A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Vajkai Aurél: Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938)

7. Kontyos ház, Zalaapáti. Sági János felvétele, kb. 1907-1909. (Közölve: Malonyay IV. k. 453. képe). 7. Haus mit Knoten, Zalaapáti. Aufnahme von János Sági, ungefähr 1907-1909. (Veröffentlicht; Malonyay, Bd. IV, 453). 7. Maison „en chignon" à Zalaapáti. Photo de J. Sági, 1907-1909 env. (Publié: Malonyay, IV

e v., fig. 453) 7. Дом с вальмовой крышей, Залаапати. Снимок Яноша Шаги, ок. 1907—1909. (Опубликован: Малоньяи, 4. том, 453-я илл.) kanász, közben írom most a csikóst. Ezután jön a díszek nevei, a díszek méltatása."

8 S itt most mindjárt meg kell jegyezni: már ennél a fejezetnél is Sági János úttörő munkát végzett. A pásztorokat mint egyéniségeket írja le sajátos képességeikkel, különbségeket állapít meg az egyes pásztorok közt, de általában kitűnő jellemzést ad a pásztorok különálló társadalmi rendjéről, az egész pásztoréletről. Nem feledkezik meg a könnyebben megfigyelhető részletekről sem, pl. a pásztor ruházatáról, azonban ami még ennél fontosabb: behatóan foglalkozik a pásztor és faragó művészetének viszonyával, kapcsolatával, a művészkedés elindulásával, annak forrásaival, belső, lelki indítékaival. E módszer tulajdonképpen (talán Herman Ottó módszerét kivéve) új volt akkori néprajzi irodalmunkban, s az egyéniségkutatással meglehetősen megelőzte kortársait. Szerzőnk a továbbiakban sorra veszi az egyes pásztorrendeket, mint a juhászok, csikósok, gulyások, bivalyosok, kanászok népes társaságát, s tulajdonképpen ez a rész a Balatonmellék pásztorkodásának első jó leírása, amiben érintve vannak az állattartás módja, pásztorépületek, öltözet, a pásztor társadalom, életmód, szokások, a társadalmi viszonyok a parasztsággal és urakkal, de még a pásztorokkal folglalkozó versek is. A pásztorélet egységét adja tehát, aminek ismerete nélkül voltaképpen meg sem érthető a könyv tulajdonképpeni tárgya, a pásztorművészet. Akik a Malonyay köteteket forgatják, azok inkább a jó képmellékleteket nézegetik (s használják fel körültekintően tanulmányaikban), a művet a népművészet szempontjából bírálgatják, s közben nem veszik észre, hogy a képek közé iktatott szöveges lapok értékes néprajzi anyagot közölnek a dunántúli állattartásról, ahogy a következő kötetben a dunántúli, de elsősorban a Balaton melléki népi építkezésről. Az igazság az, hogy olykor még néprajzi bibliográfiákból is kimaradt az egyik-másik Malonyay kötet, s e kötetek inkább a Díszítőművészet címszó alatt szerepelnek. Ezután kerül sor a pásztorok tulajdonképpeni művészkedésének tárgyalására, mégpedig a korszerű tudománynak megfelelően elsőnek a felhasználandó nyersanyag és a faragóeszközök bemutatásával. E kéziratrészhez szerzőnk megjegyezte: — ,,A faragások fanemei (Néhány szép képet a Vasárnapi Újság klisséiből, amelyek fás részeket, erdőt ábrázolnak)." — Jellemző Sági János lelkiismeretes komoly munkamódszerére, hogy az egyes leírt fejezeteket mindig felolvasta a megfelelő szakembereknek, így a fanemekre vonatkozó résznél olvashatjuk: — „Felolvastam dr. Lovassy Sándor akadémiai tanár, Ligeti Ferenc, Salamon István bognár mesterek előtt. II. 12." — A pásztorok szerszámai с résznél a bejegyzés: — "Ezekhez jó lenne bizsókot rajzolni primitív szerszámokkal. Feltétlen rajzolni egy bizsókot kukoriczacsutával, két-hárommal vagy tokkal." — A juhászok faragóművészetével kapcsolatban ajánlata a mellékelendő fényképekre vonatkozólag: — „Két juhász beszélget a nyáj mellett kutya nélkül. Birka megfogása. A birka érvágás, operálás. Kampók, hétköznapiak. Kampók ünnepiek. Kampó kimérése (Kívánságodhoz képest megrövidült!). A birkafogó kampó." — Ez a rész is megfelelő lektoráló szakbizottság elé került : „Felolvastam Ferencz Ferenc akadémiai állatbetegségek tanára, Sári József, Banyai József keszthelyi juhászszámadók előtt." — (Közbevetőleg: jó harmic év múlva Ferencz Ferenc állatorvostól hasznos útbaigazításokat kaptam Szentgálon a népi állatorvosló eljárások gyűjtése közben). A pásztorművészet tárgyalása közben sem feledkezett meg Sági János a pásztor életmódjának, az állattal való gondoskodásának leírásáról, tehát mindig a pásztorélet egységébe ágyazva tárgyalja a díszítőművészetet. Mintha az egész népművészet csak ürügyül szolgált volna Ságinak, hogy Keszthely környékének néprajzát megírja. A faragott pipaszár leírásával kapcsolatos bejegyzés : — „A pipaszár, pipa. Petőfi vers. A pipaszár és a pipa a cikk előtt egész oldalon való elosztással szedendők a versek. Közbe egy-egy képet pipázó alakokkal." — A 11