A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Mihalik Sándor: A Winschügel család szerepe a magyar kerámiagyártásban

Carl August Windschügelire Engelhartszellben is­mét rábukkanunk, már a bajor földet, Németország területét is elhagyta. A Duna ausztriai felső folyá­sánál, Passau közelében, a bajor és osztrák határ találkozási pontjával szemben, a nagy folyam jobb­partján fekvő Engelhartszellben — Johann Klobsz­kyval és más társakkal együttesen — birtokosa az „Engelhartszell in Oesterreich ob der Enns"-ben levő császári királyi privilegizált „Steingut Geschirr Fabrique"-nak. Ezt a gyárat mindezideig csak úgy ismertük, mint a bécsi porcelángyárnak a passaui kaolint biztosító XVIII. századvégi fióktelepét. Meglepő tehát, hogy — íme — 1790-ben már virágzó, bizakodással teli gyár volt. Alapítása, kiépülése még a nyolcvanas években történhetett, hiszen 1790-ben már mint jó 1 felerősödött üzem remélte felvirágzását. A hatóságokhoz benyújtott beadványaiban és hir­detményeiben Windschügel maga tesz említést ar­ról, hogy „ganz besonderen Steinarten"-ből, vagyis egészen különleges kőfajták keverékéből és össze­olvasztásából állítják elő edényeiket és ezek a ké­szítmények már akkoriban, 1790 táján, nagy tet­szést arattak, széles körben ismeretesek, „a magas uraságok" már osztatlan megelégedéssel használ­ják. A gyár bécsi lerakatának röplapszerű, nyomta­tott, reánk maradt árjegyzék-hirdetményéből- ér­tesülünk arról, hogy az „Untern Dachlauben"-ben, a Kék Sündisznónál (Blauer Igl), az 571. szám alatt gyárának nemcsak az egyszerű angol kőedény-ké­szítményeit árulják, hanem a szokásos ovális és ke­rek levesestálakon és tálakon, harangtálakon, salá­tás tálakon, tálcás mártás csészéken, leves- és edénytányérokon, háromlábú sótartókon, mustár­és tormatartókon, tojáspoharakon, valamint ovális és kerek csemegetartón, vajtartókon, fagylaltoscsé­széken, üveg- és hűtőedényeken, puncsfazékon. lá­basokon és serpenyőkön, vermuth korsókon, kávés­és tejes-, teáskannákon, cukortartón, mosdókészle­ten, tejikiöntő lábasokon, tojásserpenyön, ételtartó és ételhordó edényeken, pomádétégelyeken, írókész­leten, asztali- és éjjeli lámpákon, ovális, valamint kerek éjjeli-edényeken kívül márványból és külön­böző kőfajtákból a következő készítményei is van­nak: Kávés- és tejeskannák, teásfiaskó, kávéspoharak és csészék, kredenc tálcák, oszlopokkal és puttók­kal (gyermekekkel) ellátott írókészletek, fehér márvány írókészlet, kis asztallapok, nagyobb és kisebb botgombok, ovális tübákos szelencék, gyer­mekekkel díszített nagy (27 forintos) vázak, kecs­kefejjel ékített, 13 forint 20 krajcárba kerülő nagy vázák, szintén nagyméretű (9 forintos) szatirfejes vázák, 9 forintos római nagy vázák, redőgirlandos (6 forintos), babérkoszorus (4 forint 30 krajcáros), virágszálakkal ékített (4 forint 30 krajcár), agát í4 forint 30 krajcár) és gyöngyökkel ékített (4 forint) vázák. Az engelhartszelli kőedénygyár piacszerzési ter­jeszkedési tervei között — a bécsi lerakat sikerei alapján — Windschügel figyelme mind határozot­tabban kezdett a magyarföldi értékesítés felé irá­nyulni. Végre, 1790 közepén, tetté vált a sok terv. Különleges kőfajták összeolvasztásából készült edé­nyeik Pesten való árusítására és raktározására a Bécsben már meglevő lerakatuk mintájára Pesten is lerakat engedélyezését kérelmezik. Folyamodvá­nyukkal egyidejűleg Írét kávéscsészét is küldtek, hogy ezek alapján a városi tanácsbelieknek készít­ményeikről fogalmuk és elképzelésük legyen. A mintapéldányok egyike „olvasztott kovából", a má­sik márványból készült. Miként beadványukban ki­fejtették, vörös és kék színben is készítenek ilye­neket. Pest város tanácsa meglepő gyorsasággal döntött ügyükben. Rövid úton azzal utasította el őket, hogy a magyarországi belföldi hazai gyárak a közönség ilyen irányú igényeit ki tudják elégíteni.'' Nemso­kára, 1790 augusztus 7-én kérelmüket, munkálko­dásaikat, készítményeiket jobban megvilágító be­advánnyal fordulnak a tanácshoz. Mellékelik nyom­tatott árjegyzék-hirdetményüket is és így próbálják megértetni a tanáccsal, hogy a belföldi gyártmányok­nál nemcsak tetszetősebbek, minőségileg jobbak a készítményeik, hanem azok igen jelentősek is, mint­hogy nemcsak itt, hanem egész Európában még so­hasem látott találmányokkal készültek ezek az edé­nyek és dísziműtárgyak, nem is átfestettek azok, ha­nem kova és különböző más kövek (márvány, szép más kőfajták) anyagából összeállítottak és fekete biszkvit, jáspis, porfir, zafir, lapislazuli hatásúak/ Az árjegyzék-hirdetményben (a Preis-Tabelleben) felsorolt készítmények és a hirdetmény bevezető ré­szében megjelölt gyártási fajták sokasága nagy gyár képét tárja elénk. A gyártmány-fajták nevei világosítanak fel arról, hogy a kova, márvány és másfajta kövekből készült fekete biszkvit, jáspis, porfir, zafir, lapislazulik lényegében mindazok, amelyekkel Josiah Wedgwood ajándékozta meg a korát, vagy amelyeknek felfejlesztésére az ő mun­kásságának gyümölcse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom