A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kiss Ákos: Megjegyzések Tóth Sándor tanulmányához

Megjegyzés Tóth Sándor tanulmányához Fiatal, tanulmányait be sem fejezett muzeoló­gus-gyakornok cikkét olvashattuk a Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 1. kötetében (Tóth Sándor: A veszprémi székesegyház közép­kori kőfarag ványai). A közlemény hosszabb idő óta elsőízben foglal­kozik közelebbről a veszprémi székesegyház kérdé­seivel. A közelmúlt feltárásai a templom környé­kén, és szerencsés újabb leletek módot adtak arra, hogy románkori periódusaira ezúttal újabb vilá­gosság derüljön. A dolgozat írója kutató elemzéssel igyekezett meggyőzni a román időszak két egyházáról, a munka e részben örvendetes gyarapodása a vesz­prémi középkorkutatásnak. A közleményhez azonban több vonatkozásban szeretnők megtenni megjegyzéseinket, amelyek egyrészt a dolgozat egyes megállapításaira, más­részt hangnemére vonatkoznának. A dolgozat a székesegyházból előkerült római kőfaragványokról is szól (124. o.). Közülük a to­jássordíszes párkány római mivolta egyelőre prob­lematikus; mindenesetre a középkori kőfaragómű­vészetekre vonatkozó ismeretek felől közelítve meg a kérdést, csak megfontolt indokolás mellett lenne szabad egy ilyen emléket a vélt románkoriak közül egész határozottsággal a római koriak kö­rébe áthelyezni. Mivel a Balaton-környék római épülettagozatait adó tanulmányon (AÉ 1961) az eddig ismert anya­got teljes egészében igyekezett nyújtani, a tagozat kihagyásával egyszersmind állást foglaltam annak legalábbis vitatható római eredete mellett. Szerző e kérdésben semmilyen megjegyzéssel sem élt, ami azért is szembetűnő, mert a 12. sz. oszlopfőtöredé­ket (125., 126. képek) viszont feltétlenül román­korinak tartja. Ez pedig inkább volna rómainak tekinthető, mint a pannóniai kőemlékek között társtalanul álló, igen eltérő kivitelű párkány. De legalábbis említést érdemelt volna az a körülmény, hogy a töredék mennyire a honi római teltleveles fejezetek előzményein alapul. A római építészeti gyakorlatiasság egyszerűbb építményeken nem igen alkalmazott kőből készí­tett disztagozatokat, különösen kerülte az ilyen függőpárkányokat (geison). Anélkül, hogy a kér­dést ez alkalommal igyekeznők eldönteni, megje­gyezzük, hogy Pannónia valamennyi ilyen épület­elemét összegyűjtve, a párkányemlékek közül egyet sem ismerünk, amely a részelemeket ennyire torzítva adná. Emellett az eddig ismert párká­nyok vagy egészen egyszerű, diszítetlenek, csupán profiláltak, vagy pedig több elemsorból összefogott mintázatúak. A románkor Európa-szerte meglehetős hűséggel másolta az egykori provinciák teltleveles korinthosi fejezeteit. A 12. képen közölt fejezettöredék ese­tében az igen erős római előzmény feltétlenül mél­tatást érdemelt volna. Ez annál inkább lényeges lenne, mert ezeknek a nem könnyen meghatároz­ható emlékeknek az elhatárolása, amelyet a római oldalról már megkíséreltünk, a középkor felől is kí­vánatos lenne. A tárgy leírása így szakszerűtlen is ; ezeknek a teltleveles fejezeteknek ma már minden része elnevezéssel bír a szakirodalomban. „Gerez­des motívum", „nyelves levél", stb. feltétlenül el­kerülendőek lettek volna. Helyettük telt levél, ka­ulis, stb. az évtizedek óta elfogadott kifejezések. A 3. sz. oszloptalapzat római mivoltáról a közölt kép alján nem győződhettünk meg, azonban az idevágó irodalom említése, illetve az abban fog­laltakkal szembeni állásfoglalás itt is helyénvaló lett volna. A dolgozat végül néhány, a székesegyházzal kapcsolatos reneszánsz követ is érint. Igen erőltetettnek hat a Vetési oszlopfő nyak­tagjának az 56 — 59. sz. gótikus töredékekkel tör­tént összevetése, pusztán hornyolataik alapján. A székesegyházból kikerült reneszánsz kazetta­részt szerző megjegyzésével szemben (79. j., fotó­ját közli Kiss Ä.) részletesen ismertettem. A tárgy leírása itt is pontatlan, „háromlevélsoros rozetta", stb. A fennmaradt töredékből még a színezés ma­radványainak figyelembevételével sem lehet az 373

Next

/
Oldalképek
Tartalom