben a „Glasfabrik Bau Conto" címen elszámolt 3490 Ft, továbbá a „Glasfabrik Betrieb" címen elkönyvelt 1637 Ft mellett még egy harmadik tételt is találunk: „Gehalt an Fabrikleiter Jos. Neumann vom 1 Jänner bis 31. März 1863." szövegezéssel.

245 Miután az 1863 elejéről véletlenül ugyancsak fennmaradt néhány bérjegyzékben szereplő munkások jórésze ugyancsak somhegyi származású, kézenfekvő feltennünk : Todesco-ék a somhegyi huta akkori, a Neumanncsalád immár harmadik generációjához tartozó vezetőjével egyeztek meg az úrkúti üveghuta üzembehelyezésével kapcsolatban. Nem ismeretes az errevonatkozó szerződés, de bizonyos, hogy ezúttal az uradalom már saját kezelésében kívánta a gyárat üzemeltetni, Neumann-t nem mint bérlőt, hanem mint fizetett üzemvezetőt alkalmazva. Az építkezések tehát 1861/62-ben bizonyosan elvégzést nyertek. Talán már 1862-ben meg is indult a termelés. A gyér számban fennmaradt iratokból kitűnik, hogy 1863 januárjában két kemence építéséért összesen 196 Ft-ot fizettek ki.

246 Mindenesetre ez után feltétlenül meg kellett indítani a munkát, ha eddig nem folyt volna. Az 1863 január 11—17. közötti 10. sz., január 25—31. közötti 12. sz. és a február 1—8. közötti 13. sz. hetibérjegyzék számozásából következtetve a huta munkásait 1862 novemberétől alkalmazták.

247 Vizsgáljuk meg közelebbről ezt a három listát. Sajnos csak az elsőn szerepelnek a napszámbérek, a másik kettőn csak a névsor olvasható. Leszámítva a változó személyü napszámosokat, 22—25 szakmunkás és két csomagolólány volt ekkor a huta személyzete.

248 A napszámbérekből ítélve egy fő (Hedl Károly) volt az üvegfúvók vezetője (70 kr/nap), 8 fő napi 55 kr, 1 napi 45, 7 fő napi 40 kr fizetést húzott. Valószínűleg inaskodott 3 fő, napi 30 kr-ért, üvegcsiszoló, vagy olvasztó volt 2 fő napi 1—1 Ft fizetésért. A csomagolólányok napszámbére 24 kr volt. A huta létszáma eszerint nagyjából egyezett az első úrkúti huta 1810—20 közötti létszámával, vagy a somhegyi hutáéval. Todesco Ede és nagyvázsonyi ügyvivője, Politzer Henrik között váltott néhány levélből értesülünk arról, hogy a huta munkásai 1866 táján bizonyos fokig kicserélődtek, valószínű azonban, hogy a munkáslétszámot egyébként növelték is. Todesco 1867 februárjában kelt leveléből kitűnik, hogy az ügyvivője által kért német szakmunkások szerződtetésére — kellő jelentkező híjján — nincs mód, ezért morvákat fog kerestetni Iglau és Polna környékén, mivel itt munkanélküli, szegény munkásokat kapni.

249 Bár az úrkúti üveg11* 163