A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)

esetleges változásaival), a közöltnél számosabb régi térképfotót kellett volna közölni. Úgy érzem, hogy ennek a lexikális formának egyenesen szüksége van minél több ábrára, eredeti dokumentum teljes, vagy részleges közzétételére. (Legfeljebb az iratok közlésénél — ha erre egyáltalán szükség van — tartom a léptéket kicsinynek.) Idetartozik még a községpecsétek közlésének kérdése is. Feltétlen helyes volt a fellelhető lenyomatok publikálása, de helyenként átrajzoltatással magát az ábrázolást közérthetőbbé lehetett volna tenni. Sajnálatos azonban, hogy a közzététel előtt a Bakonyi Múzeum igen gazdagnak mondható eredeti pecsétgyűjteményét a szerzők nem ismerték meg. Itt ugyanis száznál több községi, városi és megyei pecsétriyomó (természetesen jónéhány helységnél több, korban és ábrázolásban eltérő variánssal) található, mindmáig közöletlenek. Szükséges lett volna azonban mindenképpen a megye címerének közlése, ha másutt nem, legalább a kötéstáblán. A kötet lexikális része 472 (és nem 481) címszót tartalmaz. Ezek közül 176 lakott hely, község és város névváltozatait, névmagyarázaitát, életrajzát, teljes statisztikai adatanyagát közlik, térkép jelzetek és ahol van, bibliográfiai, végül a levéltári utalásokat tartalmazó jegyzetanyag kíséretében. Néhány esetben csak a térképek jelzete, másutt egyes táblázatok hiányoznak (összevont községek esetében, vagy elhagyott falvaiknál). így körülbelül kétszázra tehető a teljes alapossággal tárgyalt települések száma, míg a többi lakott hely, vár stb. ismertetésénél a névváltozatokon kívül az életrajzi s ehhez kapcsolódó jegyzet és bibliográfiai anyag volt közölhető. Az egykor és ma is lakott helyek jegyzéke a ma ismert adatok alapján teljesnek mondható. A helynévmagyarázatok elhagyása a pusztán maradt települések esetében meglehetősen sajnálatos. Valamennyi helynév eredeztetése esetén ugyanis a névadásra, a megtelepülés időpontjára vonatkozóan a teljes anyag ismeretében lehetne általános érvényű következtetéseket levonni, így viszont a csonkán maradt, felerészben elkészült névfejtés legfeljebb csak a laikusízű névadásmagyarázat ellensúlyozását adhatja. Remélhetőleg a kötetből elhagyásra ítélt földrajzi helynevek kilátásba helyezett megjelentetésekor pótolni lehet az elmaradt magyarázatokat s egyszersmind mód nyílik a megye helyneveivel foglalkozó elemző, összehasonlító nyelvészeti-történeti tanulmány megjelentetésére is. (Itt szükségesnek tartom még azt is megemlíteni, hogy a megyei tanács a 296 múzeumokkal és az Önkéntes néprajzi gyűjtőkkel néhány éven belül össze kívánja gyűjtetni a ma élő földrajzi neveket. Kívánatosnak látszana e terveket az említett helynévpublikációval összehangolni.) Az egyes települések életrajzi anyaga zömében megfelel a kívánalmaknak: tömören fogalmazottak, minden lényeges, felkutatott anyag említésre kerül bennük. Kétségtelen, hogy az egyes településekre vonatkozóan előkerült adatok, mennyisége kihatott az életrajz terjedelmére. A bőségesebb közlés ellen nem is lehet kifogást emelni, néhol azonban érezhető, hogy különösen a feudáliskori anyag esetleges „soványsága" pótlásaként a szerzők a statisztikai adatsorok szükségtelen elemzésével, vagy a község felszabadulás óta elért eredményeiről adott közléssel (pl. villamosítás, új kultúrház, orvosi rendelő építése stb.) próbálkoztak, véleményem szerint feleslegesen.

9 A III. pontban a község határának művelési ágak szerinti területmegoszlását találjuk három keresztmetszetben (1857, 1895, 1935). Csak mint gondolatot vetem fel: nem volna-e hasznos a következő köteteknél, ha mégoly pontatlanok is, a XVIII. századi összeírások mezőgazdasági művelésire vonatkozó adatait közzétenni? A még nem kielégítő adat is hozzávetőleges tájékoztatást adhatna az 1857~et megelőző 80—100 évben bekövetkezett változásokról. A IV. pont alatti táblázatok közzététele megfelelő, hiszen jól szelektáltan tartalmazza a népességi adatokat. Bár az egyöntetűség rovására menne, de meggondolandónak tartom, esetenként a IV/3. rovathoz, a foglalkozási adatokhoz kiegészítő kimutatás csatolását. Veszprém megyei településeknél is számos esetben jelzik a szerzők az iparosítás hatására a népesség foglalkozási megoszlásának változását. E tényt a táblázatban jelenleg található három foglalkozási főcsoport adatai (őstermelés, bányászatipar, más foglalkozás) nem tanúsítják a szükséges részletességgel. Néhány foglalkozási főcsoportra bontva a két utolsó adatot, a/, átalakulás irányai egyes településeken sokkal inkább érzékeltethetők volnának. Részben ide, részben azonban az életrajzi részhez tartozik egy, véleményem szerint nem elhanyagolható kérdés: a kézműiparra vonatkozó adatok részletesebb bedolgozása. Maguk a szerzők is kiemelik az 1828. évi, e tekintetben legalaposabb és egyben legjellemzőbb adatok alapján a megye iparűző népességének viszonylag magas számát. 1300-nál magasabb Pápán, Várpalotán és Veszprémben együtt^ véve az iparosok száma. Ha ehhez hozzávesszük a