A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

Évszám és felirat nélküli a pápai csizmadiák sötétzöldmázas korsója (függ. 88), amelynek egyetlen dísze egy levélkoszorúba foglalt, térden felül érő, fekete, sarkantyús csizma. Ezenkívül 1831-ből maradt fenn egy egyszerű, felirat nélküli korsó (függ. 58), valószínűleg Szentkirályszabadjáról, amelyen sarkos csizma mellett fogó és kalapács kezdetlegesen kialakított alakja is látható. Végül a devecseri csizmadiacéh (1866., függ. 78) korsóján két oroszlán között, kis kerék fölött két vízszintes, címerpólyaszerű sáv látható (talán valamilyen tímárkés). Balra oldalvarrásos csizma és habda ( ?), jobb oldalt pedig musta és hatalmas bicskia.

86 A veszprémi szűcs ifjú társaság korsója 1791-ből (függ. 33), egészen szokatlan módon teljesen sima ós a feliraton kívül semmiféle dísz nincs rajta. Annál érdekesebb a palotai szűcsöké 1814-ből (függ. 43. — 33. kép). A díszes, szívalakú keretben két ágaskodó oroszlán, két egymással keresztbe tett bőrfaragókést ( ?) tart cserzőedény felett. Az oroszlánok alatt kaszaszék látható, a szűcsök legfonto180 55. Pápai takács ifjútársaság korsója. 1829 55. Krug der Webergesellenschaft von Pápa 1829 55. Chope de la société des jeunes tisserands de Pápa 1829 55. Кружка общества молодых ткачев г. Папа 1829 г. sabb munkaeszköze. Ugyancsak egy-egy kaszaszék domború alakja látható jobbról és balról a veszprémi szűcsök 1830. évi virágos, szőlőfürtökkel díszített korsóján (függ. 57: — 42. kép). A vas- és fémipari mesterségek közül a kovácsoknak maradtak fenn szép céhkorsói. 1737-ben készült a Baronyai Ferenc kovácsmesteré (függ. 9. — 8. kép), valószínűleg Kenéséről. Ezen vízszintesen elhelyezett patametsző alatt két különböző kovácsfogó, két egymással szembeállított hármasszám formájú ismeretlen szerszám, egy nagy üllő, fölötte vízszintesen elhelyezett nyeleskalapács és egy szarvasüllő látható. A vázsonyi kovácsok 1743as, felirat nélküli korsóján (függ. 11. —10. kép) vízszintesen elhelyezett domborított kalapács, fogó és patkószeg szerepel, valamint egy patkó és egy teljesen ismeretlen eszköz, amit karikásostornak is lehetne nézni. Egyike a legdíszesebb céhkorsóknak a várpalotai kovácsoké 1808-ból (függ. 39. — 30. és 30/a kép). A gyönyörűen kidolgozott, pompás kétfejű sason elhelyezett ovális pajzs közepén üllő látható, rajta két vízszintes nyeles kalapács, egymással szemben, a kalapácsok fölött egy nagy vaskarika. Az üllő díszített munkapadon áll, balra tőle, ferdén odatámasztott nagy kalapács, jobbra egy másik tárgy, hihetőleg egy üllőbetét. A munkapad alatt hosszúnyelű, vízszintesen elhelyezett szerszám, valószínűleg fúrókerep. A kétfejű sas szájában egy-egy patkó, a sastól balra pedig egy pontosan és aprólékosan kidolgozott kovácsfújtató domborműves ábrázolása. A pápai kovácsok korsója (1810., függ. 40) kovácsmestert ábrázol az üllő mellett patkóval, fogóval és körzővel. A somlóvásárhelyi kovácscéh évszám nélküli korsóján (függ. 94. — 57. és 57/a kép) két ágaskodó oroszlán áll egy üllő két oldalán, mindkettő szájában vaskarika, vagy láncszemek, hátsó lábaiknál ferdén elhelyezett fogó. Az egyik jobb mellső lábával kalapácsot emel magasba, a másik épp a patkót helyezi az üllőre, a kalapács alá. Balra vízszintesen elhelyezett, hármas számhoz hasonló szerszám és egy kulcs látható a lakatosmesterség, jobbra pedig hordó, körző és gyalu, a pintérmesterség jelvénye, végül egy ismeretlen csatszerű eszköz. Önálló lakatoscóh korsóját ismerjük Várpalotáról 1816-ból (függ. 46. - 36. kép). Párja a kovácsokénak, mert ugyanaz a mester, Vajda János,