A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Katona Imre: Egy habán tál Veszprém megyei vonatkozásai

megtalálható. A tálunkon levő ábrázolások interpretálásánál a történelmi körülmények mellett elsősorban a szóbanforgó családtagok pecsétgyűrűjének rajzát tekintjük legfontosabb kiinduló pontnak. A címereken és feliraton túl a források is arra mutatnak, hogy a tál Horváth Miklósnak és Sándor Zsuzsannának készült 1678-ban. A levéltári adatok arra engednek következtetni, hogy az időpont 30 éves házassági évfordulójukkal esik egybe. Az alkalom jellegének megfelelően az esküvőre, vagy esküvői jubileumra készített tálakat általában két példányban készítették. Az a körülmény, hogy tudunk a tál párdarabjáról is, megerősíti a készíttetésükre indítékot adó alkalomra vonatkozó feltevést. így nem kétséges, hogy családi rekvizitum volt, melyet a családtagok életük során mindvégig megőriztek. Sándor Zsuzsanna 1688-ban írt végrendelete előkerült. Ebből pontosan tudjuk, hogy ingatlanait unokaöccseire, Sándor Gergely fiaira, Istvánra, Ferencre és Lászlóra, nővérére, Erzsébet Palotai István és Sámuel nevű fiaira, Kata nővére vejére, Oroszi Pálra és Sándor Anna vejére, Pecsovitz Ferencre hagyja, ingóságait pedig „akar mi Nevel neveztessenek mindazok", unokahúgaira. Bennünket az érdekel elsősorban, hogy a végrendeletben találunk-e a szóbanforgó tálra vonatkozó említést, vagy utalást. Miután a végrendeletben az ingatlanokat pontosan felsorolja, megjelöli, kire mit hagy, így ezek szétosztása a végrehajtás során nem okozott különösebb nehézséget. Az unokahúgaira maradt ingóságokat viszont nem részletezi, mert, mint írja, azok „Szaporodhatnak is, fogyhatnak is, Istennek az ö. Sz. Teczése és Akarattya Szerint", másrészt ezek „Szabad és utolsóbb" diszpozíciója „Szerint legyenek és osztassanak" szét, ahogy azt a leendő örökösök további magatartásukkal kiérdemlik. Sándor Zsuzsanna, férjét több, mint 20 évvel túlélve, 1707-ben halt meg, mint ez Csúzi Cseh József leveléből kiderül.si Halála után a végrendelet végrehajtásakor komoly ellentétek támadnak az örökösök között amiatt, hogy a végrendeletben summásan említett, de részletesen fel nem sorolt ingóságokat az egyes családtagok már a szétosztást megelőzően széthordták s ezzel lehetetlenné tették abból a végrendelkezésnek megfelelő egyenlő részesedést. Továbbá fokozta a nehézségeket, hogy az özvegy férje halála után rövidebb-hosszabb ideig a család különböző tagjainál lakott. Így például évekig tartózkodott Szalonakon és Felsőőrsön Palotaiaknál, illetve Szeremleyéknél. Értékeinek egy részét, főleg relikviáit magával vitte, a többit pedig állandó tartózkodási helyén, pápai házában hagyta. Halála után nemcsak a házába behatoló rokonok, köztük egyik unokahúgának férje, Tallián Sándor, és ugyancsak egyik unokahúgának férje, Pecsovitz Ferenc sajátították el illetéktelenül az értékek egy részét, hanem Palotaiak is maguknál tartották azokat az ingóságokkal teli ládákat, melyek szintén Sándor Zsuzsáéi voltak. A hátrahagyott értékekre jellemző, hogy Palotaiék „Kezeinél Szalonakon" hagyott „ládákban" a klenodiumokon, arany-, ezüst és egyéb tárgyakon kívül 1200 arany is volt s emellett még számtalan mennyiségű tallér és 200 forint. A Pecsovitz által a temetéskor elvitt tárgyak között volt két „gömbölyű és egy négyszögletű" ezüstóra, 4 teljes lószerszám, számtalan párna, „vánkos" és felsorolnak közöttük „ón, tálak(at) és tányérokat" is. Bus Imre, Sándor Kata unokájának második férje pedig a Sándor Zsuzsa majorjában levő értékeket sajátította el. Az arany, ezüst, textil és egyéb tárgyakon kívül elvitt még „tizenkét egymásban járó cápa poharat".S2 A XVII. században kimutathatóan, különös tiszteletben részesítették a kimagasló alkalmakra