A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

balra fedeles, jobbra, nyitott talpas fakupa. A sas kétoldalán ágaskodó heraldikai oroszlánok szekercét tartanak. A veszprémi asztaloscéh 1866. évi korsója a maga nemében egyedülálló. A szívalakú keretben ugyanis, ahol a mesterség szerszámai szoktak elhelyezkedni, a szerszámok helyett két talpas borospohár, egy borosüveg, egy pipa és egy dohányzacskó domborított képe látható „Mulatság, barátság, éljen a hazaszeretet" felírással (függ. 77. - 50. kép). A fazekascéhek korsói közül legrégebbi az 1744es évszámot viselő kis céhkorsó. Felirat nincs rajta, Berhidáról került a veszprémi Bakonyi Múzeumba. Halványzöld alapon, sötétbarna színnel, a fazekasság jelvényét festették rá: a habán jellegű korsókon is gyakran előforduló, dobalakú, masszív, állótengelyű, középkori eredetű fazekaslábkorongon

87 kétfülű, díszes virágtartó edény, olaszkorsó áll, amelyből háromágú, leveles, virágos növénydísz (tulipán és rózsa) emelkedik ki. Kétfelől egy-egy háromszögletű fakés (függ. 12. — 11. kép).

88 Ugyanez a motívum díszíti a várpalotai fazekas kis társaság 1777. évi díszes korsóját (függ. 25) is, azzal a különbséggel, hogy az embléma relief szerűen emelkedik ki a kétfejű sassal övezett díszes pajzsból és az olaszkorsóból csak egyetlen szál, hatalmas háromlevelű tulipán nő ki, a korsó mellől pedig hiányoznak a fakések. Hasonló a veszprémi fazekaslegények korsója is 1770-ből (függ. 22. — 17. kép). Énnél azonban maga a korong maradt el az olaszkorsó alól, a hármas virágmotívum és a két kísérő fakés változatlanul szerepel. Az itáliai reneszánsz formakincsből már igen korán meghonosodott olaszkorsó a háromágú leveles, virágos díszítménnyel a fazekasságtól teljesen függetlenül is megtalálható a népi díszítőművészet számtalan területén.

89 Pl. a veszprémi csutorások 1766. évi korsóját (függ. 20) is ez a bekarcolt motívum díszíti és ez látható domborított kivitelben egy 1767-ből származó másik céhkorsón is (függ. 21), amely Alsóörsről került a veszprémi Bakony Múzeumba, de mivel felirat nincs rajta, maga a motívum azt sem bizonyítja, hogy a korsó egyáltalán fazekasoké volt. A céhkorsókat készítő fazekasmesterek ugyanis saját jelvényüket gyakran más mesterségbeli céhek korsójára is rátették díszítőmotívumként. Jó példa erre a csajágf takácscéh 1824-ből való korsója (függ. 50. — 38. és 38/a kép), amelyen a kétfejű sason elhelyezett köralakú pajzsban, takácsjelvény helyett kétfülű olaszkorsó foglalja el a főhelyet, s maga a takácsmesterségre utaló vetőfa a korsó hátuljára, a fül alá szorult. 182 A szentgáli katolikus olvasókör korsóját is fazekasszerszám, fakés díszíti (függ. 87). A leányfalusi fazekasok kulacsalakú 1811. évi korsóján (függ. 41. — 31. kép) két ágaskodó oroszlán fazekas korongon, kétfülű olaszkorsót tart. Mellső lábukkal egy fakést és egy korongot tartanak. A palotai fazekascéh 1816. évi korsóján (függ. 47) kétfejű sas testén köralakú keretben, régi típusú fazekaskorong, másik korsójukon (1838., függ. 62. — 43. kép) baloldalt fazekas áll, korongon olaszkorsót tart, mellette háromszögletű fakés és egy rovátkoló. A szentgáli fazekasok korsóján is (1845., függ. 68) fazekasmester látható a korong mellett, ellenben a veszprémi fazekascéh 1863. évi korsóján már semmiféle szerszámábrázolás vagy jelvény sem utal a fazekasságra. A textil és textilfeldolgozóipart képviselő céhek közül a veszprémi csapók céhkorsója a legrégibb 1733-ból (függ. 8. — 7. kép). A hatalmas öblös korsó egyik felét a felirat és a domborított keretbe foglalt Krisztus-monogramm foglalja el, másik felén a csapómesterség jellegzetes szerszámai sorakoznak: körömpő (kártoló), tépőszék, fonókerék (pörgetőrokka) és egymás fölött még két kisebb, ismeretlen szerszám egyszerű bekarcolt rajzolata. Különös, hogy „ifa", a csapómesterség legkedveltebb jelvénye, amely a céhpecséteket is díszíti, nincs rajta.

90 A veszprémi „csapócéhnek szárnya alatt levő ifiu társaság" 1827. évi korsóján (függ. 52) pedig már nincs is semmiféle szerszámábrázolás. A palotai posztóscéh 1834. évi korsóján (függ. 60) a levelekkel körülvett, négyszögletű keretben vízszintes, S-alakú ornamens fölött vetélő látható, a négyszögletű felső keret csücskét pedig két, egymással keresztberakott körömpő díszíti.

91 A Veszprém megyei korsóknak kb. 1/4 része a takácscéheké. Ez érthető, mert a falusi, vagy parlagi takács a legelterjedtebb céhes háziipari származék-szakma.

92 Legtöbbjükön a mesterség hagyományos jelvénye, a vetélő foglalja a főhelyet Rendszerint három vetélőt alkalmaznak (Tapolcafő 1836., függ. 61) háromszögben összerakva. Ez a jellegzetes takácsemblóma, amely gyakran egy vízszintesen elhelyezett takácsbordával egészül ki (Csesznek 1746., függ. 15, ismeretlen helység 1746., függ. 16, Veszprém 1800., függ. 36, Csögle 1844., függ. 66).. A vetélőt néha pajzstartó oroszlán tartja (Csajág 1824., függ. 50), {esetleg maga a mester (Bakonyszombathely 1781., függ. 29. — 24/a kép), vagy mint a pápai (?) takácsok korsóján, két különleges, magas, tollassüvegű, sűrű gombokkal ellátott öltözetű legény (függ. 90. — 56. kép). Még gyakoribb, mikor a kétfejű sas fejét díszítik vele (Peremarton, Berhida, Kis-