A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Papp Jenő: Helytörténet és természettudomány

lyeken feltétlen lehet és feltétlen kell változtatni a vidéki természettudományi muzeológia érdekében. A természettudományi helytörténet társadalmi üggyé való tétele is sürgeti a változást ezen a téren. A vidéki, gyűjteménnyel rendelkező, tehát az ún. nagy múzeumok kezdeményezői lehetnek és vezetőivé válhatnak ennek a munkának. Mellettük egyre inkább szerephez jutnak a ma kismúzeumoknak nevezett táj-, illetve helytörténeti múzeumok. Ezek az intézmények és az itt dolgozó muzeológusok azok, akik a társadalmi figyelőszolgálatot, leletbejelentést, magángyűjtést stb., tehát a természettudományi helytörténeti munka gyakorlati és elvi munkáját megszervezik. A helyes kezdeményezés, a jó szervezés stb. egyben szervezeti formát biztosít, amire a mi viszonyaink között leginkább a múzeumok alkalmasak. Nemcsak a tudományos, hanem a népművelési munkában is elhanyagolt a természettudományi tevékenység, amit híven tükröz a vidéki múzeumok kiállításainak téma szerinti megoszlása: vidéken összesen 92 múzeumi állandó kiállítás van, de közülük csak 10 múzeum rendelkezik természettudományi kiállítással (1965. december 31-i adatok). A 92 állandó kiállítás vagy teljes egészében, vagy részben valamilyen vonatkozásban az emberrel kapcsolatos emlékeket mutatja be, tehát nincs olyan vidéki múzeum, ahol csak természettudományi kiállítás szerepel (ellenben a fordítottja nagyon sok helyen fennforog). A statisztikai adatok alapján ismételten meg kell állapítani, hogy minden múzeumi igényű kiállításban magától értetődően szerepelnie kell az emberrel kapcsolatos helytörténeti anyagnak, ami legtöbbször a régészeti és néprajzi múltat (és jelent) mutatja be. Ezeken kívül találkozhatunk a helyi irodalom-, művészetstb. -történeti múlttal. Aki azonban kicsit tájékozott a számbajöhető kiállítási témákban, annak hamarosan feltűnik, hogy mily kevés vidéki múzeumban láthat természettudományi (geológiai és biológiai) kiállítást. Még az országos jelentőségű és tudományos gyűjteménnyel rendelkező vidéki múzeumokban sem mindenhol rendeztek természettudományi kiállítást (pl. székesfehérvári István Király Múzeum, soproni Liszt Eerenc Múzeum), sőt az utóbbi években több múzeumban megszűnt a természettudományi kiállítás helyhiány és egyéb okok miatt (pl. veszprémi Bakonyi Múzeum, kecskeméti Katona József Múzeum). Ha pedig az úgynevezett kismúzeumok kiállításait tekintjük át, akkor a természettudományi kiállítás-politikáról még vigasztalanabb képet kapunk. Miért van az, hogy a kismúzeumok annyira elhanyagoltak természettudományi szempontból? Általában a kismúzeumok kiállított anyagát egy helyi lelkes múzeumbarát gyűjtötte össze, aki egyrészt talán nem is. gondolt a helytörténetnek erre a körére, másrészt a kőzet-, növény-, rovargyűjtéshez stb. bizonyos képzettség szükséges, harmadrészt pedig (és nem utolsó sorban) mégis csak közelebb áll az emberhez az ember története, mint például a földtörténeti idők egymásutánja, vagy az, hogy milyen lepkefajok élnek valamely kistájon. — De nem áll példa nélkül a kismúzeumi (községi) szintű természettudományi kiállítás. 1962 elején nyílt meg a tüskevári (Veszprém megye) helytörténeti kiállítás. Bár csak két tárlóban mutatják be Tüskevár környékének és a Somló-hegynek természeti érdekességeit, de mégis helyet adtak ennek a témának. A gyűjtemény ós a kiállítás megalapítója a római kori pénzek, a középkori pálos kolostor faragott kövei, a falu híres gölöncsérjeinek egy-egy szép készítménye mellett nem restellte gyűjteni a környék recens és fosszilis csigáit, bazalt formációit stb. — Sümegen negyedévszázados kitartó és tudatos gyűjtőtevékenység előzte meg a „Sümeg és környéke földtörténete" című kiállítást. A gyűjteménynek azon darabjait állították ki didaktikus sorrendben, melyek a leghívebben idézik fel a földtörténeti idők eseményeit, élővilágának és egyéb képződményeinek egymásutánját Sümeg tág környékén. A meglevő kövület- és kőzet-gyűjtemény alapján tulajdonképp egy olyan kiállítást lehetett volna rendezni, amely nagyságra és mondanivalójára nézve vetekedhetne az emberrel kapcsolatos (vár- és irodalomtörténeti) kiállítással. A megfelelő helyiség hiányában szorult a folyosóra a kiállítás. A példákat tovább lehetne sorolni. (Pl. megyénkben a zirci, várpalotai geológiai kiállításokat, továbbá az ábrahámhegyi madártani kiállítást említhetnénk.) De az eddigi kettő alapján is nyugodtan elmondható, hogy valamennyi helytörténeti természettudományi kiállítás a megbecsülendő próbálkozáson túl alig tud többet nyújtani. Ahogyan egy-egy tartalmas, a város vagy község régészeti tárgyait bemutató kiállítást meg kell előznie az alapos, esetleg több évtizedet kitevő kutató munkának, ugyanúgy a természettudományi kiállítást is megelőzi a részletes kutatás. Egy-egy jól megrendezett, tartalmában a kutatásokat bemutató természettudományi kiállítás közkincsé teszi a hely történeti munka eredményeit. A kiállítás is szolgálja azt a célt, hogy a nagyközönséggel megismertessük egy „hely" történetét. Az alapos, a minden részletre kiterjedő helytörténeti jellegű kutatómunka gondolata jegyében kezdtük meg számos kutató bevonásával „A Ba21* 323