A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 5. (Veszprém, 1966)

Vajkai Aurél: Emlékezés Sági Jánosra (1874–1938)

telekkönyvvezető kora tudományának színvonalán állott, sőt néhány pontban meg is előzte azt. A szerző ezután sorra veszi a néprajz egyes ágazatait, építkezést, bútorzatot, világítást, a konyha berendezéseit, hangszereket, mezőgazdasági eszközöket stb., vagyis a tárgyi néprajz teljes anyagát, hasonlóképpen a szellemi néprajzi anyagot. Közben azonban figyelme egyebekre is kiterjed, így a helynévkutatásra, csúfnevek gyűjtésére, arctípusok fényképezésére, ahogy általában minduntalan hangsúlyozza a fényképezés fontosságát. Tanácsolja a gyűjtőknek, hogy jegyezzék fel: milyenek a faluban a birtokviszonyok, találnak-e nyomokat az egykori házközösségre. — A tárggyűjtéssel kapcsolat ban hangoztatja, hogy „A néprajzi múzeum a nép lelkét szólaltatja meg. Nem kell tehát kuriózumot keresni." — Másutt írja: — „Tanulmányozzuk a nép táplálkozási viszonyait. írjuk meg minden falunak a kis szakácskönyvét... Megtudjuk majd, hol van a népnek jobb dolga, és melyek azok a helyek, ahol a szegény ember egész életében nem eszik húst, ahol kukoriczaliszten tengeti életét." — „Kutassuk a nép testi fejlődésének, elkorcsosodásának, eltörpésedésének okai után. Kísérjük figyelemmel a szaporodási viszonyokat. Hol van egy gyermek-rendszer, miként korlátozzák a szaporodást. Mi az oka a kivándorlásnak? Ezt mind kell tudnunk akkor, mikor nemzetünk megerősítése, naggyá és hatalmassá tétele végett akarunk cselekedni." — A néprajzi gyűjtéssel kapcsolatban ismételten hangoztatja, hogy „a tárgyi néprajz a jelenkor régészete." — Azonban épp így meg kell becsülni a régészeti leleteket: „a falunak minden úri embere tanítsa meg a népet arra, hogy a földben talált régiségeket meg kell becsülni." — Végül pedig: — "Ezeket a sorokat a Balatoni Múzeum érdekében vetettem papírra, saját 10 6. Tülkölő kanász. Sági János felvétele. A fénykép túloldalán sajátkezű feljegyzése: „Utcarészlet, Zalaapáti. Külön beszélni a pásztortülkökről. Egyet Juhász bácsi lerajzolt nálunk. Ezt párhuzamosan tárgyalni e képpel. 1907." — (Közölve: Malonyay III. k. 270. képe). 6. Hornblasender Schweinehirt. Aufnahme von János Sági. Auf der Kehrseite des Lichtbildes die eigenhändige Bemerkung : „Straßenteil, Zalaapáti. Über die Hirtenhörner soll extra gesprochen werden. Eines von ihnen hat Onkel Juhász bei uns gezeichnet. Dieses soll parallel mit dem Bild behandelt werden. 1907"— (Veröffentlicht: Malonyay, Bd III, 270). 6. Porcher soufflant dans sa corne. Photo de János Sági. Au verso, note de l'auteur: „Rue à Zalaapáti. Parler à part de la corne du berger. Le père Juhász nous en a dessiné une. Le traiter parallèlement à la photo. 1907." (Publié: Malonyay, III

e v., tig. 270) 6. Свинопас, играющий на рожке. Снимок Яноша Шаги. На оборотной стороне фотографии собственноручная надпись: „Часть УЛИЦЫ, Залаапати. Отдельно трактовать о пастухах, играющих на рожке. Одного дядя Юхас нарисовал у нас. Об этом СУДИТЬ параллельно с этой фотографией. 1907". (Опубликован: Малоньяи, 3. том, 270-я илл.) tapasztalataim, a Nemzeti Múzeum tanfolyamán hallott előadások, Herman Ottó és dr. Jankó János nyomán." — Mindenesetre az, aki ezt a füzetet átolvasta, megismerkedett pontosan a néprajz feladataival, céljával, tárgykörével, fogalmat kapott a gyűjtésen túl magának a néprajztudománynak módszeréről, tudományos célkitűzéséről (pl. a magyar ősi háztípus megállapítása, összehasonlítás természeti népekkel, animizmus, tabu stb.). Élénk néprajzi tevékenysége hívhatta fel Malonyay Dezső figyelmét a keszthelyi telekkönyvvezetőre, újságíróra, akit aztán megbízott a Balatonmellék népművészeti anyagának összegyűjtésével s feltehetőleg a megírásával is. Malonyay Dezső maga is elutazott Keszthelyre, budapesti napilapban kis novellaszerű cikkecskéi jelentek meg e védékről, komolyabb, mélyrehatóbb kutatásokat azonban nem folytathatott. Itt mindjárt megállapíthatjuk, hogy ami néprajz a két Balatonmelléki Malonyay kötetben napvilágot látott, azt csak olyasvalaki írhatta, aki éveken keresztül folytatott élénk gyűjtőtevékenységet a terepen, aki állandóan itt élt, közvetlenül érintkezett a vidék népével, s ha más bizonyíték nem is volna, egyedül ez a tény Sági János szerzősége mellett tanúsít. A Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattára őrzi Sági János kéziratának egy részét, a „Balatonvidéki magyar pásztornép művészeté''' с kötet első felének kéziratát. A kézirathoz fűzött bejegyzések elárulják, hogy Sági János milyen pontosan és lelkiismeretesen végezte gyűjtő, leíró munkáját. Az 1909 október 29.-iki keltezéssel ellátott rész behatóan foglalkozik a pásztorokkal, s itt az alábbi bejegyzést olvashatjuk: — ,,A Pásztorok c. fejezet jön mindjárt az Előbeszéd után. Jön még tehát : a díszítések módja. Beleöntöttem az egész lelkemet. Ezután jön a juhász, a gulyás, a