A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

B. Blickle Ilona: A tanácsrendszer létrehozása és a tanácsok kezdeti tevékenysége Veszprém megyében (1950–1954)

ban is szoros kapcsolat van választók és választottak között, és a választók bizalmával visszaélő leváltható. Az önkormányzati testületi szervek tanácskozó testületek voltak olyan értelemben, hogy az üléseken kívül nem foglalkoztak még a felszabadulást követően sem a dolgozók ügyes-bajos problémáival. Ez a hivatali apparátus feladata volt. A tanácsrendszeriben a dolgozók problémáival való foglalkozásnak olyan eszközei is vannak, mint a beszámolók, kisgyűlések, fogadónapok tartása. De lényegében a dolgozók javaslataival, bejelentéseivel foglalkoznak az egyes tanácsi bizottságok is. Kétségkívül komoly jelentősége a tanácsoknak az, hogy a közigazgatás korábbi széttagoltságát megszüntette. Megszüntette az államhatalom helyi és központi szervei közti kettősséget. A tanácsokra épülnek fel az államhatalom felsőbb szervei. A tanácsok révén valósítható meg a helyi és a társadalmi érdek összhangja, szüntethető meg a szűklátókörű helyi elzárkózás politikája. A tanácsok feladata a helyi ügyek intézése, s ezen túlmenően sajá területükön az országos ügyek intézése is. A kettősség megszüntetése lehetővé tette a megyei szinten működő több mint 40 féle szerv egységesítését. Olyan szervek hatáskörét vették át az önkormányzati szervek mellett, mint a pénzügyigazgatóság, mezőgazdasági igazgatóság, szociális felügyelőség, népművelési igazgatás, államépítészeti hivatal stb. Ez lehetővé tette a párhuzamos, sokszor ellentétes utasítások kiküszöbölését, az irányító tevékenység jó koordinálását. Nem mondanak ennek ellent olyan tények sem, hogy párhuzamos intézkedésekkel még a tanácsok létrehozását követően is találkozunk. A proletárdiktatúrában a törvényhozó hatalomnak van alárendelve a végrehajtó hatalom. A tanácsrendszernél a törvényhozó hatalmat a tanácsülés jelenti. Helyi parlamenthez hasonlítható, melynek rendeletalkotási joga van, — természetesen ezek a rendeletek nem mondhatnak ellent felsőbb szervek által hozott rendeleteknek, törvényeiknek. A végrehajtó szerveket a törvényhozó szervek hozzák létre saját kebelükből. A tanácstagok végrehajtó bizottságait is a tanácsülés választja a tanácstagok köréből. A végrehajtó bizottság munkáját a kinevezett tisztviselőkből álló szakigazgatás segítségével végzi. Munkájáról köteles számot adni a felettes végrehajtó szerv mellett az őt megválasztó tanácsülésnek. Munkájának általános irányvonalát a tanácsülések határozatai kell, hogy megszabják. A nem megfelelő végrehajtó bizottsági tagokat a tanácsülés visszahívhatja. A tanácsülés jogköre lehetővé teszi tehát, hogy a nép által 'demokratikusan választott, a választókkal állandóan kapcsolatot tartó tanácstagok testülete legyen a legfőbb szerv helyileg. A tanácstagok a hatalmi feladatok gyakorlásán túlmenően részt vesznek a végrehajtásban és a végrehajtás ellenőrzésében is. E munkájuk során szoros kapcsolatot tartanak fenn a tömegekkel, igyekeznek minél szélesebb tömegeket bevonni az államhatalom közvetlen gyakorlásába. A tanácsrendszer egyik leglényegesebb, legjelentősebb vonása éppen az, hogy olyan keretet jelent, ami széleskörű bekapcsolódási lehetőséget teremt a dolgozó tömegek számára az állami ügyek intézésébe. A tömegek bevonását jelenti az a tény is, hogy a tanácstagok a népet magát jelentik, hogy leglényegesebb feladatuk a dolgozók véleményének, javaslatainak, panaszainak állandó figyelemmel kísérése, a dolgozók bevonása (mint aktívák) a különféle bizottsági munkákba stb. A tömegkapcsolatok kiépítése nem megy egyik napról a másikra. Lenin ezzel kapcsolatban a következőkre hívta fel a figyelmet: „Az állam, mely évszázadokon át a nép elnyomásának és kifosztásának szerve volt, örökül hagyta ránk a tömegek óriási gyűlöletét és bizalmatlanságát mindennel szemben, ami állami. Ennek leküzdése nagyon nehéz feladat s.csak a Szovjethatalom képes rá, de attól is huzamos időt és rendkívüli állhatatosságot követel."

63 Ugyanakkor a tömegkapcsolatok kiépítése, egyre szélesebb tömegek bevonása az állami ügyek intézésébe, elengedhetetlen feladata a szocialista államnak, s elengedhetetlen feltétele az állam' elhalásának, a társadalmi önigazgatás megteremtésének. A tömegkapcsolatok megteremtése, az államszervezet feudális széttagoltságának megszüntetése megteremti annak lehetőségét is, hogy a tanácsok mint az egységes államhatalom helyi szervei minél tökéletesebben oldják meg gazdasági, politikai, kulturális feladataikat. Nem szabad azonban arról elfeledkezni, hogy a tanácsok fiatal szervek, éppen ezért nem szabad tőlük azonnal túl sokat követelni. Különösen fontos, hogy e szempontot ne tévesszük szem elől a tanácsok első periódusának (1950—54) vizsgálatánál. Mielőtt a Veszprém megyei tanácsok működését 1950—54-ben megvizsgálnánk, egy kérdést még érinteni kell, s ez a magyarországi tanácsrendszer és a szovjet viszonyának a kérdése. 253