A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Péterdi Ottó: Gazdasági életkép Bakonypéterdről 1800 körül

ját 40 kr.-ban és az egy darab úrbéri borjút 49 és fél kr.-ban számították. A baromfi és méhcsaládok száma nem ismeretes. Mézből összesen 24 kr. értékben adtak tizedet a jobbágyok. (A faluban most is áll még egy, a XIX. sz.-ban készült méhház, mely párját ritkítja.) Baromfiból évente általányban egy kappant, egy csirkét és hat tojást szolgáltatott be egy jobbágy, összesen 24 kr. értékben. Ezt az állományt, miként fentebb a gabonatermést, szét lehet osztani a három társadalmi réteg között, ill. le lehet bontani egy jobbágy és zsellér állományára. Egy jobbágy állománya 1787-ben: ökör Tehén Növendék marha Ló Csikó Juh Anyakoca 2 2 2 2 2 6 1 Süldő Malac 1 3 A földes zsellérnek is volt két lova csikókkal, két tehene egy-két növendék marhával, 6 db juha, anyakoca néhány malaccal. A sertések 73-as számát felbontottam 42 anyakocára (33 -4- 9) és 31 süldőre. A bakonyi fajta anyakoca szaporulata csekély volt. A lóállomány nagy számából arra lehet következtetni, hogy néhány házas zsellérnek is volt lovasfogata, melyet a hagyomány is így tud. Az 1828. évi regnikoláris összeírásban házanként vették censusba az állatállományból az egy évesnél idősebb állatokat. Adóbevallásról lévén szó, az adatok csak feltételesen használhatók. A falu egy évesnél idősebb állatállománya így fest 1828-ban: ökör Tehén Növendék marha Ló Csikó Juh Sertés 74 42 33 108 14 465 119 A település térképen 19-es számmal jelzett jobbágyház egy évesnél idősebb állatállománya 1828-ban: ökör Tehén Ló Csikó Juh Sertés 2 1 2 2 13 4 Ebben a táblázatban három feltűnő mozzanat van. A jobbágy házakban általában csak egy tehenet vallottak be. A sertéseknek 4 db-ban megadott száma reális és felbontható egy anyakocára és 3 db süldőre. Az ilyen éves, kifejlődött süldőt lehetett makkolásra, hizlalásra fogni. A juhok száma többszörösére szökött fel 1787-hez viszonyítva. Ez a tény beleillik abba az értesülésbe, mely szerint a jobbágyok a XIX. sz. első évtizedében a földesuraság szomszédos tarjáni határának egy részét bérbevették juhlegelő céljára a felszaporodott juhállomány miatt.

8 Ebben a bérleti szerződésben 1380 darab birka legeltetéséről esik szó a földesúr nem csekély hasznára, hiszen bárányokból kilencedet és tizedet szedett. Mindenesetre a falu lakói is megtalálták számításukat, mert egyrészt sok tejtermékhez és gyapjúhoz jutottak, másrészt egy szűcsöt elláttak munkával a téli hónapokban. Az 1828. évi összeírásban talán a juhász ' bevallása őszintének tekinthető és 30 darab juhából esetleg következtetni lehet egy jobbágy juhainak hozzávetőleges számára. Az állattenyésztéssel kapcsolatban még további megjegyzéseket kell tenni. Feltűnik, hogy a táblázatokban apaállatokról nem történik említés. A hagyomány szerint bikát a földesuraság lázi-i majorjában tartott, amit az 1828. évi összeírás is valószínűsít, disznókant a disznópásztor, a kanász nevelt, kos pedig minden házban volt található. Fogatok tekintetében a jobbágynak legalább két erős fogatra volt szüksége egyrészt az igásrobot nagy tehertétele miatt, hiszen egyik évben Tarjánban, a másik évben Győrszentmártonban a vesztőhely körül szántotta a földesúri földeket, másrészt saját földjeit is aprólékos munkával művelte, őszi alá háromszor, tavaszi alá kétszer szántott az 1828. évi összeírás szerint is, azonkívül fogasolta, boronálta, hengerelte a szántást, a kézi vetést. (Die Agn = Egge a fogas, der Tes a tövisborona, die Roll a henger.) A tehenek hasznosításának ideje még nem érkezett el igavonás és tejtermékek tekintetében. A burgonya és kukorica megjelenése a paraszti gazdálkodásban változást hozott a disznóhizlalás terén. Hagyományosan a sertések az urasági erdőbe jártak makkolni és a makkolás végén az éves süldők „jó húsban" voltak. Az új takarmány jobb értékesítése végett most kezdik a hízókat az udvarban újonnan felállított „hizlaló ólba" zárni, melynek német nev „Mäststei" (die Steige = ól, magyar neve „hidas"). A többi sertés továbbra is a hagyományos „Saustall" és „Solasoh" nevű ólban maradt. VI. A jobbágy életszínvonala 1787-ben A kérdés megoldása komplikáltnak tűnik, ha arra gondolunk, hogy szükség van a jobbágy gazdasági mérlegeinek felállítására, továbbá az elméleti lét214