A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

A Windschügel család szerepe A régi magyar és a korabeli külföldi művészi kerámiagyártási törekvések megvilágítására, a hazai és az európai mesterek és munkaerők vándorlásainak, a termelés, a gyártás kölcsönhatására, átszármazására, egymáshoz fűződő kapcsolataik és kötelékeik ezernyi szálának bemutatására, a gyárak létesítésére jellemző példa a Windschügel-csa1 adnak az előbb németországi, majd ausztriai, végül magyarföldi munkálkodása, a kerámiaművészet történetében több nemzedéken át vitt szerepe. Andreas Windschügel (1755-1786) A három ország kerámiaiművészetében tevékenykedett, Magyarországon is kerámiagyártó dinasztiává terebélyesedett Windschügel család első előttünk ismeretes őse, Andreas Windschügel, bajor földön született, a sulzbachi járásban levő Kaltenbrunnban. Három évtizeden át kísérhetjük nyomon. Először 1755-ben hallunk róla, amikor is a Salzbach közelében levő Phillippsburger-Hammer fajánszgyárat mint porcelángyáros (Porzellanfabrikant) óhajtja bérbevenni. Ekkor „arcanist"-nak is nevezik. Ezzel fejezték ki és hangsúlyozták, hogy a gyár bérletére pályázó Andreas Windschügel a kerámiagyártás tudományában járatos, fontos személy. Olyan, aki a festés vezetője, a színek és keverékek alkalmazási titkaiba beavatott, a gyártmányok massza-összetételének ismerője: a művészi kerámia technika és technológiai dolgainak mestere és tudója. Képességeit, tudását, művészetét azonban nem volt módja bizonyítani, mert már a következő év elején a gyár leégett. A nagy rátörő mester anyagi elégtelensége miatt sem tudta a gyárat átvenni. Ezután 1759-ben kap újra szerepet. Az Ambergben ma jolikagy ár létesítésére engedélyt szerzett Simon Hetzendorfer polgármester Andreas Windschügel „Arbeiter"-t arra vette rá, hogy munkahelyét adja fel és álljon szolgálatába. Az előlegezett bizalom csalódássá változott. A gyárvezetői (Faba magyar kerámiagyártásban rikmeister) rangra emelkedett Windschügel nem tudott fehér mázat előállítani és ezért a remények nem valósultak meg. Két év veszett így kárba. 1761-ben mesterünk még ott dolgozik. Feljegyezték azt is, hogy a gyár a szükséges föld egy részét Andreas Windschügel szülőhelyéről : Kaltenbrunnból hozatta és ebben Johann Windschügel odavalósi „Hafner"-nek szerepe volt. Sikertelen szereplése után — végre, annyi reménykedés és várakozás után — 3 évi szerződéssel a katolikus Andreas Windschügel vezetőként a Sulzbach melletti Philippsburger-Haimmetr gyár élére kerül. Innen 1770-ben Frankenthalba, a hét legnagyobb német gyár egyikébe ment és mint „Bossierer' 'kívánt működni. De ez sem sikerült és 1774 októberében innen is tovább kellett állnia. 1777-ben a Rajna közelében, az Ixheim-i gyárban dolgozott, 1778-ban Worms körzetében, Dirmsteinben. A XVIII. század nyolcvanas évei derekán végre megcsillant az állandó megtelepedés lehetősége. 1784 augusztus 16-án a saját maga és Carl August fia nevében hercegi privilégiumot kérelmez „englische Porcelilaine Fabrik", „englische steinerne Porceilain-Fabrique" létesítésére, angol kőedény gyártására. Másnap már meg is kapják a privilégiumot, azzal, hogy a pfalzi térségben levő Zweiforücken melletti Bubenhausen-ben létesítendő gyárban lehetőleg hazai munkásakat alkalmazzanak. Az apa és a fia számításai azonban nem váltak be. Kétévi együttműködés után gyárukat a hercegi kezelőségnek átadni kényszerültek. Carl August Windschügel (1751-1821) Az alsópfalzi zweibrückeni hercegségben levő Bubenhausen-i „angol porcellán" gyár 1786-ban történt elhagyása után a két Windschügel — az apa és fia — együttműködése nem folytatódott tovább. Ütjaik szétváltak. Amikor ugyanis 1790ben, az akkor élete harmincas évei derekán járó 69