A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Boros Ádám–Vajda László: A Bakony bazalthegyeinek mohaföldrajza
táján nem találta meg. A Sphagnum egykori előfordulását nemcsak az bizonyítja, hogy az Andromeda és Oxycoccos tőzegmoha nélkül nem fordulhat elő, hanem egy herbáriumi Sphagnum-ipêld&ny is fennmaradt Hutter gyűjtéséből, a kereszthelyi gimnázium gyűjteményében. Ez a Sphagnum recurvum és a Sph. magellanicum keverékéből áll. A Vidornyai lápmedencét újabban nagyon alaposan átkutatta Pócs T., de az egykori láp vegetációból a Betula pubescens-en kívül semmit sem talált. Véleménye szerint a tőzegmohaláp pusztulását nem is annyira a lecsapolásban, hanem más okban kell keresni. A Kovácsi-hegy bazaltfennsíkján, bár lösz borítja, már megnyilvánul a nagyobbfokú kilúgozódás. Előfordul az erdei rézsűkön a Plectocolea hyalina, Cephalozia bicuspidata, Calypogeia fissá, Scapania nemorosa, S. mucronata, Anthoceros laevis. Ezek előfordulása már a dunántúli csapadékosabb éghajlat behatásával függ össze. Hasonló termőhelyeken a Nagy-Bakony területének belsejében ezek már hiányzanak, viszont hasonló elemek az Északi Bakony területén többfelé szintén felbukkannak, főleg Ugod felett. Összefoglalás Tanulmányaink eredményeiből kitűnik, hogy a Nagy-Bakony bazaltjának mohaflórája sok eredetiséget árul el és sokban eltér a mész és dolomithegyek mohaflórájától. A bazalton a szélső fokban mészkedvelő fajok hiányzanak, északi fekvésben, árnyékban és nedves helyeken ellenben a bazalt savanyú kémhatást igénylő fajoknak nyújt élőhelyet. A rajta kialakult medencék néhányában, így az öcs melletti Nagytóban, a Szentbékkálla fölötti Feketehegy kerek tavában, a Kovácsi melletti Vad-tóban a tőzegmoha is előfordul. Nevezetes az Öcs melletti Nagy-tó 6 Sphagnumfajával, közte azészakias/S^fr. fimbriatum, a Folytrichum strictum mellett a boreális reliktumként tekintendő Thuidium lanatum előfordulása. Az északi kitettségű bazaltszirteken néhány érdekes montán-faj fordul elő, mint Saelania caesia a Szentgyörgy-hegyen, a Badacsonyon és a Csobáncon. Egy-két termőhelyen az Amphidium mongeotii, Lncalypta ciliata, Bartramia pomiformis, B. ithyphylla és hasonlók élnek. Legnevezetesebb jelenség a Sphagnum-os lápok mellett bizonyos mediterrán és atlantikus reliktum jellegű mohafajok előfordulása. Ilyen a Szentgyörgy-hegyen egyedüli hazai termőhelyén a tterogonium ornithopodioides, a Keszthelyi hegységben a Tátikán, a szomszédos Prága-hegyen és a Kovácsi-hegyen a csigamoha, Leptodon smithii. Utóbbit a Prága-hegyen a mediterrán Fabronia octo'depJiaris kíséri, míg a Tátika Tinóállás nevű részén a Fabronia pusilla társaságában a rendkívül diszjunktus elter jedésű atlantikus jellegű Frullania injlata jelenik meg, melynek Európában ezzel együtt csupán három termőhelye van. Jellemző a szűkebb értelemben vett Bakony (ide számítva a Somló-hegyet is), a Balatonfelvidék és a Keszthelyi hegység keleti és déli kitettségű sziklapadjaira a délies tavaszi telepes májmobáknak, a Grimaldia fragrans szinuziumának gyakorisága, kíséri a Biccia ciliifera, B. sorocarpa, több termőhelyen előfordul ebben a szinuziumban âPyramidulatetragona, csak a Szentgyörgy-hegyen az Oxymitra paleacea. Délies jelleget adnak a bazaltnak a bazalthoz; egyáltalában nem ragaszkodó Bhynchostegium megapolitanum, B. confertum, B. rotundi folium, Bhynchostegiella aljiriana fajok. A Bhynchostegium megapolitanum feltűnő gyakori. Boros Ádám — Vajda László s 335
