A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Boros Ádám–Vajda László: A Bakony bazalthegyeinek mohaföldrajza

A Bakony bazalthegységeinek mohaföldrajza Az 1950 évtől kezdve rendszeresen bejártuk a Bakony, a Balatonfelvidék és a Keszthelyi hegység jelentősebb bazalthegyeit és összehasonlítólag, növényföldrajzi szempontból tanulmányoztuk a bazalt mohaflóráját. A szűkebb értelemben vett Bakony bazalthegyei a Kabhegy köré csoportosulnak. Ahol a bazalt kibukkan, a Hedwigia albicans, a Grimmia commutata tömege nyomban jelzi, hogy mészben szegény kőzet van a felszínen. Jelentősebb szikla a Kab-hegyen nincsen. A szomszédos Agártetőn sem találtunk szálban álló bazaltsziklát. Savanyú talaj és savanyúságot kedvelő mohaflóra a Kabhegy bazaltján gyéren és csak erdőben alakul ki. A Kab-hegyen és környékén a bazalton kissé nedves erdei tisztásokon elég gyakori a Climacium dendroides. Nevezetesebbek a Kabhegy környékének bazalton kialakuló erdei tavai és nedves tisztásai. Ezek körül már tömeges a Climacium dendroides (c. sporog.), a sasos (Carex vesicaria-s) helyeken azonban csak a semmitmondó Drepanocladus aduncus és Amblystegium riparium fordul elő. A Semlyékes-tó partján azonban tömegesen él az Aulacomnium palustre is, közte vagy közelében a Fossombronia pusilla, Gephaloziella hampeana, Pleuridium subulatum, Amblystegium Tcochii és Anthoceros punctatus, a Csordásrét partja közelében a Ditrichum pallidum, a Nyír-tó partján a Fossombronia wondraczekii, Lophocolea bidentata, С ephaloziella hampeana (var. erosa), Anthoceros laevis, Dicraneíla schreberi, Ephemerum serratum, Aulacomnium palustre, Polytricham gracile, P. commune ssp. perigoniale, utóbbinak vizében él a Riccia fluitans. A fűzlápokra jellemző С allier gon cordifolium-ot a Kabhegy egyik egészen jelentéktelen kis árkában találtuk. Ezek mellett az érdekességeket nagyon gyéren szolgáltató tavacskák mellett a Kabhegynek nagyszerű lápja is van, a Nagytó, Öcs felett. A tó közepe hatalmas úszó láp, mely nádtarackokból keletkezett s rajra fűz, Salix cinerea-hozát van, sok nyírrel, de csak a közönséges Betula pendula-val. Az úszólápon nagy tömegben élnek a tőzegmohák, éspedig a Sphagnum squarrosum, Sph. palustre, Sph. recurvum, Sph. fimbriatum tömegesen, a Sph. teres és a Sph. acutifoUum gyérebben. A mohaszint alkotásában szerepe van az Aulacomnium palustre, Mnium seligeri, Climacium dendroides, Polytrichum commune, P. striatum fajoknak. Legfeltűnőbb borealis mohája a P. strictum mellett a Thuídium lanatum. A sűrűbb füzesekben előfordul a Lophocolea heterophylla, Amblystegium riparium, Brachythecium mildeanum, Plagiothecium ruthei. A láp zsombékos szélén a Ricciocarpus natans él. A láp Sphagnum-os lápnak mondható, a Spagnum füzlápban és nádasban, a Phragmitetum sphagnetosum-ban fordul elő. A Középhegység területén előforduló Sphagnum-os lápok közt jelentőség tekintetében, florisztikai szempontból közvetlenül a Keleméri Mohos-tavak után állítható, jelentősége e tekintetben felülmúlja a Baktai-tó lápját. A Thuidium lanatum borealis faj, mely a Kárpátokban nagyon ritka, a Szepességben Iglórosztoka, Podspady, Erdélyben Nagyág ós Kosna mellett terem, T. Stefureac (1956) újabban Möldovában (Cimpulung mellett) sőt Petrov (1955) Bulgáriában is felfedezte. Hazai két termőhelye, a Bükk-hegység (Sphagnum nélkül) és öcs, összefüggő északi elterjedéséből kisugárzó termőhelyek. Az Agártető bazaltján érdekesebb mohavegetációt nem sikerült találnunk, csupán az északi oldalon, a Taliándörögd irányában folydogáló Ráskóifolyó nevű patakocska mentén találtuk kialakulva a mészben szegény erdei patakmeder mohavegetációját, ami nagyon hasonló az andezitvidékek hasonló patakágyaiéhoz. Itt a Conocephalum conicum, Dicranum longifolium, Barbula rigidula, Mnium undulatum, M. marginatum, M. stellare, Grimmia hartmanii, Climacium dendroides, Isothecium viviparum, Thamnium alopecurum, Homalia trichomanoides, Anomodon longifolius, Hygramblystegium tenax, Brachythecium, rivulare, Eurhynchium rusciforme, E. zetterstedtii, Cirriphyllum crassinervium, Plagiothecium denticulatum, P. succulentum, Taxi331