A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szemere László: A Bakony szarvasgombái

(a bükkök felett) néhány igen öreg tölgyfa van, illetve volt. Az Eplényben eltöltött 20 nap alatt három alkalommal kerestem fel az írt erdőrészt, s összesen kb. 25 fa alatt 125 drb gombát találtam. Igaz, hogy ezeket három nap alatt gyűjtöttem, de tekintve azt, hogy ezek a gombák igen tartósak, ha alkalmat szántam volna az ottani kutatásra, akkor is mindet, sőt jóval többet is találhattam volna. Eplény erdeiben a 20 nap alatt mindössze 9-féle szarvasgombát gyűjthettem, azok között azonban egy olyan gomba volt, amely új a magyar gomba flórában. Ez a felsorolásban már említett hólyagos szarvasgomba (Hydnocystis clausa (Tul.) Cer.). Talán Eplény körül is kialakulhatott volna egy gomba-Eldorádó, ha ottankörül is 7 évig kutathattam volna. Bizonyos idő, mindenesetre több óv kell ahhoz, hogy valamely vidéknek gombákban bővelkedő részére rátaláljunk. Reméljük, hogy a Bakony is rejteget földalatti gomba-Eldorádót. Fohászkodom is buzgón Perzefonéjához, hogy annak nyomára vezessen. Perzefonéja az alvilág urának, Hádesznek a felesége, tehát méltán tarthatjuk őt patrónánknak. (Azonban kegyeinek osztogatásával siessen Perzefonéja, mert 82 éves elmúltam.) Rövid utasítás a földalatt termő gombák gyűjtésére A kutatáshoz kis kapa, növényásó, vagy erősebb kés szükséges. A kapa éle 6 — 8 cm lehet, nyele kb. 35—40 cm azért, hogy a hátizsákba is beleférjen. Az őszi lombhullás után jól használhatjuk a közönséges gereblyét is. Mindenféle erdőn, hol fű nincs, s a sertések nem járják, találhatunk földalatti gombát, még égeresfűzes ligetekben is, azon helyeken, ahol korhatag lombtakaró van a humuszréteg felett. Legbiztosabban a gyéren álló öreg fák mellett, erdőszéleken, parkokban stb. Ha a nyár esődús, akkor már júliusban — augusztusban találhatunk érett szarvasgombákat, másként ősszel, egészen januárig. Jó helyek a vizek mentén fekvő erdős-ligetek, avagy a teknőszerű mélyedésekben levő facsoportok, szóval mindama helyek, amelyek nyáron át nem száradnak ki teljesen. A nagyobb gombák olykor felpúposítják maguk felett a földet, esetleg kissé ki is látszanak. Meleg őszi délutánokon apró fekete, vagy nagyobbacska okkersárga legyek sűrű rajokban táncolnak a gombatermő foltok felett. Ahova egyegy legyecske leszáll, ott földalatti gombát találunk. Egy-egy zápor elsodorhatja a gombák felett 364 levő lombtakarót, főleg a fák tövénél, s így a gombák napfényre kerülnek. Hol a fák körül — szinte köröskörül — vaddisznó, borz, őz, mókus túr, vagy kapar, ott utánakeresve, majdnem mindig találunk egy-egy ottfelejtett gombát. Azonban ott, ahol ezek az erdei állatok bőven vannak, bajos földalatti gombát találni. Kiadósan azonban csak úgy gyűjthetünk földalatti gombát, ha az alkalmasnak vélt helyeken céltudatosan felkutatjuk őket. Evégből az útbaeső bokorsarjakat eltávolítjuk, a lombtakarót félrekotorjuk, azután kis kapánkkal vékony szeleteket kapálva átvizsgáljuk a humuszt és a közvetlenül alatta levő földróteget. Ahol aljnövényzet nélkül is van dús lombtakaró, ott bakancsunkkal kotorjuk el azt, s azután kapálva kutassuk fel a gombákat. A lombtakaró alsó részét, s a kikotort földet ujjaink között morzsoljuk szét, az apróbb, s nem fehér színű gombák így kevésbé kerülik el a figyelmünket. Munkánk végeztével a földet, s a lombtakarót terítsük helyére vissza, s kissé tapossuk le. Ennek hármas célja van: a rendtartás, a jövő évi termés biztosítása, de előfordul az is, hogy a föld visszakotrása közben megtalálunk egy-egy előzőleg észre nem vett gombát. Nem találhatunk földalatti gombákat az ún. lősztalajú erdőkben, továbbá tiszta agyagos helyeken, vagy sivár homokban, bár itt egyes fajok (Terfezia) mégis előkerülhetnek. Mocsaras helyeken a mocsárból tartósan kiemelkedő földhátakon találhatunk földalatti gombákat. A földalatti gombákról is kell törzslapot kiállítani, mert színük, főleg a kezdetben fehér fajoknál, rövidesen átszíneződik. Gombáinkat kis dobozokban, szellősen, de nyirkosán csomagolva „Minta érték nélkül" jelzéssel adhatjuk postára. Ha egy csomagban többféle gombát küldünk, mindeniket (fajonként) külön-külön, számozott papírtokokba tegyük, s otthon is tartsunk vissza 1 — 1 példányt azonos számok alatt. így a meghatározást végző szakembernek nem kell visszaküldenie a gombákat. Kitetszik az Írtakból, hogy a földalatti gombák felkutatása nem egészen egyszerű dolog. Főleg nem az előttünk még ismeretlen erdőkben. Az a körülmény azonban, hogy nem romlékonyak, jelentékenyen segítségünkre van. Néhány puhább állagú fajtól eltekintve, a többi hetekig, sőt hónapokig is épségben marad a földben, mintegy konzerváltam Ha azt a területet, ahol földalatti gombákat találtunk, később is felkereshetjük, célszerű a talált termőfoltokat valamelyes módon megjelölni.