A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szemere László: A Bakony szarvasgombái

Pl. a fa kérgének kis darabon való lehántásával. De jobb kis térképvázlatot készíteni, megjelölve a termőfolt helyét (távolságát, irányát) valamely alkalmas fix ponthoz viszonyítva. A földalatti gombák tenyésztése. A franciák a náluk honos francia szarvasgombát (Tuber melanosporum Vitt.) a gombák részére telepített fásított területeken már régóta sikeresen tenyésztik, és pedig természetutánzó módon. A természetutánzás módja kétféle is lehet. Az egyik módon spórát (gombaszeleteket) kellene alkalmas erdőtalajba juttatni. Ilyen módon külföldön, s nálunk is többen kísérleteztek, eredménytelenül. A második természetutánzó eljárásnak az a lényege, hogy a gomba micéliumával megfertőzött termést (makkot stb.) vagy csemetét ültetünk szét a gombatenyésztésre kiszemelt és előkészített területen. A növényi részek megfertőződése a Természetben a következő módon történik. Az erdő talajának a felszínére is kiterjedő gombamicélium, mondjuk így: rálopakodik (ráterjed) az erdő talaján heverő termésre, vagy a lehullott falevelekre. A humusz alatti micélium pedig megfertőzheti ilyen módon azokat a magról kelt csemetéket, illetve ezek gyökérzetét, amelyek véletlenül az útjába esnek. Ezen a módon terjedhet (szaporodhat) mind földalatti, mind földfeletti gomba. Hogy a gombák így, illetve így is terjeszkedhetnek, arra számos példát tudnék felsorolni. Egy esetben Pamukon (Somogy m.) egy évek óta parlagon heverő szántóföldön, a közeli erdőtől kb. 300 m-re, egy, legfeljebb 3 éves kis tölgy csemetét találtam, s tőle alig 1 araszra a változékony pénzecskegomba (Clitocybe laccata Scop.) termőteste is ott volt már. A jelenség magyarázata : a szajkó, vagy a varjú felszedett az erdő talajáról egy makkot, s azt máshová akarta vinni. De útközben elejtette. Nem szállt le utána, hanem nyilván újra elment oda, ahonnan a makkot hozta, egy másik makkért. Ez az egyes madaraknak igen általános faültető tevékenysége. Példánkban a kérdéses makk már meg volt fertőzve az írt gomba micéliumával, az pedig ráterjedt a makk kikelése után a csemete gyökérzetére is, és 1—2 év alatt annyira megerősödhetett, hogy már termőre fordult. A franciák is eleinte úgy létesítették szarvasgombatermő ligeteiket, hogy oda olyan makkot vetettek, amelyet szarvasgombát termő erdő talajáról szedtek fel. Tehát a földalatti gomba micéliuma is megfertőzheti az erdő talaján heverő növényi részeket. A Bakonyból (Hajag: Törkű-lap) 1962 nyarán obyan földalatti gombákat (4 félét is!) kaptam, amelyeket a már szétültetett, de még csak 3 éves tölgy- és fenyő csemeték kapálása közben találtak a kapáslányok. Ebben az esetben az a csemetekert lehetett már megfertőzve, ahol magról kelt csemetéket neveltek. Itt is feltűnő volt a gyors termőrefordulás, mert a csemeték csak 3 évesek voltak. Az ott talált gombák azonban az apróbb termetű fajokhoz tartoztak. A nagyobbaknak a termőre fordulásáig — amint azt a franciák tenyésztési eljárásából tudjuk — több időre, 7 — 10 évre van szükségük. Ha megfogyatkozott is nálunk a nyári szarvasgomba, annyi termőfoltot azért még fel tudunk kutatni, hogy azok révén elegendő fertőzött csemetékhez jussunk. Az egyes termőfoltok 1—2 m

2 terjedelműek. Ezekbe 15—20 cm-es sortávolságban .sűrűn rakva annyi makkot, vagy mogyorót ültethetünk, hogy azok révén már négy termőfoltról is annyi csemetét nyerhetünk, amennyi egy kat. hold betelepítésére elegendő. 2 — 3 év múlva, amikor a termőfoltokról a csemetéket kiemeljük, ugyanakkor arra a helyre ismét vethetünk makkot (mogyorót), illetve ezek helyett 1—2 éves csemetéket. Mindez késő őszi munkálat. Korábban még ne vessünk (ültessünk), mert akkor a gombák a legtöbb esetben még aprók. Természetesen az első vetés előtt is kiszedjük a termőfolton talált gombákat. Mérlegelve a délfranciaországi- és a magyarországi időjárási viszonyokat, továbbá azt, hogy az általam Somogyban nyilvántartott négy nyári szarvasgomba termőfolt közül 3 erősen beárnyékolt helyen volt, hazai viszonylatunkban, előztes elgondolás szerint a telepítésnél a következő eltéréseket javasolnám. Hogy mentől hosszabb erdőszegélyt nyerjünk, hosszúkás téglalap alakban határoljuk körül a betelepítendő területet. Az ideiglenes köztes termények miatt is a 4 m sortávolságot be kell tartani, de a tőtávolság 1,5—2 m lehet. Nagyobb, 2,5 — 4 m tőtávolság esetén a fák közé, azok kiültetése utáni években, kellő távolságra mogyoróbokrokat telepíthetünk, részint a talaj elgazosodása ellen, részint a téli hidegek, s a nyári melegség miatt. Mert a bokrok alatt jobban megmarad a lombtakaró, s az megakadályozza a talaj kiszáradását. Mogyorótermesztésünk eléggé elhanyagolt, így a fák között nevelt és rendszeresen kezelt bokrok 365