A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kőhegyi Mihály: Két XVIII. századi vers a veszprémi református templom elvételéről

2. Tóth Ferenc kéziratos gyűjteményének 102/b lapja. 2. Seite 102/b aus der Manuskriptensammlung des Franz loth 2. La feuille 102/b de la collection de manuscrits de Ferenc lóth 2. Старница 102/ь рукописной коллекции ференца Тота. Zászlóját Krisztusnak mi fel emeltük, Csak nem hétszáz esztendőkig

33 viseltük Ellenségeinket általa győztük: Piattzán, de mihelyt Lelkünk Várának Dobját megütötték az álnokságnak ördög, Világ' s a' Test elő állának, Reánk te előtted illy panaszt tőnek : Isten sok bűneit tovább é Népnek Ne szenvedd el, adgy helyt a büntetésnek. Ezen a' Felséges Urnák haragja Szörnyen meg indúla, mint tűznek lángja Hogy éltünk el nyelje ím készen várja. Méltó hogy ez Helység szörnyű ínségre Élés tárházából szám kivetésre, Ki bujdosván mennyen Lelki Éhségre. Sírnak illy eseténn ég tsillagai Gyászban borultanak Nap sugarai: Sírjatok hát ti is Sión útai. Imé mert az Isten hozzánk pőrlésre Mint Bíró siete meg Ítélésre Bennünk okot talált a büntetésre Régtől fogva mitől féltünk rettegtünk Sok 's rút bűneinkért mi abba estünk Jaj, jaj! Nints Próféta immár közöttünk Az Ezer hétszázban és Tizenhatban Tizennegyedik Nap Karátson Hóban Borúlánk é gyászba mint sír halomban. Lelki ínségünknek harsogó habja Fejünkön által foj mint tenger árja Hogy éltünk el nyelje im készen várja. Mikor fordítod már hozzánk orczádat Oh Felséges Isten fényes Napodat Derítsd ránk még egyszer nagy irgalmadat. A' Krisztusért kérünk Uram halgass meg, ő Szent érdeméért bűnünk botsásd meg ; Főidőn vigasztalj meg, Mennyben nyúgoszsz meg. *** írta Hosszúfalusi Márton akkori Veszprémi Prédikátor, mikor 1716. d. 14 Dec. á Templom el vétetett. Hosszúfalusi Márton tehát egy közismert egyházi énekre — ahogyan ő írja: nótára — szerzett egy aránylag eléggé gördülékeny szöveget. A vers ezideig egyetlen ismert irodalmi megnyilatkozása Hosszúfalusinak, de értékét — az egyháztörténeti vonatkozású adatok mellett — az adja meg elsősorban, hogy Veszprém irodalmának egy aránylag korai, XVIII. század eleji emléke. A kéziratos gyűjtemény következő verse is veszprémi vonatkozású : A Veszprémi Várat egy valaki le rajzolvánn 1760 tájján ezen Versehet irta alája :

34 E' Vár mellyet itt láttz Veszprém híres Vára Rakatott egy magas kőszikla hátára Szolgáltt Magyar Népnek régen nagy hasznára Míg kezét vethette kard-markolatjára. Van a természetnek itten minden java : Búza terem, bort szűrr a' Szent Mihály Hava ; Nem messze van tőle a' Balaton tava, Csak a' kár, nem hallik a Gerlicze Szava.

35 Hallatott vala régen közepén e Várnak Míg fojtak Napjai a' kellemes Nyárnak, El kellett bujdosni innét e' Madárnak, 'S már most a' helyére Vármegyére járnak,

36 133