A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Nagybákay Péter: Veszprémi és Veszprém megyi céhkorsók

erősödésükhöz. Élükön eleinte a céh által delegált, később maguk által az öreg mesterekből választott „atyamester" állott, aki a gyűléseken elnökölt, a legények ún. társládáját és korsóját őrizte és a vándorlegényeket a legényszálláson (Herberge) elszállásolta. Ezenkívül két ún. „bejárómestert" (öreg és kis bejárómestert) is küldött ki a céh a legények társaságának ellenőrzésére (Beisitzer). A társaság közvetlen elöljárója, a legények sorából kikerülő „dékán" volt, néhol „dékánvmester",

5 másnéven öreglegény.

6 Több helyen öreg, vagy nagy dékán és ifjú, vagy kis dékán is működött. 140 1. Veszprémi csizmadiacéh ezüstpohara. 1669. 1. Silberbecher der Veszprémer Stiefelmacher zunft 1669 1. Gobelet d'argent de la corporation des bottiers de Veszprém 1669 1. Серебряный бокал веспремской гильдии сапожников 1669 г. A legényavatásnak különböző előfeltételei voltak. Legtöbb helyen ún. keresztelő előzte meg az avatást, amikoris a felavatandó legény fejét „a keresztszülők" előtt, a legények jelenlétében borral leöntötték.

7 Az asztalosoknál „meggyalulták"

8 a felavatandót, a lakatosoknál „kulcsharapás" (Schlüsselbeissen, Bartbeissen), a kádároknál „köszörülés" (Schleiffen)

9 előzte meg a felavatást. A debreceni ácsoknál tréfásan fafésűvel megfésülték,

10 a bajai céheknél pedig megborotválták

11 a felavatandó legényt. Majd ezt követte az ún. társpohár-ivás, amivel a legény végre teljes jogú legény, társlegény, másnóven társpoharas legény lett. Az öreg legény, vagy előljáró dékán a szoba közepére állította a felavatandó legényt, melléje a keresztszülőket, a bokrétás legényeket stb., majd „jobbjába fogta a céhkorsót, vagy céhkannát, baljába pedig egy meszely űrtartalmú poharat, vagy középszerű klázlit, színültig megtöltve borral, s áldjon Isten — szóval a társpoharas legénynek nyújtotta."

12 Az első poharat a király, a másodikat a város, a harmadikat a céh éltetésével kellett kiüríteni. Volt hely, ahol a királyért, a földesúrért, a főcéhmesterért, az ócéhmesterért, az új atyamesterért, az óatyamesterért, az új bejárómesterért, az óbejáró mesterért, majd a nemes céhnek megmaradásáért, végül minden egyes mesterlegényért kellett egy pohár bort üríteni, tehát az első kilencen kívül még kb. tíz-tizenötöt.

13 Egyes céhek a keresztelőn és társpoháriváson kívül előírták még az ún. társpoháradást is, ami annyit jelentett, hogy a társpoharas legényt felavató lakoma adására kötelezték. (Veszprémi és székesfehérvári tobak legények alapszabálya, 19. art.). Ez a felavatott legény zsebére ment. A lakomát a szálláshelyen (Herberg), vagy a céhmester házánál tartották. Az új legény tartozott felszol2. Veszprémi (?) magyar vargacéh tölcsére. 1830. 2. Trichter der ungarischen Schuhmacherzunft von Veszprém (?) 1830 2. Entonnoir de la corporation des cordonniers hongrois de Veszprém 1830 2. Воронка веспремского (?) венгерской гильдии сапожников 1830 г.