A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Éri István: Adatok a bakonyi üveghuták történetéhez

Ezek a nehézségek azonban, ha ismeretesek voltak is a kereskedelmi tőke birtokosai előtt, számukra egy­egy efajta vállalkozásba való bekapcsolódást nem tet­ték olyan kilátástalanná, mint a kizárólag az üveghuták működtetéséből élő s csupán a termeléssel foglalkozó régimódi hutamesterek számára. Tőkéjüknek csupán egy részét kockáztatták s ami ennél még sokkal fonto­sabb, kezükben igyekeztek tartani az értékesítésből szár­mazó hasznot is, kereskedéseikben többnyire maguk árusították termeivényeiket. Pfantzelt Antalnak a huta irányításában megválto­zott szerepére utal többek között, hogy magát kezdet­től fogva az addig szokásos „magister vitrarius" elne­vezés helyett mint ,,Glasfabricken-Inhaber"-t, illetőleg mint „Director"-t említi. Idekerülésének körülményei­ről keveset tudunk. Lehetséges, hogy családi kapcsola­tok segítették ehhez. Ugyanis felesége — a kislődi anyakönyvben először 1804-ben található bejegyzés szerint — Adler Teréz volt, Adler csehbányái hutames­ter családjának tagja. 187 Feltehető természetesen az is, hogy idekerülése után házasodott meg. Pfantzelt apja pécsi polgár, szenátor volt, 188 míg őt legalábbis az 1810-es évektől Pest város polgárának tekinthetjük. 189 Ugyanitt 1825-ben az üvegescéh tagja, 190 üvegkereske­désének 1826-ban bekövetkezett halála miatt egy segédje részéről szándékolt átvételét éppen ez a céh igyekszik megakadályozni. 191 Az alábbiakban röviden megpróbáljuk áttekinteni Pfanzelt urkúti működéséről fennmaradt adatainkat. 1803-ban, mint az itteni közösség elöljárója („Vorste­her dieser Gemeinde") adatokat szolgáltat a két üveg­hutánál élőkről a püspökségnek. 192 Eszerint 62 házas­pár, 6 özvegy, 27 szolga, tehát összesen 157 felnőtt mel­lett 200 a gyermekek száma. 1809-ben a megyéhez inté­zett beadványában — melyben itteni tevékenységét el­ismerő „Bizonyíttó Levél" kiadását kéri — már 522 személy „eltartójaként" említi magát, 193 eszerint ekkor ennyi főből állhatott a huta lakossága. E levelében is­merteti az 1806-ban a környéket sújtó járvány leküz­désére tett intézkedéseit is. 1808-ban két ízben, összesen 1.000 Ft-os kölcsönét intabuláltatja Grainer Mihály és Grünvald János el­len. 194 1816-ban Pfantzelt újabb kitüntetésért folyamodik a helytartótanácshoz. 195 A vármegyéhez leküldött kérel­met a megye Pfantzelt érdemeinek elismerésével támo­gatja, 196 s az októberi közgyűlésen ünnepélyesen átad­ták neki a „középnagyságú Füles arany Érdem pénzt". 197 Ez alkalommal Pfantzelt 600 Ft-ot ajándéko­zott a szegények felsegélyezésére. 198 Előrehaladásának következő állomásaként 182l-ben nemességet kapott. 199 18.520 Ft lefizetése ellenében bevezették a Krassó vár­megyei Tomest birtokába, s megengedték nevének to­mesti Pántzély-ra történő átváltoztatását. 200 Nem sok­kal később Pántzély Antal elkerült a megyéből, Tomes­ten és Csábrágon azonban mint hutabérlővel találko­zunk vele és egyideig családjával is. 201 Az a szerencsés körülmény, hogy az urkúti üveghuta 1811—1822 közötti működéséről részletes gazdasági feljegyzések maradtak fenn, lehetővé teszi, hogy más alkalommal e huta termelésére, működésére teljes rész­letességgel visszatérjünk. Ezért itt csak néhány adattal illusztráljuk : mit tudunk az urkúti üveggyártás történe­tének második, Pfantzelt nevéhez fűződő szakaszáról ? A bérleti összeget, mint láttuk, már a Gasteigerrel kötött második szerződéskor felemelték, hiszen legké­sőbb az 1800-as évek elejétől egyidejűleg két huta mű­ködött Úrkúton. (E kettő munkáslétszáma, illetőleg külön-külön termelt anyag-mennyisége nem választ­ható külön. (1811-től, hol bérlet, hol tiszta haszon cí­mén évenként általában 3.500 Ft-ot fizettek be az ura­dalom kasszájába.) 202 Ebben az időben azonban már megváltozott a huta gazdálkodásának irányítása és el­lenőrzése, lehetséges, hogy ez már az 1802-es esztendőtől így volt, csak korábbi adataink hiányoznak. Ugyanis a huta könyvelését az uradalom megbízottja végezte, így a gazdálkodás menetét közvetlenül ellenőrizhette az uraság. Egyes időszakokban Pfantzelt az általa befek­tetett összeg 6 %-os kamatát kapta részesedés formájá­ban a nyereségből, 203 máskor a tiszta haszonból fele­fele arányban osztozott a bérlő és az uraság. 204 Időn­ként az „Urkuter Societaet", tehát az üvegfúvók s ve­lük valószínűleg Pfantzelt fizetik a bérletet. 205 Később az uradalom számvevője tervezetet készített a huta saját kezelésbe vételére vonatkozóan, ebből kitűnik, hogy az évi optimális haszon 8.000 Ft körül lehetett. 206 A huta gazdálkodásának részletes feldolgozása so­rán alkalmunk lesz e változtatások magyarázatára. Már itt meg kell emlékeznünk azonban arról, hogy az eddigi földesúr-bérlő közötti kétoldalú kapcsolat mellett har­madikként nem egyszer, mint önálló fél, megjelenik a munkások közössége is. így most már nem a bérlő, ha­nem ez a közösség fizeti 119 hold szántóföld s további mezőgazdasági művelés, hasznosítás alá vett területek bérleti díját. 207 Az urkúti munkások egyrésze 1815-ben az újonnan létesült somhegyi hutába kívánt átvándorol­ni. Ennek megakadályozására a földesúr örökös bérle­tet köt képviselőikkel, melynek értelmében az uraság egyoldalúan biztosítja, hogy a korábbi szerződést élet­fogytiglan meghosszabbítja. 208 Az erdőből kitermelhető fa hasznosításánál mutat­kozó újabb lehetőségek miatt, az erdészeti és a huta üzemelési szempontjainak szembekerülése megmutat­kozik Pfantzelt 1819-ben Szőllősy Pál uradalmi intéző­höz intézett levelében. 209 A huta számára kijelölt erdő­részekből a kitermelt fát nem a huta céljaira fordítják — panaszolja Pfantzelt — így úgy látszik, hogy az ura­ság a megkötött szerződés határidejének lejárta előtt fel 160

Next

/
Oldalképek
Tartalom