A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)
Boros Ádám–Vajda László: A Bakony bazalthegyeinek mohaföldrajza
phyllum depressum alkotják az eléggé szegényes mohaflórát. A térszín csak enyhén lejt, északi mikroklimazugok nem, illetőleg csak ilyen szegényesen alakulhatnak ki. Növény földrajzi szempontból a Bakonyhoz tartoznak szigetszerűen a Somló-hegy és a Ság-hegyek, melyeket már a Dunántúli flórajárás egészen körülvesz. A Somló pompás bazalthegy, északi részén bükkös is van, mohaflórája azonban érdekességet alig rejteget. Déli meleg bazaltszirtjei vállán néhány szubmediterán mohának van a Praenoricum felé legszélső termőhelye, mint a Grimaldia fragransnak, Biccia сiliif ега-n ак, egyébként mohaflórája jórészt triviális fajokból áll. Bükkösében előfordul a Metzgeria conjugate/,, Fissidens pusillus, Syntrichia subulata, Homalia trichomanoides, Brachythecium rutabulum, Сirriphyllum crassinervium, Plagiothecium denticulatum, P. roeseanum és a Taxiphyllum depressum is. A Ság-hegy flórája a kőbányászat során csaknem teljesen elpusztult. A Balatonfelvidék vagy Balatonvidék a szorosabb értelemben vett Bakony és a Balaton közti hegyek összessége. Határvonalként a kettő közt Monostorapátiig a Veszprém-Tapolca közti országútat tekintjük. Növényföldrajzi szempontból a területen a Tapolcai medencéből kiemelkedő bazaltkúpok a legérdekesebbek. Bár a bazaltkúpok elszigetelten állnak, némelyiknek az északi oldala olyan meredek, hogy északi reliktum-megőrző képességük van. Ugyanakkor azonban talán még feltűnőbb az, hogy mediterrán reliktumai is vannak, ilyen a mohák sorában különösen a Pterogonium ornithopodioides. A legérdekesebb bazalthegy a Szengyörgy-hegy, melynek bazaltszirtjén úgy mediterrán, mint montán reliktumok előfordulnak. Déli oldalán a Cheilanthes marantae páfrány termőhelyén a mediterrán xerophyton májmohák synusiuma, illatos moha, Grimaldia fragrans, Oxymitra paleacea, Biccia ciliifera, északi részén az enyhén acidiphil penész-moha, Saelania caesia, továbbá az Amphidium mougeotii, Beboulia hemisphaerica, Isopaches bicrenatus, Lophozia excisa, Madotheca laevigata, Frullania tamarisci, Scapania curta, Сephaloziella starkei, C. hampeana, Encalypta cüiata,Pohlia cruda, Bryum álpinum, Bartramia pomi/ormis, B. ithyphylla, Philonotis capillaris, Bhynchostegium confertum, B. megapolitanum, Plagiothecium laetum, végül a Bhytidium rugosum fordul elő. Legnevezetesebb mediterrán reliktumát, a Pterogonium ornithopodioides-t J. Baumgartner bécsi bryológus fedezte fel (apud Degen, 1921); termőhelyén 1955-ben sikerült megtalálnunk. 332 A Badacsony északi szirtjein a Kőkapu nevű sziklacsoportozaton, mint a kőbányászat által máig megkímélt részen, a szentgyörgyhegyihez nagyon hasonló, de kisszerűbb mohavegetáció cl. A penészmoha, Saelania caesia tömeges, nem hiányzik a Tritomaria quinquedentata, Scapania mucronata, Frullania tamarisci, Amphidium mougeotii (nagyon gyéren), Encalypta ciliata, Bartramia pomi/ormis, Pohlia cruda, Fissidens eristatus, míg a Lejeunea cavifolia a nyugati oldalon, a Rodostó feletti sziklák egyik zugában fordul elő. A keleti oldalon a bazaltsziklák teteje napos, a humuszon az illatos-moha, a Grimaldia fragrans, vele a Biccia ciliifera, B. sorocarpa élnek. Az erdei sziklákon jellemző a bőven előforduló Bhynchostegium rotundi folium, míg a déli, felmelegedő, száraz sziklákon a bozót némi árnyékolása ellenére nagyon kevés mohafaj él. A sziklazugokban előfordul itt-ott a Bhynchostegium confertum és a Bhynchostegiella algiriana. A Csobánc északi bazaltszikláin a Saxifraga aizoon egyedüli dunajobbparti termőhelyén, gyéren a penészmoha, Saelania. caesia terem, Beboulia hemisphaerica, Lophozia excisa, Barbilophozia barbota, Madotheca laevigata, Frullania tamarisci. Lejeunea cavifolia, Funaria dentatu, Pohlia cruda, Bhodobryum roseum, Bartramia pomiformis társaságában. A Bhynchostegium megapolitanum, Bhytidium rugosum itt is gyakori. A Haláp, Szigliget, Hegyesd, Tóti-hegy bazaltszikláinak mohaflórája érdekesség tekintetében messze az előbbiek mögött marad. A Halápnak van némi északi fekvésű sziklája, ahol gyéren előfordul a Lophozia excisa, Cephaloziella starkei, Barbilophozia barbota, Scapania mucronata, Frullania tamarisci, Pohlia cruda, Cynodontium polyearpum, Encalypta ciliata, Grimmia hartmanii, Thamnium alopecurum, Plagiothecium succulentum, P. roeseanum, P. neglectum, Eurhynchium zetterstedtii, Anomodon longifolius, Thuidium philiberti, Neckera complanata, Mnium affine, M. stellare, egyébként érdekessége nincs. A Gulácsnak északi sziklája egyáltalában nincs, ellenben keleti oldalának aljában, a napos bazaltsziklák közti humuszon nevezetes az illatos-moha, a Grimaldia fragrans között Pleurochaete squarrosaval a Pyramidula tetragona előfordulása. Itt is gyakori a Bhynchostegium megapolitanum. A Tóti hegyen is megvan a Grimaldia fragrans, egyébként a Pleurochaete squarrosa, a vaskos-moha, a Bhytidium rugosum-on és a hajszálas szőrmohán, Polytrichum piliferum-on kívül nem találtunk más jellemzőbb mohafajt. A Hegyesden már a Tortella tortuosa, Syntrichia
