A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Papp Jenő: Helytörténet és természettudomány

megjelenésétói, tehát néhány ezer évre visszamenően tanulmányozhatja a „hely"-nek a történetét. A természetet kutató helytörténész ellenben visszapergeti az időt: szerencsés esetben sok-sok millió év előtti eseményeket, földtörténeti alakulásokat is kinyomozhat. Mind a társadalom-, mind a természettudományi helytörténeti kutatásnak közéletünkre kiható következményét leginkább a múzeumi szervezet tette magáévá (amire az előbbiekben már történt utalás a muzeológusokkal kapcsolatban). Valamennyi gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumnak van gyűjtőterülete, ami általában elég mereven követi a közigazgatási határokat. A határok között mint egységben folyik a kutatómunka. Viszonylag későn ismerték fel a múzeumokban folyó természettudományi helytörténet jelentőségét. Míg a vidéki városok múzeumai manapság általában 60 — 80, esetleg 100 éves múltra tekinthetnek vissza, addig a vidéki múzeumokban természettudományokkal 20-30-40 éve foglalkoznak. Az elmaradás még más vonatkozásban is megmutatkozik. A vidéki múzeumi szervezetek alapítási oka egy régészeti, néprajzi, művészettörténeti stb. gyűjtemény megléte volt. Tehát ha valahol szükségesnek érezték a múzeum-alapítást, akkor ott az emberrel kapcsolatos valamilyen gyűjtemény/ek/ről kellett gondoskodni. Magyarországon természettudományi gyűjtemény vagy a természettudomány múzeumi szervezet formájában való felkarolása talán csak a Veszprémvármegyei Múzeum alapításakor (Laczkó Dezső európai jelentőségű geológiai gyűjteménye) késztette erre az illetékeseket. Ahol pedig már megszervezték a múzeumot, ott is csak szórványosan alakultak meg később a természettudományi részlegek. Az ország vidéki múzeumi hálózatára ez még ma is (ós még hosszú évtizedekig) rányomja bélyegét: az 58, gyűjteménnyel rendelkező és muzeológust (tudományos kutatót) alkalmazó vidéki múzeum közül csak 6 múzeumban van 9 természettudományos muzeológus, és csak 8 múzeum természettudományi gyűjteménye bír országos jelentőséggel. Országos viszonylatban tovább rontja ezt a helyzetet az, hogy a 6 múzeum közül 4 a Dunántúlra (szombathelyi Savaria Múzeum, keszthelyi Balatoni Múzeum, pécsi Janus Pannonius Múzeum, veszprémi Bakonyi Múzeum), 1 az Alföldre (szegedi Móra Ferenc Múzeum) és 1 Észak-Magyarországra (egri Dobó István Múzeum) esik. (1965 december 31-i adatok.) Nagyon helyesen állapítja meg a „Helyzetfelmérés a magyarországi múzeumokról, 1960. december 31" című kiadvány a vidéki természettudományi múzeológiai helyzetről hogy „A vidékre helyezett természettudósok maguk gyűjthetik öszsze a tájnak megfelelő anyagot, s részükre a MNM. — Természettudományi Múzeum is komoly segítséget nyújthatna duplum-anyaga egy részének átengedésével. A természettudományos világnézet megszilárdítása vidéki múzeumaink döntő jelentőségű feladata, ezért a természettudományi muzeológusok hiánya vidéken a terület egyik legsúlyosabb fogyatékossága, melynek mielőbbi felszámolására a végzett egyetemi hallgatók elosztásánál és a terület létszámfejlesztésénél egyaránt figyelemmel kell lenni." A természettudományi múzeológia tehát kettős hátránnyal végzi munkáját: rövidebb múltra tekint vissza és jóval kevesebb művelője-gyűjtője van mint a társadalomtudományi múzeológiának. Az objektív nehézség mellé még egy, lényegében szubjektív gátló tényező is járul. Manapság, a természettudományos világnézet térhódításakor is a közéletet intéző szervek (ós a nagyközönség) nehezen értik meg a természettudományi múzeológia szükségességét. Általános múzeológiai szempontból még ma is fokozottabb meggyőzéssel és nehézkesebb ügyvitellel lehet alkalmaztatni egy természettudományi szakképzettséggel rendelkező muzeológust, mint pl. egy művészettörténészt, legújabbkoros történészt stb. Ez a helyzet mind a vidéki múzeumi szervezeten belül, mind a múzeumi szervezet és a tanácsi apparátus viszonyában egyaránt meglevő (és fájó) állapot. A természettudományi múzeológia jelenlegi vidéki helyzetének hivatalos értékelése szempontjából érdemes elolvasni az 1963. évi Országos Múzeumvezetői Konferenciá-n „A múzeumi tudományos munka" című előadást (amit a Művelődésügyi Minisztérium Múzeumi Főosztályának egyik osztályvezetője mondott el). Osztályozva a múzeumtípusokat ugyan kijelentette, hogy a „természettudományi múzeumok és gyűjtemények . . . száma nálunk vidéken indokolatlanul kevés", de ezenkívül érdemben nem foglalkozott sem a budapesti, sem a vidéki természettudományi múzeológia égető személyi, gyűjteményi és a tudományos munkával kapcsolatos problémáival (pedig az előadás 18 oldal terjedelmű). Sajnos, maguk a természettudományos múzeumi szakvezetők a vitában egyáltalán nem hallatták szavukat: a 22 hozzászóló között egyetlen természettudományos szakember sincs. így bizony még jelenleg is meglehetősen nagy értetlenség tapasztalható a természettudományi múzeológia ügye iránt, mind a minisztériumi irányítás, mind az illetékes szakvezetés részéről egyaránt. — Mindezek oly gátló tényezők, ame322