A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Éri István: Veszprém megye helytörténeti lexikona (könyvismertetés)

vén történt megoszlása tekintetében, de még a manufakturális iparok (papír, üveg, kerámia stb.) szempontjából is a viszonyok jobbak voltak, mint általában a Dunántúl bármely megyéjében. Mondhatnánk talán azt is, hogy a fejlődés legkedvezőbb előfeltételei éppen ebben a megyében voltak meg leginkább. A XIX. század egész folyamata azonban egyértelműen a visszafejlődés jegyében értékelhető. Okai között a nagybirtok tőkehiányát éppúgy kereshetjük, mint a polgárság kifejlődését akadályozó feudális tendenciák érvényesülését, a továbblépni nem tudást általában.

7 Adatok híján ennek az egész megye fejlődésére jellemző folyamatnak gazdaságos társadalomtörténeti értékelése nem indulhatott meg eddig. Kétségtelen, hogy a tényanyag közlése, a szigorú szelektálás ellenére is hihetetlen bőségű adat ismertetése a lexikon legfőbb értéke. De amint az említett és szép számmal említhető kisebb részproblémák sokasága bizonyítja, a szerzőknek sikerült művükben a fejlődés dinamikáját érzékeltetni, sikerült a tudományos kutatás olyan ösztönző alapját kézbeadni, amely jóval több, mint amire a szerzők első tervezetük kidolgozásaikor gondolhattak. S amikor azt is állítom, hogy a kutatómunka a feldolgozás tekintetében többre is képesített volna, ezt nemcsak a publikált anyag ismeretében teszem. A szerzők ugyanis, egyetértve több szakembernek más, a tervezet tárgyalásakor, majd a kézirat bírálatakor elhangzott javaslatával, munkájuk cédulaanyagát hozzáférhetővé kívánván tenni, azt a veszprémi Bakonyi Múzeumnak adták át, amely, mint a megye múzeumi szervezetének központja, néhány éve a helytörténeti kutatások irányítását is végzi (természettudományi, régészeti és műemléki kutatások tekintetében eddig — melyek széles felületen kapcsolatosak a helytörténet más szakterületeivel és természetesen egymással). Ezt az anyagot is átvizsgálva nyugodtan kimondhatom, hogy a megye sok munkatárssal készítendő monográfiája adatainak zömét a közzétett és közöletlen IIa—Kovacsicsféle anyag alkotja majd. Éppen ezért, ha nem az eredeti célkitűzést tekintjük, ha a szerzőknek nem egy sorozat maguk- és másókszabta rendszeréhez és terjedelméhez kellett volna igazodniuk, Veszprém megye kevés híján hozzájuthatott volna régóta várt monográfiájához is. Természetesen ez már nem a bíráló, hanem a lokálpatrióta véleménye. — Magát az elkészült művet tekintve viszont nyugodtan állítható, hogy e sorozat keretében Veszprém megye alighanem többet nyert a lexikon kiadásával, mint sok más, még csak ezután megjelenő kötettel a helytörténeti kutatás tekintetében előbbálló megyéje az országnak. III. A bíráló azonban, ha mércéje felmutatása előtt kinyilvánítja is általános, osztatlan elismerését a művel szemben, nem hallgathatja el, ha hiányokat érez. Legfeljebb tudomásul veszi, hogy a szerzők minden jószándéka, szakértelme mellett sem lehetett módjuk különböző okok miatt a kívánatos maximum nyújtására. Elöljáróban azt is meg kell állapítani, hogy a szerzők maguk is kezére jártak a bírálóinak azzal, hogy a bevezető fejezetekben őszintén feltárták, hol, mennyiben érzik hiányosnak a kötetet. Nemegyszer utalták arra, hogy a kiegészítésekkel, a részletkutatásokkal egyes megállapítások módosíthatók lesznek. így tehát néhány észrevételt, mint például azt, hogy az egyes települések életrajzainál vitatható volt egyedül az általuk feltárt közöletlen forrásanyagra támaszkodva dolgozniuk, hiszen helyenként már a publikált kötetek, tanulmányok bedolgozásával a kép teljesebbé válhatott volna, i

— ismétlem, ezt a körülményt éppúgy, mint a bibliográfia hiányosságait? nem is tárgyalom. Fentebb említettem már, hogy egyes összefoglaló tabellák a bevezető fejezetekben szükségesek lettek volna. Hozzátehetem, hogy bár az itt közölt térképes-grafikonos mellékletek igen jók, néhány még szükséges lett volna a teljességihez. Az egyes települések földrajzi környezetének leírása, lokalizálása (szomszédos települések említésével, különösen pusztánmaradt falvak esetében), általában hiányzik. A szöveg terjedelmét talán szükségtelenül növelte volna ennek bedolgozása. De egy megfelelő jelmagyarázattal, esetleg a jelenlegi községhatárok jelzésével is ellátott térképlapon valamennyi címszó pontosan, vagy hozzávetőlegesen a helyére kerülhetett volna. Komoly kartográfiai munkával talán még a községek összevonás előtti, illetőleg egyes puszták —« elpusztult falvak határait is jelezni lehetett volna, pl. az 1857-es kataszteri lapok alapján. S ez a kívánalom éppen nem kizárólag a tudományos szakemberek igénye, a közigazgatás helyi és felsőbb vezetői számára legalább annyi a jelentősége. Ha már az illusztrációknál tartunk, a kifogásolt 69 fénykép helyett, melyeket elhagyhatónak tartok, inkább tipikus települési formákat (belterületek 295