A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 4. (Veszprém, 1965)

Kőhegyi Mihály: Két XVIII. századi vers a veszprémi református templom elvételéről

3. Veszprém várának házai 1749-ben. Rekonstruált telekrajz. 3. Die Häuser der Veszprémer Burg im Jahre 1749. Rekonstruierte Skizze des Grundstückes 3. Les maisons de la forteresse de Veszprém en 1749. Plan reconstitué. 3. Дома г. Веспрем. Реконстрированный план участков. Óh Isten vidd el már a' szomorú telet, Múllyon el a zápor, botsáss déli szelet, Derüljön fel itt is az áldott kikelet, 'S adj még e' Madárnak e' Várban is Helet. A vers — ez első olvasatra érezhető — allegorikus: jelképekben (a hősi múltat, a táj gazdagságát idézve) a szomorú jelent panaszolja. Az ismeretlen szerző kénytelen alakoskodni, az egyenes beszéd helyett az allegóriák leplezett virágnyelvén szólni. A habsburgi cenzúra elől rejtőzködő magyar poézisnek nem egy allegorikus versemléke van.

37 Az allegóriák kétértelmű, leplezett beszéde mellett a csak néhány évtized múlva felvirágzó rege-költészetünknek {Kisfaludy Sándor: Csobánc, Tátika, Somló; Tompa Mihály: Csörsz árka, Basa kútja) is előfutára a veszprémi vers. Az alkalmi költemény értelme világos, lényegében az előző témáját ismétli : a veszprémi református templom elvételét siratja. Sajnálatos módon nem sikerült megtalálnunk azt a rajzot, melyről a vers címe szól s így évszámos keltezése nem lehetséges, de az „1760 tájján" kétségtelenül hiteles. A XVIII. század Veszprémben is a katolikus restauráció kora volt, s a küzdelmet katolikus részről nem kisebb személy vezette, mint Bíró Márton püspök. Tudjuk róla, hogy Enchiridion című könyvét

38 külföldi protestáns hatalmak (Anglia, Dánia, Hollandia, Svédország, Poroszország) erélyes fellépésére kobozták el. Az Európa134