A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kéry Bertalan: A pápai keménycserépgyár története

7. Tányér I. M. ltsz. 53. 998. 1. 7. Teller I. M. Inv.-Nr. 53. 998. 1. 7. Assiette. Musée des Arts Décoratifs. № d'inv. 53. 998.1 7. Тарелка, БМПИ, Инв. № 53. 998. 1. II. Hazánk városainak rendezettsége és fejlettsége a XIX. század elején éppen az ipari fejlődés területén való lemaradásunk miatt, elszomorító képet mutat. Különösen az Alföldön van ez így, a dunántúli kereskedelmi gócok aránylag élénkek, sokkal városiasabbak. Pápa megyei városban ezidőtájt tágasak az utcák, jórészt kövezettek is; termékeny földjei, erdőségei, szőlői, gyümölcsösei jómódú földműves-réteg kifejlődését eredményezték ; vidéki városaink között itt a céhélet is viszonylag fejlettebb. Nagyarányú átmenő kereskedelmi forgalmat bonyolít le, országos- és hetivásárai elevenek, Sopronból is idejárnak. A veszprémmegyei jó agyaglelőhelyek a fazekasipar virágzását is biztosították. Fazekas-céh már a XVIII. század legelején működött itt, a 25 magyar artikulusból álló céhlevelét 1717-ben erősíti meg gr. Eszterházy Ferenc.

4 Tagjai nemcsak a paraszti használatra szolgáló edények előállításához értenek, a középületek kályháit is helyi mesterek készítik: így a Református Kollégiumét 1791-ben és 1794-ben Hemper József kályhás-fazekas, ugyancsak a Református Kollégium számára dolgozik 1798 és 1808 között Varga Mihály kályhás-fazekas, 1800 és 1826 között pedig Fehér Ferenc fazekaskályhás.

5 Az egyházi anyakönyvek is adnak tájékoztatást: 1814-ben Tóth Péter inbricarius, 1831-ben Nemes István fazekas mesterember, 1840-ben Dukits Josef fazekas, 1841-ben Galambos Gábor korsós-ról találunk bejegyzést.

6 1835-ben Reigner Mátyás fazekas hét társával együttes boltbérletét újítja meg 3 évre az uradalommal.

7 Az alap, a helyi gyakorlat, ennyiben tehát adott. A céhes fazekasipar keretein túlmenő, gyári jellegű kerámia készítésre 1802-ben Franz Schneller és Johann Pospichal holicsi munkások vállalkoznak először. Aránylag fiatalok — Pospichal 25 éves, társa sem idősebb —, eddig mindketten Holicson, mintázó munkakörben dolgoztak. Schneller egy holicsi pék fia, a majolika üzemrészben volt alkalmazva, 1794 — 1796 között kisebbfokú leépítés következtében máshol is megfordul, valószínűleg ekkor köthetett barátságot Pospichallal, akit ezekben az években ugyancsak szabadságolnak. A jelentősebb egyéniség, a jobb tehetségű munkás Pospichal — 1788 —1790-ben Bécsben is tanul —, Holicson a keménycserépgyártásban dolgozik. A pápai gyáralapítási kísérletet ki támogatta anyagilag — az Eszterházy uradalom-e, vagy valamelyik helyi kereskedő —, nem tudjuk. Nekik tulajdonítható tárgy sem került eddig elő; akár fajansz, akár keménycserépgyártással próbálkoztak, néhány sikertelen kísérlet bebizonyíthatta: a továbbjutáshoz jobb felkészültség, több, szervezettebb erő szükséges. Schneller visszatér Holicsra, Pospichal valószínűleg Pápán marad, megnősül és a később újáalakuló gyár munkása lesz, 1814-ben bekövetkezett haláláig. Próbálkozásuk kisszerű, de fontos annyiban, hogy felkelti a helyi, tőkével rendelkező kereskedők figyelmét az iparág iránt, ajánlkozó munkásokat vonz, megszerzi az első tapasztalatokat a környékbeli anyag felhasználhatóságára. 1805-ben szélesebb, biztosabb alapokon jön létre a tulajdonképpeni pápai keménycserépgyár. A szükséges tőkét négytagú társaság adja össze — az egyik részes Winter Mátyás helyi kereskedő,, a későbbi tulajdonos. Kétes tudású vándorló munkások ajánlkozását nem veszik figyelembe, biztos 239