A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

N Visszatérve előző kérdésünkre, a tanácsülésekkel kapcsolatos instruálás az egyes problémák ellenére is helyes volt. A községi tanácsi vezetők nagy része közigazgatási tapasztalattal nem rendelkezett, és a a hibák nem magából az installálási rendszerből szükségszerűen fakadóak voltak. Ezt bizonyítják az instruálással kapcsolatos pozitív példák. Jónéhány községben az instruktor munkája is sokat segített abban, hogy a tanácsülések eredményesehbek le­gyenek. 77 A hibák az instruktori rendszer helytelen értelmezéséből, illetve sokszor formális kezeléséből fakadtak. A tanácsülések előkészítő munkálatainál igen lé­nyeges, hogy az egyes napirendi pontoknál a be­számolók, és egyáltalán a napirendi pontok témái megfelelőek, az érdeklődést felkeltőek legyenek, s a tanácstagok felkészülve jelenjenek meg a tanács­üléseken. Nézzük először a beszámolók kérdését. Itt is sok probléma jelentkezett. Az egyes beszámolók elké­szítéséhez a községi tanácsi vezetők központilag el­készített szempontokat kaptak. Sok helyen előfor­dult, hogy az elnök vagy a titkár ezeket az irány­elveket olvasta fel beszámolóként. Máshol a beszá­molók az utolsó napon, szinte a tanácsülés előtti percekben készültek el. 78 A legtöbb helyen nem tár­gyalták meg előzőleg vb ülésen, 7y tehát gyakorlati­lag a vb egy vagy két tagjának, s nem a vb-nek a beszámolóját jelentette, és elesett attól a lehető­ségtől, hogy sok értékes szemponttal, észrevétellel gazdagítsák a vb tagjai. Pedig különösen az appa­rátushoz nem tartozó vb tagok, állandó bizottsági elnökök, aktívabb tanácstagok bevonásával készített beszámolók sokkal élénkebb vitát, a napirendi pon­tokban szereplő kérdések különböző oldalainak jobb megvilágítását tették volna lehetővé. Ezt felismerve a 115—1/1953. II. 4. B. M. sz. rendelet leszögezi, hogy a beszámolók és határozati javaslatok készí­tésébe az érdekelt állandó bizottságokat is vonják be. A beszámolók elkészítése a tanácstagoknak a vitára való jó felkészülését is akadályozta. Pl. az 1950 december végi községi tanácsülésre a beszá­molót sok helyen a tanácsülés megkezdése előtt egy órával kezdte az elnök és a titkár összeállítani. 80 Nézetünk szerint feltétlenül helyes, ha a tanácsta­gok községi szinten is megkapják a határozati ja­vaslatok szövegét legalább egy-két nappal a tanács­ülés előtt. A későbbiekben az ilyen irányú változás meg is történt. A tanácsülések sikere szempontjából fontos az is, hogy az elnök helyesen vezesse le az ülést. Ez azt 256 jelenti, hogy az egyes napirendi pontok vitáinak vezetését kézben tudja tartani. S itt ismét az elnö­kök közigazgatási járatlanságára kell hivatkoznunk. Különösein eleinte több helyen találkozni gyenge elnöklés miatt félresikerült tanácsülésekkel, ahol nem lehetett egy-egy felszólalást érteni, mert egy­más szavába vágó, egymást túlkiabáló csoportok alakultak ki, s a hozzászólások is sokszor nem a megvitatandó kérdést érintették. 81 Nem segíti a tanácsülések eredményességét, a jó előkészítő munkát a felsőbb szervek részéről sok­szor az utolsó percben kiadott kapkodó intézkedés sem. Pl. az 1950 december második feléiben tartandó tanácsülések időpontját a keszthelyi járási tanács december 6-án közli a községi tanácsokkal. Az idő­pont: december 18—19. December 16-i keltezéssel a Belügyminisztérium rendelkezésében új időpontot jelölt meg, mégpedig december 27—30-át. Ezt a keszthelyi tanács (de a többi járási tanács is) táv­mondatban is csak a tanácsülések napján tudta to­vábbítani a községi tanácsoknak. 82 Hasonló, vagy talán még ennél is helytelenebb szervezésre utal, hogy a járási tanácsülések előtt való nap délután háromnegyed 5 órakor közölték, hogy a járási tanácsüléseket más időpontban kell megtartani megyei nagyaktíva miatt. Ekkor viszont már nem volt idő a tanácstagok értesítésére, azok tehát másnap beutaztak a járási székhelyre. 8:i Ami a tanácstagoknak a tanácsülésen való meg­jelenését illeti, itt volt a legtöbb probléima. S ez a kezdeti induláshoz képest visszaesést jelentett. Az első tanácsüléseken ugyanis általában nagy az ér­deklődés, jó a hangulat. Az alakuló tanácsüléseken a tanácstagok megjelenése jó volt, a lakosság köré­ből is többen felszólaltak, pl .Sümegen 25-en, Keszt­helyen 20-an, és támogatásukról biztosították a ta­nácsokat. Sőt Sümegen az egyik idős dolgozó pa­raszt verset írt az alakuló ülésre. 8/l A lelkesedés, a. tanács mindenben való támogatása volt jellemző a legtöbb helyen az 1950 december elején tartott községi tanácsülésekre is. A tapolcai és a sümegi járásokban 90 százalékos volt a megjelenés. Sok helyen felajánlások születtek, bizottságokat alakí­ч tottak különféle feladatok elvégzésére, 35 pl. Jásdon 8 tagú bizottságot alakítottak, akik felkeresték a hátralékos gazdákat, hogy felvilágosító munkával elérjék a C-beadás teljesítését is. Az 1950 december végi községi tanácsüléseken a hozzászólásokban sok konkrét, jó javaslat hangzott el. Csabrendeken pl. a nagytárkánypusztai iskola nagyobbítására ajánlottak fel társadalmi munkát, - •

Next

/
Oldalképek
Tartalom