A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

Veszprémi és Veszprém megyei céhkorsók „A czéhkorsó,.... sajátságos korsó, melyből bizonyos ünnepélyek, pl. czéhlakmározások, czéhláda átvitele, czéhmesterválasztás, remekeltetés, felszabadítás alkalmával isznak a mesterek és illető legényeik. A czéhkorsó rendes őre az atyamester." Ezekkel a szavakkal határozta meg éppen 100 évvel ezelőtt, 1864-ben a céhkorsót a CzuczorFogarasi-féle nagy magyar nyelvszótár. Akkor ez a szó még élő fogalmat jelentett, sűrűn emlegették, ezért is írta jelen időben a szótár az ivást, hisz a céhrendszer Magyarországon egész 1872-ig hivatalosan is fennállott, a céhszokások pedig még hoszszú évtizedekkel a céhrendszer eltörlése után is továbbéltek. A veszprémi és Veszprém megyei tárgyi céhemlékeket ismertető sorozatban a céhpecsétek és céhbehívótáblák után a céhedényekre és azokon belül elsősorban az un. céhkorsók bemutatására kerül a sor, amelyek feltűnően nagy számuknál, jellegzetes alakjuknál és majdnem egységes domborműves, zöldmázas kivitelüknél fogva az öszszes céhemlékek közül a legeredetibbek és legérdekesebbek. Míg a többi tárgyi céhemlék (pecsétek, behívótáblák, ládák, zászlók) formáikban, motívumaikban, ábrázolásaikban és egész megjelenésükben igen sok nemzetközi vonást is viselnek magukon, addig ezek a céhkorsók helyi sajátosságaikkal, népi díszítő motívumaikkal, nemzeti nyelvű felirataikkal — mint a népi fazekasság termékei, iparművészeti, művelődés- és szokástörténeti jelentőségükön, eszköztörténeti és heraldikai vonatkozásukon kívül, — elsősorban néprajzi szempontból érdemelnek különös figyelmet. A céhedények a céhek különféle összejövetelein jelentős szerepet játszottak és nemcsak kizárólag a lakmározás és ivás gyakorlati célját szolgálták, hanem ezen túlmenően az együvétartozás, a társas szellem szertartásos szimbólumaivá is lettek. Az evésre szolgáló céhedények: a tálak és tányérok ilyen jelentősége csekélyebb. Annál nagyobb azonban az ivásra használt edényeké, amelyek között poharak, serlegek, billikomok, kupák, kancsók, kannák és korsók változatos formáit találhatjuk a legkülönbözőbb anyagokból, üvegből, fémből, ezüstből (esetleg aranyozva), vörösrézből, de különösen ónból, fajanszból és cserépből. Hogy az ivásra szolgáló céhedények jelentőségét kellőképpen meg tudjuk érteni, röviden végig kell tekintenünk a céhek belső életén, ahol a céhtagok bármelyikének helyzetében bekövetkezett fontosabb változás szertartásos aktus útján ment végbe, ünnepélyes lakoma és áldomás kíséretében. Amikor a szabályszerűen beszegődött inasnak a tanulásra előírt inaséve az ún. „apródesztendeje" letelt (rendszerint három év), megtörtént az inas felszabadítása. Ez a céhmester házában, a céhmester és az egész céh jelenlétében, nyitott céhláda előtt, ünnepélyesen folyt le, amikoris az inas bizonyos összeg lefizetése ellenében kezéhez kapván a céh által kiállított és pecsétjével ellátott felszabaduló levelet, legénnyé lett. Az ünnepség azután áldomással,

1 vagy ún. reggelivel, vagy kislakomával végződött. Az inas azonban felszabadulólevelének elnyerésével általában még nem lett teljes jogú legény. Egy bizonyos ideig (fél évig) még az inas és legény-fokozat között állott, ún. „apródbéres" (Halb-oder Junggeselle)

2 volt. Csak a legények társaságába (ifjú társaság, Bruderschaft, Gesellenschaft) történt felvétele után vált teljes jogú legénnyé. A legénytársaságolcat (legénycéheket) a legények számbeli gyarapodása, érdekvédelmük biztosítábennük éledő szolidaritási érzés hívta életre még a XV. században.

3 Kezdetben még kifejezetten a céh legszorosabb tartozékainak számítanak. Később egyre függetlenebbek, önállóbbak lettek, anyagi erejük, átfogó nemzetközi szervezettségük révén egyre nagyobb súllyal léptek fel,

4 önálló, maguk alkotta szabályokkal, saját ládával és maguk által választott vezetőkkel. A jámbor, vallásos jelleg, a szegények és betegek istápolása mellett, a vándorlás intézménye, illetve az ezzel kapcsolatos munkaközvetítési feladatok magukhoz ragadása járult hozzá leginkább kialakulásukhoz és meg139