A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

akar hagyni Urkúton az üveggyártással. Ezt a munkások is észrevették, emiatt nagy a nyugtalanság köztük, lehetséges, hogy újabban létesített hutákba fognak elvándorolni. Hozzájárul mindehhez az üveg eladási árának alábbszállása a nagy kínálat következtében, ami a munkások bérében is meg fog mutatkozni, mert a raktárra termelés céltalannak tűnik. A meg-megmutatkozó nehézségek, bár egyelőre a huta még tovább dolgozott, előrevetítették a munka megszüntetésének lehetőségét. Erre 1824 tavaszán került sor, rövidesen már az itteni épületek bontásáról és az építőanyag értékesítéséről olvasunk.

210 A „fundus instructus" értékét 14.000 Ft-ra becsülték, ezt PfantzeltPántzély 10%-os direktori honoráriumának levonása után két egyenlő részre osztották. Eszerint a huta megszüntetése mindkét fél egyetértésével történt. A jelek szerint a felszerelést jórészt a somhegyi huta bérlője vásárolta meg.

211 Korábban már ismertettük az urkúti huta állandó szakmunkásianak névsorát. Néhány bérjegyzék az 1810-es évek elejéről ismeretes, ezek adatait is közöltük. A későbbi időkből bérjegyzék ugyan nem maradt fenn, de a már említett 1819-ből származó tervezet, mely az urasági kezelésbevétel esetén várható bevétel-kiadás alakulását vázolta, etekintetben is tartalmaz útbaigazító adatokat. A fennálló helyzetet tükröző összeállítás szerint 1819-ben az urkúti hutánál 10 üvegfúvó, egy olvasztó, három üvegcsiszoló, két hamuzsírégető, két üvegcsomagoló asszony, összesen 18 személy dolgozott állandóan. Ezenkívül különböző mesteremberek kaptak rendszeres évi konvenciót (kőműves, szíjgyártó, bognár stb.).

212 Összefoglalva tehát az urkúti üveghutára vonatkozó adatainkat: 1. Működött: 1781—1824 között. 2. Hutamesterei: if.Gasteiger János Mihály (1781— 1802), Pfantzelt (Pántzély) Antal (1802—1824). 3. Munkáslétszáma: (1800-as évek elejéig) 12—14 fő, (1810—24 között) 18—25 fő. 4. Termelt: mindenféle öblösüveget, (csiszoltat is), táblaüveget. 5. Bérletösszege: 1797-ig 2.600 Ft. 7. SOMHEGY Vernhardt József halálával a valószínűleg amúgyis elöregedett és az erdőktől — azok kiirtása miatt — távolabb került pénzeskúti huta megszűnt. Ezzel szinte egyidejűleg, 1815 október elejétől indult meg a közeli Somhegy pusztán — szintén Eszterházy-birtokon — az új huta. Bérlője Neumann Ábrahám, pápai kereskedő húszéves szerződést kötött a földesúrral.

213 Ennek értelmében a pusztán már korábban is meglevő hamuzsírfőző épülete mellett 15 lakóházat, kovácsműhelyt, raktárt és istállót készen kapott a bérlő, 6 házban a földesúrtól függő házas zsellérek éltek, ezek évi 20—20 Ft-ot fizettek a házért.

214 A földesúr Somhegyen a huta hasznából elsősorban a kitermelt famennyiség arányából részesült. Ugyanis a kijelölt 132 holdnyi erdőségből Neumann köteles volt évenként szeptember 1.—március 31. között 1000—1000 öl fát kitermelni s ölenként 5 Ft-ot fizetni. Ebből átlagosan évi 5.100 Ft bevételre számítottak, továbbá a gallyfáért további 800 Ft-ot kellett évente fizetni, a bor- és húskimérés bérleti díja fejében 300 Ft-ot. Ezenkívül az árendátor az általa bérelt lakóházak fejében ugyancsak évi 20—20 Ft-ot fizetett s az üzem számára használt épületek becsértékének évi 6 %-át kamatként. Végül a hutamunkások által megművelt írtásföldekért holdanként 2 Ft évi bérletösszeg terhelte még a bérlőt.

215 A fenti tételekből összesített bérlet bizonyára meghaladta a 7.000 Ft-ot is, ami az évi 40.000 Ft-ra becsült forgalom jelentős hányadát tette ki.

21(i Korábban már említettük, hogy kezdetben bizonyára a szomszédos Pénzeskútról jártak át a huta szakmunkásai, 1826-tól viszont az adatok innen megszűnnek, így a somhegyi kolónia ekkortájt alakulhatott ki, 1828-ban 46 házat írnak össze, közülük hat a szerződésben is említett házas zsellér, tehát a többiben lakhattak a huta szakmunkásai. Somhegy már ekkor Bakonybélhez tartozó puszta, akárcsak ma:

217 ez sem tudott már a huta révén önálló községgé fejlődni. A lókuti plébánia anyakönyveiből hirtelen eltűnő hutamunkások neveivel rövidesen a bakonybéli anyakönyv oldalain találkozunk. A meglehetősen részletes adatok birtokában 1830—1860 közötti időszakban 28—30 üvegfúvóról, családjáról vannak adataink.

218 Legtöbbjük a korábbi pénzeskúti, illetőleg lókuti hutánál dolgozott, vagy már ottani születésű, a másodikharmadik generáció tagja. Három esetben találkozunk csupán az urkúti hutánál dolgozó vagy ott született s ide átkerült üvegfúvó nevével. Eszerint Somhegyen meglehetősen megállapodott munkásgárda alakult ki, főleg a Hedl, aztán a Rankl, Puchinger és Liwisch (Libisch) család tagjaiból. Csak elvétve találkozunk eddigelé teljesen ismeretlen, valószínűleg vándorló munkások nevével. Az is igen valószínű, hogy a somhegyi huta fennállásának kb. 45 esztendeje alatt állandó szinten termelt, jelentősen nem fejlődött. Erre vallanak az anyakönyvi adatok: egyidejűleg általában 11—14 munkás szerepel bennük, a munkáslétszám tehát nem lehetett sokkal magasabb. Alátámasztja megállapításunkat egy, a huta üvegfúvói által 1835-ben aláírt nyilatkozat is.

219 Eszerint ekkor tízen dolgoztak, jobbanmondva csak kilencen, mert tizedik társuk, Perczel Károly, a bérlőii 161