A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Boros Ádám–Vajda László: A Bakony bazalthegyeinek mohaföldrajza
montana is ritkaságszámba megy, a mészkedvelő Ditrichum flexicaule csupán a várromok mészhabarcsának hatására bukkan fel. Szigliget hegyei méginkább semmitmondóak. Hatalmas bazaltsziklák emelkednek Kapolcs fölött, a Királyhegy északi peremén. Bár a sziklák tekintélyesek és bükkösben vannak, flórájuk nagyon szegényes, a Metzgeria conjugata, Cephaloziella rubella, Encalypta ciliata, Mnium marginatum, Homalia trichomanoides, Neckera crispa, N. besseri, N. complanata, Cirriphyllum crassinervium, Taxiphyllum depressum az érdekesebbek. A sziklák tetején a Rhytidium rugosum tömeges. A Tihanyi félszigeten már csak bazalttufák és rajta forrásmészkő, gejzirit rétegek vannak. A bazalttufák kibukkanó szirtjein a Grimmia campestris, G. commutata, Hedwigia albicans, törmeléken a Rhacomürium canescens a jellemző fajok, a Csúcshegy bazalttufa-sziklapadjain azonban a cirkumpoláris elterjedésén belül erősen diszjunktus, igen ritka Grimmia plagiopodia jelenik meg. Az édesvízi mészkő-rétegeken a mészkedvelő Ditrichum /lexicaule sem hiányzik. Az Óvár északi, meredek lejtőjén, a Barát-lakások alatti beerdősödött hegyomlás bazalttufa-szikláin a mészkedvelő Rhynchostegiella algiriana aránylag bőven él a sziklák alján, míg Magyarországon másutt, barlangokon kívül alig-alig fordul elő. Ugyanitt a Taxiphyllum depressum, Thamnium alopecurum, Giriphyllum crassinervium a sziklák mohaszintjének nevezetesebb, inkább mészkedvelő tagjai. A Rhynchostegiella-n&k barlangon kívüli előfordulása a mediterrán tájakra jellemző jelenség. Előfordul a Tihanyi félszigeten az Alföldön már hiányzó vaskos-moha, Rhytidium rugosum is, az Óvár erdejében pedig a Rhytidiadelphus squarrosus. A Kiserdőtető sziklarepedéseiben nevezetes a déli Tortella vir idif lava. Acidifil faj a néhány említett sziklalakón, néhány erdei fajon kívül (Mnium affine, Rhytidiadelphus squarrosus) a félszigeten alig fordul elő. A félsziget mohaflórájának délies jellegét növeli a Rhynchostegium megapolitanum feltűnő gyakorisága. A félsziget mohaflóráján meglátszik a nagyon száraz, alföldi kontinentális klíma befolyása, nagyon sok a Balatonfelvidéken is közönséges mezofiton, sok erdei moha (pl. Catharinaea undulata, Plagiochila asplenioides) itt már hiányzik. Köveskál felett, a Fekete-hegy Vaskapu-árok nevű kis szurdokvölgyében a bazalt alatt palás kőzetek is kibukkannak. A kis sziklaszorosban folydogáló patakocska medrében a nevezetes Rhynchostegiella jacquinii fordul elő, a Rhynchostegium murale var. complanatum és Taxiphyllum depressum-on kívül, valamint a Philonotis capillars. Előbbi elterjedése Európától Perzsiáig tart, e területen is nagyon diszperzus módon jelentkezik. A Balatonfelvidéknek is van érdekes Sphagnumos lápja, mely a Bakony Öcs melletti Nagytavához hasonlít, amennyiben a bazaltfennsík egyik mélyedésében foglal helyet. Szentbékkálla felett a Fekete-hegy fennsíkjának öt tava közül egyben, a kerek alakú tóban úszó fűzláp van, amelyben három Sphagnum-ía,] fordul elő, a Sphagnum palustre, 8. obtusum és az északias elterjedése miatt nevezetes 8. fimbriatum. A három tőzegmohafajt azonban alig kíséri más érdekes lápnövény. A fűzlápban csupán az Aulacomnium palustre érdekesebb. A Fekete-hegy többi bazaltfennsíki tava, valamint a Balaton felvidék többi hegyi medencéje, így a Dörgicse feletti Füzed-tó, a kapolcsi Kálomis-tó, Monostori-tó, a Szentbékkála melletti Füzes-tó, vagy Pap-tó, a vigántpetendi Tálodi-erdő fennsíkjának tavai, az Agártető tavai (utóbbiak inkább a szorosabb értelemben vett Bakony hoz tartozhatnak) és mások mohaföldrajzi szempontból semmit sem nyújtanak. Néhánynak ezek közül, mint pl. az Agártető tavainak, csak a helye van meg. A Keszthelyi-hegység bazalthegyei a Balatonfelvidék kisebb kúpjaival szemben nagyszerű jelenségeket rejtegetnek. Az Alsótátika, a Prágahegy és a Kovácsi-hegy bazaltszikláinak zugaiban, összesen tehát három termőhelyen él a mediterrán csigamoha Leptodon smithii, amelynek a Mátrában és a Sátorhegységben is van nagyon feltűnő reliktum-termőhelye. Ez a moha Európában sehol sem hatol be ilyen mélyen a kontinentális klímájú területre. Ahol Európában elhagyja a mediterrán övezetet, mint Bellinzona, Chiavenna, Bormio, Merán (Merano), a Predil-Pass vidékén, az mind olyan termőhely, ahol a mediterrán jellegű klíma és flóra is mélyen benyomul az Alpok déli hegyei közé. A Keszthelyi hegységben, a Sátor hegységben, a Mátrában és az Ajnácskői hegycsoportban való előfordulása rendkívül nevezetes reliktum-termőhely. Miként a Mátrában, úgy itt is a sötét, csaknem fekete kőzet, ennek függőleges hasadékai — amelyekben időnként némi szivárgás van — biztosítják a moha meleg- és páraigényét. Napnak és a téli fagynak kitett helyen vidékünk kontinentális klímáját nem bírja ki, csupán ilyen kis mikroklíma-zugokban maradhatott fenn, ugyanúgy, mint az Alpok déli részén, pl. Chiavenna mellett (Giacomini 1953). A mi klímánk területén fakérgen nem tud a tél hidegével és a nyári szárazsággal dacolni. Sporogoniumot nálunk nem hoz, terjedési lehetőségei nagyon korlátozottak (Pócs I960.). 333