küldött, vagy kiváló személyiségektől származó ajándékokat még akkor is, ha azok tényleges értéke nem érte el az ezüst vagy arany tárgyakét. Hogy ennek ellenére a tál mégsem bukkan fel Sándor Zsuzsa hagyatékában, annak az a legelfogadhatóbb magyarázata, hogy az örökösök mohósága miatt nem kerülhetett sor értékeinek leltárszerű, pontos számbavételére. A pénzösszegeket feltüntető listát, melyet Sándor Zsuzsa „maga kezeivel jedzet föl, mivel a töb levelek közöt ezek nincsenek, és úgy hallaták, hogy" Pecsovitz Ferenc és felesége, Festetics Magdolna „ketten szagaták el" — olvashatjuk az özvegy testamentumához írott, egyik 1700 után kelt feljegyzésében. Annyi azonban már a végrendeletből és a haláleset utáni levelekből, feljegyzésekből is kiderül, hogy Sándor Zsuzsanna legnagyobb értékeit tartalmazó ládái Palotaiaknál, Szalonakon és az özvegy pápai házában lehettek, melyeket viszont Simon János, Pecsovitz Ferenc és Tallián Sándor tulajdonítottak el, mielőtt az ott levő értékek pontos számbavétele megtörténhetett volna. Sándor Zsuzsanna a rokonok közül Erzsébet nevű testvérének családjával, a Palotai családdal tartott fenn legintenzívebb és legbensőségesebb kapcsolatot. Ezt bizonyítja az is, hogy férje halála után náluk tartózkodik legtöbbet és értékeinek egy jelentős részét is náluk helyezi el. Kapcsolatukba belejátszott az is, hogy Erzsébet férje, Palotai Miklós is ugyanúgy a Batthyányak Veszprém, illetve Pápa várbeli tisztje volt, mint Sándor Zsuzsa férjének, Horváth Miklósnak elődei. Palotai Miklós 1648-ban török fogságba esik, ahonnan csak a Batthyányak segítségével szabadul ki 1652-ben. Ettől kezdve haláláig a Batthyányak prefektusaként működik, előbb Rohoncon, majd 1654-től az attól délnyugatra eső Felsőőrön, illetve Szalonakon. A rabságból való kiszabadulás után, 1654-ben veszi feleségül Sándor György és Nyikos Anna leányát, Erzsébetet. A kézfogót, melyre Batthyány Ádámot is meghívják, „iámbor feö ember szolgaival eggyüt", ugyanezen év febr. 4-én tartották Pápán, Sándor Györgynél. 1654 végén Rohoncról Felsőőrre költözködik, majd ugyanezen évben Szalonakon vesz házat. Azonban ez a ház rossz állapotban van, födémcserére szorul, ezért csak 1658 után tud a család beköltözni. Az újraépítést apósán kívül Batthyány Ádám is támogatja. A Palotaiak birtokai Vas és Veszprém megyében feküdtek, ezek egy részéhez azonban csak Sándor György segítségével jutottak. Az ő támogatásával szerzik meg a szalonaki uradalomhoz tartozó Drumoly faluban levő birtokot is. Később Sándor Zsuzsa néhány Veszprém megyei birtokhoz, elsősorban szőlőterülethez is hozzájuttatja a családot. Palotai Miklósnak nemcsak fiai részesednek Sándor Zsuzsa javaiból, hanem egyetlen leánya, Júlia is, aki ekkor már Szeremley Miklós felesége volt. A Szeremleyek a Vas megyei Felsőőrön laktak, mint 1659-ig a Palotaiak. Szeremley János, Szeremley Miklós apja, felsőőri prédikátor volt, s bizonyára vagyonos ember lehetett, mert Hőgyészi András 1651. évi levele szerint Csajtay Kata, Csajtay Gergely leánya, ekkor néhai Orbán Gergely özvegye, 43 magyar forinttal tartozik neki.83 Sándor Zsuzsanna végrendeletében világosan kifejezésre jut a Palotaiak iránti vonzalma a korabeli levelekből pedig kitűnik, hogy Palotai Miklós fiai, István és Sámuel is megkülönböztetett tisztelettel viselkedtek iránta. Nemcsak Sámuelt, hanem Istvánt is jelentős készpénzzel és ingóságokkal ajándékozta meg házasságkötésükkor, 1688 után. Hosszú özvegysége alatt éveinek egy részét is Szalonakon tölti. A két Palotai fiú, István és Sámuel is a Batthyányak szolgálatában maradt. A fentiek alapján úgy véljük, hogy közel járunk az igazsághoz, amikor azt állítjuk, hogy a szőbanforgó tálak a Palotaiak közvetítésével készültek Horváth Miklósnak és 119