A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony bazalthegyeinek mohaföldrajza

A Prága-hegyen a Leptodon-t másik mediterrán moha kíséri, a Fabronia octoblepharis, melynek fajtestvére a F. pusilla, a csigamoha társa az egyik mátrai termőhelyén is, és előfordul a Tátika „Tinóállás" nevű részén. Nálunk azonban egy termőhelyen még északabbra, a Medves hegységig hatol (barnai Nagykő), ahol ugyancsak bazalton terem. Még sokkal feltűnőbb a Tátika „Tinóállás" nevű déli sziklás letörésén a Fabronia pusilla társaságában az atlantikus jellegű, rendkívül diszjunktus Prullania inflata előfordulása. Ez a máj moha Európában sokáig egyedül Merán környékén volt ismert, ahonnan Schiffner és Wollny (1909) F. cleistostoma néven írták le. K. Müller (1957) véleménye szerint azonban azonos az amerikai F. sazicola és F. inflata néven korábban leírt fajjal. Kínában is előfordul. Kontinentális reliktumtermőhelye a Tátikán hazánk területén a legérdekesebb növényföldrajzi jelenségek sorába tartozik. Újabban harmadik európai termőhelyén, Morvaországban találták meg (Pospisil 1962). A Kovácsi-hegy kőutcáinak bazaltszikláin más feltűnő déli reliktum nem él, a Leptodon társai közt csupán a Metzgeria conjugata, Madotheca laevigata var. thuja, Grimmia trichophylla var. mühlenbeckii, Homalia trichomanoides, Antitrichia curtipendula, NecJcera crispa, Thamnium álopecurum, Сirriphyllum velutinoides, C. vaucheri, Plagiothecium succulentum, Taxiphyllum depressum érdekesebb. A mohákon kívül más, ilyen feltűnő és a Balatonvidéken másutt hiányzó déli reliktum-növény a Keszthelyi hegységben, a virágos növények sorában nincsen, a mikroklímazugok sokkal kisebbek, mintsem virágos növények reliktumait is meg tudták volna őrizni. Egyedül a Cheilanthes marantae páfrány hasonló, de ennek több termőhelye van elszórtan Dóleurópában, egészen Morvaországig. Feltűnő, hogy a Tátika bazaltszikláin sok kifejezetten mészkedvelő faj is előfordul, köztük az Isothecium filescens, Thamnium alopecurum, Rhynchostegiella algiriana, R. pallidirostris. Az Alsótátikán van a délies Madotheca platyphylloidea egyetlen hazai termőhelye. Bőven fordul itt elő az árnyékos sziklákon a Rhynchostegium rotundifolium. Az Antitrichia curtipendula a bazalton itt helyenként tömeges. Alsótátikán nevezetes a Pyramidula tetragona, mely itt ismét a Riccia ciliifera, Grimaldia fragrans, Pleurochaete squarrosa synusiumában jelenik meg. Árnyékos szikláin a Mnium rostratum, Reboulia hemisphaerica, Pohlia cruda, Lejeunea cavifolia, Plagiothecium curvifolium, P. denticulatum var. obtusifolium,P. laetum, С irriphyllum crassinervium vonják magukra a figyelmet. 334 A Sarvaly-erdő pompás bükkösében korhadókon a Dicranum montanum sem hiányzik. Nedves tisztáson a Riccia warnstorffii-t találtuk. A Farkashegyen érdekes a Philonotis capillar is. A Kovácsi-hegy bazaltfennsíkján, a Vad-tó nevű lápmedencóben, fűzlápban kis vízálláskor a Sphagnum squarrosum és nagyon kevés S. inundatum fordul elő, rejtett helyen; magasabb vízálláskor meg sem lehet találni. Egyébként a zsombékosban a Drepanocladus aduncus, Amblystegium riparium, A. kochii-n kívül más moha nem él. Partján az Aidacomnium palustre, Polytrichum commune ssp. perigoniale, Climacium dendroides a talaj savanyúságát jelzik, ezenkívül mindössze a Lophocolea bidentata, a Cephalozia bicuspidata, a Physcomitrium pyriforme fordul elő, a szomszédos Rakottyás-tavak fűzláppal ellepett szélén a Pseudephemerum axillare ós különösen a Galliergon cordifolium, a Polytrichum commune ssp. perigoniale érdekes, előbbi itt is, mint a fűzlápok jellemző mohája bukkan fel. A Keszthelyi hegység bazaltfennsíkjainak többi medencéi, így a Láz-hegyé — a Pseudephemerum axillar-e-rx kívül — érdekességeket nem rejtegetnek. A Láz-hegyen, Lesenceistvánd felett, az Uzsaszentlélek melletti kolostorrom forrásának egykori halastavában csaknem napjainkig (1950-ig) tengődött a Drosera anglica, mely ma már ott nem található meg, kísérő mohái kipusztultak és így örökre ismeretlenek maradtak. A Drosera-t itt először Darnay-Dornyay B. figyelte meg és közölte (1927.), de annyiban tévedett, hogy könyvében Drosera rotundifolia néven szerepel. Csupán 1950-ben, június 14-én kereste fel Boros A. az uzsaszentléleki forrást, hogy a Droseraadatnak és kísérőinek végére járjon. Éppen akkor dolgoztak a forrás befoglalásán, a medencét kiásták s így az eredeti vegetációból semmi sem volt megtalálható. Csupán kevéssel (talán egy hónappal) előbb azonban Borsos 0. a Drosera anglica utolsó példányait még megtalálta és begyűjtötte. 1956-ban Boros Á. megismételte a forrás környékének tanulmányozását, azonban semmi olyan hely nem volt többé, ahol a Drosera és esetleges társai még kereshetők volnának. A forrás vizének befoglalása befejeződött, vize java részét a kőbányászás során használják fel. A Drosera és kísérői elpusztultak. Vindornyaszőllős medencéjének lápja, a bazalthegy lábánál, ahol egvkori valódi Oxycocco-Sphagnetea elemek is előfordultak (Andromeda, Oxycoccos, Drosera rotundifolia, D. anglica, D. obovata, valamint Gomarum palustre) még a múlt században pusztult el. Már Borbás V. (1900) a századforduló