A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Szemere László: A Bakony szarvasgombái

irodalom is átvette, nem voltak a magyar népies nevek felújíthatók. Az egyik népies név: „földi kenyér" egyébként sem eredeti, mert a német Erdbrot fordítása. A székely földön „szügomba" névvel jelölnek meg egy álszarvasgombát (Elaphomyces.). „Szívgomba" pedig azért, mert porát szívbaj ellen használták. Meg kell tehát állapodnunk a már polgárjogot nyert szarvasgomba névnél, bár a szakirodalom ezen a néven újabban már csak a tömlős szarvas gombákat jelöli meg. A többiek ál-szarvasgombák (Elaphomyces), illetve a bazidiumosak (Hymenogaster, Melanogaster stb.) pedig álpöfetegek néven vannak leírva. A nyári szarvasgomba (Tuber aestivum Vitt.) Dió-, illetve burgonya nagyságú, 10 cm-ig növő, sötétbarna-fekete gomba, esetleg kékesen árnyalt, vastag kérgét sűrűn borítja többé-kevésbé hatszögű, egymástól elválasztott, lapos piramis formájú varangyosság Ezek a kiemelkedések gyakran négy részre osztottak. A gomba ritkán gömbölyű, legtöbbször szabálytalan gumóalakú Súlyos, mikor még friss, lemerül a vízben Belseje tömött, merevhúsú, vágásfelülete síkos, kb. olyan tapintatú, mint a keményebb zsíros sajté. Eleinte fehér, azután szürkés sárgásfehér, később dohány-vörösbarna, télen olykor kékes, vagy feketés is. Erezete (márványozottsága) fehér, esetleg sárgásán árnyalt. Gombánknak szaga eleinte alig van, később kellemes, főtt csemegekukoricára emlékeztető szagot áraszt. Szaga utóbb annyira erős, hogy 1—2 gomba teljesen eltölti a szobát kellemes szagával. Utóbb szaga kellemetlen is lehet, a termőhely szerint lehet kátrányszagú is. Ez a jelenség nemcsak a nyári szarvasgombánál fordul elő, lehet a közönséges csiperke (Psalliota arvensis L.), a tinoru (Boletus edulis Bull.), s.még többféle gomba is alkalmilag kátrány- vagy karbolszagú. Az ilyen példányok élvezhetetlenek. De ha az apró darabokra vagdalt ilyen gombákat egy éjjelen át hevertetjük, szaguk elillan, mikor is a konyhán felhasználhatók. A fiatal nyári szarvasgomba íze mogyoróra emlékeztető, ilyenkor nyersen is ártalom nélkül ehető. Arra is van irodalmi adatunk, hogy már a régi rómaiak nyersen ették. A gomba varangyait nem szükséges lehámozni, csak jól le kell mosni, hogy a varangyai között levő földet eltávolíthassuk. Id. С. Plinius Secundus (szül. i. sz. után 28-ban, meghalt 79-ben), „Históriáé naturalis Hbri XXXVII" с munkájában írja : „Tudjuk, hogy Lar358 tius Licinus praetorral, aki Carthagóban, Hispániában bíráskodott, néhány évvel ezelőtt megesett, hogy egy Tuberbe harapván az ennek belsejében levő denarius (régi római pénz) első fogait kitörte". Ha költött is ez az elbeszélés, arra minden esetre rávilágít, hogy a Tubereket nyersen is ették. A nyári szarvasgomba termőrétegeinek a tömlői 60 — 100x50 — 65 mikron méretűek. A termőréteg a gomba belsejében a márványos erek mentén van. A tömlőkben 2—6, ritkábban csak 1 spóra van. Ezek széles, sokszögű terekkel, hálózatos récékkel fedettek. Méretük 20-60X17-42 mikron, aszerint, hogy hány spóra van a tömlőkben. Eleinte a spórák színtelenek, azután sárgásak, majd sárgásbarnák. Gombánk tölgy-, bükk-, kőris és fenyőfák alatt terem, de olykor mogyoró-, vagy egyéb bokrok alatt is. Sekélyen fekszik a humuszrétegben. Nevének csak részben felel meg. Ha az időjárás kedvező, júliusban már találhatunk kinőtt, érett példányokat. Száraz időben csak novemberre nő meg. Hollós László rámutat arra, hogy hazánkban fordul elő a legsűrűbben. Idézett munkájának 168ik oldalán egy térképet is közöl, aszerint a nyári szarvasgomba 30 bakonyi helység határában honos. Ezeket a következő fejezetben, (A Bakony földalatti gombái a jelen tükrében) fogom felsorolni. Második tömeges előfordulási helye Trencsén és Nyitra megyékben van, ott 27 falura terjedőleg. A nyári szarvasgombával kapcsolatban meg kell emlékeznem a franciáknak két nevezetes szarvasgombájáról. Ezek : a francia szarvasgomba (Tuber melanosporum Vitt.), és a téli szarvasgomba (Tuber brumale Vitt.). Ezek egymásra annyira hasonlítanak, hogy talán csak egy fajt képviselnek. Ennek (vagy ezeknek) a spórája nem recetérközös, hanem tüskés, s ezzel különíthetők el a nyári szarvasgombától. De a szaguk is kellemesebb, olykor eperre emlékeztető. Ezt a gombát a franciák mesterségesen is tenyésztik, s konzerválva igen drágán hozzák forgalomba. Azért említem meg itt a francia szarvasgombát, mert ennek téli változatát (Tuber brumale) a Bakonyban is megtaláltam, mégpedig a Szentgál határában levő Kakastaraj-hegy nyugati lábánál eredő forrás fejénél levő bükkfa alatt, 1959. IX. 4-én és 8-án. Hollós is közli egy előfordulási adatát: Nyitra megyéből, Vágújhelyről kapta. Végtelenül fontos lenne az, hogy ha a nyári szarvasgomba helyett, vagy ezzel egyetemben, a francia szarvasgombával is megindíthatnók a tenyésztési kísérletet. Azonban a szentgáli termőfolt gombái fertőzöttek voltak. Van egy sutagomba