A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Kisvarga Lajos: Sármellék gazdasági fejlődése 1731–1850 között

Sármellék fizetett 1836—1865-ig: mederfenntartásra : ásatásra: 1876—1896 fizetett új ásatásra: összesen: 2.321 frt 15 kr-t, 20.112 frt 08 kr-t. + 1.607 frt 82 kr-t: 24.041 frt 05 kr-t. Az ártéri birtokosoknak törvény és alapszabályok értelmében megállapított szavazatszáma : Sármellék : Hold után : Szava T. Bogyai János úr 89 1 T. Bogyay Kálmán úr 82 1 T. B. Máté és Lajos úr 241 4 T. B. Ödön úr 105 2 Nmlts. Gróf Festetis T. 570 U Sármellék község 70 1 Sármelléki birtokosok +154 +3 1311 23 A reformkor nagy és vajúdó kérdései az 1848. évi márciusi forradalom hatására megoldódnak. A jobbágyság felszabadításának, a jobbágytelkek megváltásának problémája a gyakorlati megoldás szőnyegére kerül. Mit jelent ez Sármellék esetében? A mi járásunkban Bogyay Lajos 1848-ban a szolgabíró, tehát éppen egy sármelléki földesúr a hatalom képviselője. Már e tényből is következik, hogy a sármelléki parasztoknak nemigen lehet igazuk saját földesurukkal szemben, aki egyúttal szolgabírájuk is. De könnyen elképzelhető, hogy a többi, vele atyafiságban levő földesúrnak is előbb szolgáltat „igazságot", mint a parasztoknak. De az is valószínűnek látszik, hogy a gróf Festeticseknek, — a „kegyelmes grófoknak", — is előbb adnak igazat, mint a parasztoknak. A jobbágyok nálunk 1848 előtt is szabadon költözködnek, így a jobbágyfelszabadítás ilyen szempontból nem jelent semmi változást, ha csak eredménynek el nem könyveljük azt, hogy a jobbágyfelszabadítás után adósságaik megfizetése nélkül is elköltözhetnek bárhová. Nagy hiba azonban az, hogy a jobbágyfelszabadítás során nem kerül sor a jobbágytelki állományon kívüli földek, a majorságok parasztok közötti felosztására. A jobbágytelki állomány pedig, — mint azt már láttuk, — ugyancsak összezsugorodik 1848-ra. Ilyen helyzetben az egyetlen helyes megoldás az lett volna, ha a jobbágyok minden talpalatnyi földet megkaptak volna, vagy legalábbis annyit, amennyi biztosította volna egy-egy család megélhetését. Erre azonban a nemesség nem tudta magát elszánni, hiszen itt saját érdekeiről volt szó. Sármelléken is fennálltak ezek a problémák. Kb. 54 jobbágycsalád és 42 zsellércsalád kezére 258 hold szántóföld, 142 1/2 hold rét és 211 kapaaljnyi szőlő került. Ez a vagyon az akkori termelési viszonyok mellett nem tudta a falu parasztságának megélhetését biztosítani. így a parasztság, — a jobbágyfelszabadítás ellenéire, — továbbra is függő viszonyban marad a földesuraktól, hiszen azok birtokán kell megkeresnie kenyerét. A tőkehiányban szenvedő földesurak szoros viszonyban maradnak a földhiányban szenvedő parasztokkal. A parasztok földesurakhoz való viszonya természetesen nem nélkülözi osztályharcos jellegét sem, jóllehet ez nem éleződik ki hosszabb ideig a nyílt ellenállásig Nagy probléma a föld- és réthiány. Ez nemcsak helyi, hanem megyei, sőt országos probléma is. Zala megyében a „ ... szántóknak kb. 37, a réteknek 46, az egész biirtokállománynak pedig 17 százalékát"-'mentesítették csupán az úrbéres szolgáltatások alól, vagyis ennyi került a parasztság kezére. Sármellék területe ma 6149 kh. és 789 négyszögöl. Ez a terület akkor még nem volt mind művelhető, ill. hasznosítható, hiszen a Zala szabályozása csak a XIX. század végére fejeződik be, és így a művelhető terület 1059 holddal és 1500 négyszögöllel kevesebb volt, mint ma. De ebből az 5090 kh-ból is csupán 2^3 hold földet, 142 1/2 hold rétet és 211 kapaaljnyi szőlőt tartanak kezükben a parasztok. Ez a terület a művelhető határrésznek is csak 8—10 százalékát teszi ki. A sármelléki jobbágyok tehát 7—9 százalékkal kevesebb területtel szabadulnak fel, a falu határának megművelhető részét véve figyelembe, mint a megye jobbágyai átlagosan. Helyzetük így rosszabb lett, mint a megye jobbágyainak helyzete általában, annak ellenére, hogy a XVIII. század folyamán a megye legjobb helyzetben levő jobbágyai közé tartoztak a sármellékiek. Ilyen óriási eltolódások jöhettek létre 100 éven belül a földesurak egyre fokozódó jobbágyelnyomása következtében. Ezek után megérthetjük, hogy óriási ellenszenvvel viseltettek földesuraikkal szemben a jobbágyfelszabadítás pillanatában is a parasztok. A legnagyobb elégületlenséget a legelőelkülönítések, az irtásföldek végleges elrablása és a bordézsma 1848 őszére tervezett beszedése váltotta ki Sármelléken. Az irtványok elrablásáért még csak morogtak a sármellékiek, a bordézsma beszedése-