A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

52. Népi tányér, mázas cserép K. M. ltsz. 14. 275. 52. Bauernteller, irdenes Geschirr, glasiert К. M. Inv. -Nr. 55. 4. 1. 52. Assiette populaire, faïence vernissée. Musée de Keszthely- № d'inv. 14. 275 52. Тарелка, по народному ВКУСУ, глазурованная, глиняная, КМ, Инв. № 12. 275. a lostorfit) a homoktól meg kell tisztítani, az égetésnél hajszálrepedések keletkeztek, a máz elromlott, megfelelő előkészítés után azonban az égetés már jó eredményt adott. Éppen a winteri periódusra jellemző egyrészt a jobb alapanyag előállításáért folytatott próbálkozás; mondhatjuk úgy is, a gyártási technológia kialakítása; amelyhez beszédes példa a már említett szőlőleveles tányér (20 sz. kép), ennek ismerjük egyazon formában készült pár darabját is egészen silány alapanyagból (21. sz. kép), — másrészt a gyár művészi arculatának kialakítása, a forma és festés tekintetében .Most már ez utóbbi kérdést elemezve, a forma szempontjából: 181l-es árjegyzékünk leginkább erre ad útmutatást, osztályozása ilyen jellegű, festési díszítésre csak kevés felvilágosítást ad. A fennmaradt tárgyak zöme azonban tányér és csak kisebb mennyiségben egyéb tárgy, arról tehát le kell mondanunk, hogy e felsorolást illusztrálni is tudjuk. Az azonban szembetűnő, hogy a formák sokfélesége mellett is éppen, mert alapanyaguk még sok kívánnivalót hagy hátra — a részecskék kohéziója sem megfelelő, s ez vékonyabb formázást, merészebb áttöréseket nem tesz lehetségessé —, megvan saját erejüknek józan mérlegelése, eleinte nem is próbálkoznak komolyan az európai nagynemű keménycserépgyárak reliefes, áttöréses, kosárfonatdíszes megoldásaival, hanem a fajanszgyártás felbomlásával hazánkban rendelkezésre álló eléggé kvalitásos festőmunkásokra támaszkodnak. Vannak termékeik, amelyek formában és a díszítés elhelyezésében szinte fajansz benyomását keltik (28., 29. sz. kép), az eltérés csak az, hogy a keménycserép máz alatti díszítése részletezőbb festési modorra ad lehetőséget. Ezt a jelleget mutatják enyhén, virágsziromszerúen kihajló, ívelt peremű tányérjaik (1—6. sz. kép), amelyek elsősorban festett díszükkel akarnak hatni. Józan ízlésükre mutat, hogy a tányérperemet márványozó festéssel készítik, amíg bármilyen más festési eljárással díszítve e peremrész azonnal árulkodóan nehéz lenne, dominánsan kifejezésre juttatná a technológiai hiányosságokat. E márványozó festésmód angol eredetű és a Wedgwood előtti staffordshirei kerámikának sajátja; majd Wedgwood is szívesen alkalmazza és így jut el a kontinensre (nem kiforrott, kezdetleges példáit a kontinens fajanszművességében is megtaláljuk). Német gyárak díszítőkészletében nem annyira a tányérokon, hanem vázákon szerepel, amikoris porfirt és malachitot utánoz. Az egész felületen márványozott, vagy márványozott széllel és tükrében rozettával, virágfiizérrel, virágcsokorral ékített tányérok a pápai gyár legsajátosabb termékeivé válnak, egész működését, végigkísérik. E tányér-forma más magyar keménycserépgyáraknál is megjelenik, megváltoztatott festésmodorral, sőt a bécsi porcelángyár is készíti. Az 1811-ben összeállított árjegyzék említ egy kisplasztikái tárgyat is — „Puppe 16 zoll hoch" —, amely 4 váltóforintos árával a felsorolt gyártmányok között a legdrágább. Ilyen, eddig nem került elő. A 27. sz. képen látható kávéskanna formailag biztosan Sankt-Pölten hatásának eredménye, amint azt a Niederösterreichisches Landesmuseum gyűjteményében levő egyik rokondarab bizonyítja (53. sz. kép). Ez a szórt virágdíszes kávéskanna St. Pölten kedvelt gyártmánya lehetett. A 23. képen bemutatott, peremén hurkolt áttörésekkel díszített gyümölcstányérnak is van egy St. Pöltenből származó párja. Ez az innsbrucki Volkskunde Museumban található (54. sz. kép) és egy áttört gyümölcskosár alját képezi. Feltételezhető, hogy hasonló gyümölcskosár is készül Pápán, amint ez az 1811 évi árjegyzékből kitűnik. 267