A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Cenner Mihály: XIX. századeleji pápai színlapok

nevét Tenkler-nek is írták.) Báthori János 1848-ban Szatmáratt Játékszíni Emlény címen az ottani társaság működéséről írt könyvet. Bene úr valószínűleg csak alkalmilag csatlakozott Balog társulatához. Balog ugyanis naplójegyzeteiben említi, hogy több ízben játszott műkedvelőkkel. Hetényi azonos Hetényi József későbbi vidéki színigazgatóval, a nagyszámú színészt adó Hetényi családból. Horváth Naplóiában többször említett Horváth Guszti. Király János 1818—21-ben a székesfehérvári színtársulatnál is működött. Kosár ú r eltűnt a feledés homályában, róla semmi adatot nem találunk. Ladányi Zsigmond nevét feljegyzi Benkő. A N a g y - ok közül színeszünk a M ih á 1 y, akiről Balog, Benkő, Koltai és Vali is megemlékeznek névjegyzékeikben, és szerepel a lexikonban is. A másik Nagy, aiki megkülönböztetésül neve előtt az ifj. jelzőt viseli, előbbi testvéröccse, igen kedvelt komikus színész volt, polgári néven Nagy István, de a színivilágban mindenki csak Nagy Pisti néven ismerte. Nántsi gyermekszereplő Balogné unokahuga, Tengler Anna. Sikoja (Sikolya) Sándor színészről Balog gyakran megemlékezik naplójában, sőt egy hosszabb történetet is elmesél vele kapcsolatban. Szálai alighanem Szalay Ferenc lesz, akit Benkő és Vali is említenek. Koltai nem ír róla, de ez érthető, m?rt nem játszott Győrben, csak a székesfehérvári társulathoz csatlakozott. S z é t s i (Széchy, Szácsi) J án о s r ó I a színháztörténészek tesznek említést, hasonlóképpen Ujfalusi (Ujfalussy) Sándorról, akiről még Déryné is ír. Z о 1 n a i (Zolnay, Zsolnai, Zsolnay András neve olvasható a Balog-hagyatékban talált Csokonai: Karnyóné с vígjátékának Csurgón, 1821-ben készült másolatán. (Színháztörténeti Múzeum 57.1687 lelt. sz.) Utoljára hagytuk a felsorolásban Medve Istvánt, ö róla Balog, „Egy aggszinész feljegyzéseiben" először 1813 körül tesz említést, majd midőn Nagykárolyból Tokajiba ment 1815-ben, Nagykállóban Balog bemutatta társulatának tagjait, Kállay Miklósnak, ezek között szerepelt Medve is. Későbbiek folyamán Medvét izmos embernek írja, s említi, hogy Medve és Fankas vetélkedtek a közönség előtt a legnépszerűbb színész címéért. Nevét semmiféle színháztörténeti munka nem őrizte meg, holott a fentírtak alapján feltehető, hogy nemcsak jókiállású férfi, hanem jó színész is lehetett. Személyével azért foglalkozunk bővebben, mert a Bakonyi Múzeum színlapjai között egy levelet is találtunk, amelyet Medve István írt Pápa város főügyészihez, aki a színpártoló társaság elnöke lehetett. A vonal alatti megjegyzést a címzett vezette rá oldalt a levélre. A levél borítékban érkezhetett, mert a kor szokásától eltérőleg nem a levél külzetén állt a címzés. „Tekintetes Űr Nagyon sajnálom, hogy a bennem vetett bizodalmának meg nem felelhettem. Az egész történetben én tartatom hibásnak, egészen hiba nélkül nem is vagyok, mert cselekedetembe a Nagy Érdemű Publicum megbotránkozott és Nemzetemet láttattam meggyalázni. De kérem méltóztasson hidegvérrel megfontolni az egész környűállást, kiváltképen azt, hogy Balog úr magát még a Tekintetes Úrnál is határnélküli való uralkodónak nevezte azon Nemzeti Játszó Társaságon; avagy cselekedhettem-é kevesebbet? Vajha oly szerencsés lehetnék, hogy alkalmatosság adódna arra, Ь.оду megmutathatnám, hogy nem vagyok oly rossz indulatú, mint amilyenbe Nagy Érdemű Pártfogóimat hagytam. Érzettem, s érzem is, mennyivel tartozom a Pápai Nemes Szívű Magyar Pártfogóknak, de kiváltképen a Tekintetes Űrnak, de mégis ezen eseten való szégyenem és bánatom arra bírtak, hogy köszönet és búcsúvétel nélkül jöjjek ki azon helyről, mely emlékezetembe letörölhetetlen betűkkel vagyon felírva. Esedezem tehát az engedelemért és a jó visszaváló emlékezetért, melyet ha megnyerendek, úgy levelem elérte tökéletes célját. Csókolom a Tekintetes Asszonynak kezeit és a Tekintetes Űrnak kegyes emlékezetééit ismét esedezvén vagyok A Tekintetes Fő Fiscális Űrnak alázatos szolgája Medve István Ezen színjátszói elpártolás történt 1817 június 13-án. Ezen levelet kaptam Komáromból azon év június 25-én." Ma már aligha deríthető ki, mi volt a Balog és Medve közötti összetűzés oka, s mivel botránkoztatta meg Medve a pápai nagyérdemű publikumot. Kétségtelen, hogy szinte kivétel nélkül mindegyik színháztörténeti munka említi, hogy Balog társulatában viszályok keletkeztek. Bár ha Medve a maga szemszögéből ítélte meg a helyzetet, igazmondásában nincs okunk kételkedni, hiszen magatartásának magyarázatánál éppen címzett tanúságtételére is hivatkozik. 8(5