A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szemere László: A Bakony szarvasgombái

A Bakony szarvasgombái A nyári szarvasgomba (Tuber aestivum Vitt.) lígy egy félszázaddal ezelőtt nevezetes terménye volt a Bakonynak. A mintegy 80 fajra terjedő Kárpát-térségbeli szarvasgombák közül a nyári szarvasgomba, a fehér szarvasgomba (Choiromyces venosus Fr.) és a vörösbarna kocsonyás álpöfeteg (Melanogaster variegatus Vitt.) voltak azok, amelyek konyhai felhasználhatóságuk révén közismert gombák voltak. Ezek gyermekfej-nagyságúra — súlyra % kg-ig — is megnőttek, így nagyságuk révén már ősidők óta keresett, értékes gombák voltak. A fehér szarvasgomba nem fordul elő a Bakonyban. Legalább is ezideig nem találtuk. Ez a magasabb hegyvidék, illetve az északibb tájak gombája. A Kárpátok erdeiben honos, jelenlegi határainkon belül csak néhány termőhelye ismeretes. Közel húsz éve foglalkozom azzal, hogy a már feledésbe ment népi szarvasgomba ismeretet felújítsam. Azt az eredményt, amelyet pl. a nyári szarvasgomba gyűjtése és értékesítése biztosított régente, bizonyára nem fogjuk elérni. Egyes nagy erdőbirtokosok 5 — 10 q. nyári szarvasgombát szedettek össze évenként. Gombakeresésre kitanított kutyákkal járták az erdőket. Az összegyűjtött gombákat a helyi kereskedőknek adták el. Ezeket a készleteket hűvös helyen raktározták el, s mikor már nagyobb tétel együtt volt, akkor a városokba vitték. A nyári szarvasgomba ugyanis hosszú ideig, egy hónapig is elraktározható, mert nem olyan romlékony mint a földfeletti gombák. Dr. Hollós László írja 1911-ben megjelent könyvében (Magyarország földalatti gombái), hogy azelőtt a veszprémi piacon is árulták. Persze az uradalmak háztartásaiba is sok gomba kellett. Mert nemcsak frissibe készítették el, hanem különféle módon (ecetes vízben, zsírban, borban) sokat konzerváltak is. A vörösbarna kocsonyás álpöfeteg is előfordul a Bakonyban, de nem olyan tömegesen, mint a nyári szarvasgomba. Értve az 50 évvel ezelőtti időket. De piacra nem került, mégpedig azért, mert nem raktározható huzamosabb időre. Aliaga ugyanis kocsonyásodásra, elfolyósodásra hajlamos, s így csak frissiben használható fel a konyhán. Az öreg, 60 — 100 éves erdők megfogyatkozásával erdeink szarvasgomba állománya ma már nem olyan bőséges, mint régen volt. A drága munkaidő miatt ezeknek a felkutatása ma már nem lenne jövedelmező vállalkozás. Ezért írtam elébb, hogy a régi eredményt aligha fogjuk elérni. De ez a vadon, magától termő gombákra vonatkozik. A mesterséges tenyésztés lenne hivatva tömeget biztosítani. Az erre vonatkozó kísérletek folyamatban vannak. Hogyan, s miképpen, arra dolgozatom végén fogok rámutatni. A már említett, gyakorlati jelentőségű háromféle földalatti szarvasgombán kívül még egy negyedik fajról is meg kell itt emlékeznem. Ez az ún. Mattiroló-féle szarvasgomba (Mattirolomyces terfezioides Ed. Fisch.). Ez a mediterrán gomba Magyarországon terjedőfélben van s így nincsen kizárva, hogy előbb-utóbb előkerül majd a Bakony bólis. Tehát négyféle szarvasgomba leírását nyújtom itt, azért, hogy az érdeklődőket ezek felől kellőképpen tájékoztassam. Gyakorlatilag, felhaszná.lásuk szempontjából ezek a legfontosabbak. A leírások előtt essék szó még a szarvasgomba névről. A nép ezzel a szóval az elágazó korállra, vagy karfiolra emlékeztető, föld feletti gombákat jelöli meg (Ramaria fajok). A szarvasgomba a görög Elaphomyces, a latin Fungus cervinus, avagy a német Hirschtrüffel fordítása. De már századok óta átvettük a szarvasgomba nevet mi is. Erről egy 1809-ben megjelent német gombáskönyv is tanúskodik. Ez Leopold Trattinicknek „Die essbare Schwämme des Oesterreichischen Kaiserstaates" с munkája. A nyári szarvasgomba leírása és színes ábrája a könyv leíró részének az első oldalán van. Magyar nevét is megadja: „Ungar: Szarvasgomba oder Szarvaska gennannt." Miután a szarvasgomba nevet a magyar szak357