A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

Farkas Gábor: Földosztás, házhely- és határviták Sümegcsehi községben (1945–1948)

legelő gyanánt kívánják a vele összefüggésben levő községi legelőhöz csatolni. Az igénylők között ugyan volt olyan vélemény, miszerint az 520 kh. területű legelő nagy, és tekintve a kiosztásra kerülő szántóterület csekélységét javasolták a KFB-nak, hogy legalább a felét ki kellene osztani, amelyet a gazdák felszántanának vagy a legelőt rétnek hasz­nálnák. Erre a lehetőség valóban fennállott, mert a legelő talaja igen jó minőségű volt. A KFB azon­ban a legelő feldarabolásáról hallani sem akart, részben a terület messze fekvésével érvelt, másrészt pedig azzal, hogy a földigénylők legnagyobb részé­nek nincs legelőjoga, amelyet a juttatásnál most megszerezhetnek. Valójában ez az állásfoglalás a falu egész érdekét képviselte, a törpebirtokosokét éppen úgy, mint a középparaszt rétegét. Ezen az ülésen beszámolt a KFB arról is, hogy a közigazga­tás területéből Döbröcze község földigénylőinek 4? kh. szántóterületet átengedtek, mivel ebben a köz­ségben felosztásra nagybirtok nem került. Ugyan­csak átadták a szomszédos községnek 11 kh. és 400 négyszögöl területet házhelykiosztás céljára. A KFB méltányossági alapon a Bazsi községhez tar­tozó Mária-majori cselédeknek 24 kh. és 1400 négy­szögöl szántóföldet, valamint 12 kh. és 300 négy­szögöl rétet átengedett. A bizottság ezt azzal indo­kolta meg, hogy a cselédek a veszprémi püspökség sümegi uradalmához tartozó birtokrészen voltak al­kalmazva, és ezért sem zárkózhattak el kérelmük elől. A két idegen községnek juttatott földek át­adása után azonban a bizottság sietve kijelentette, hogy további terület átengedéséről szó sem lehet. Ekkor ugyanis híre jött, hogy más községek is igényt tartanak a Sümegcsehi községben kiosztott legelő és réti területre. A bizottság eleve elzárkózott minden kérelem elől. Több ízben kijelentette a bizottság elnöke, hogy elsősorban a község lakóinak igénylését kíván­ják rendezni és végleg lezárni. Az ideiglenes jutta­tás során kiderült, hogy a községbelieknek sem tudtak elegendő nagyságú területeket juttatni. Áp­rilis végén már a házhelyek kiosztását kezdték meg. Egyelőre 58 igénylőnek juttattak' 600—600 négy­szögöles területeket. Erre a célra nem nagybirtokot vettek igénybe, hanem a faluban vagy a falu mel­lett fekvő kisbirtokosok kerti és szántóföldterületét használták fel. A kisbirtokosokat kártalanították, azoknak a kiigényelt terület után kétszeres nagy­ságú szántóföldet jutattak. 26 A házhelyekért kapott csereföldeket valamennyien elfogadták, a törpebir­tokosok örültek annak, hogy a sok esetben kihasz­nálatlan és a háziállatoktól igen sok kárt szenvedő kerti földek helyett hasonló minőségű, de kétszeres területet kaptak. Belenyugodott ebbe a gazdag pa­raszti réteg.is. Ekkor még nem sikerült rendezni sorait sem, de nyílt támadásba csak később kezd­hetett. A földosztással egyetértett, hiszen a legelő­területeknek közlegelővé nyilvánításában maga is érdekelt volt. A földosztás során a legnagyobb terü­leteket a gazdasági cselédek kapták. Átlagosan 5 kh. és 800 négyszögöl házhelyet és réti terüLetet kap­tak, valamint Palánkos majorban 600 négyszögöl házhelyet, miután az volt a kívánságuk, hogy to­vábbra is a majorban maradnak. 27 A cselédek mel­lett a földnélküli napszámosok juttatása volt szá­mottevő, de sokkal kevesebb volt annál. Ebben az esetben a sokgyermekes családok juttatását tekin­tették elsőrendű fontosságúnak. 20 Azok a napszamos emberek, akik nem számítottak sokgyermekesnek 1 és fél—2 kh. föld és rét juttatásában részesültek. 2, A törpebirtokosoknak átlagosan 1—1 és fél kh. ke­rület került a birtokukba. Elenyészően kevés kis­és középbirtokost juttattak 400—800 négyszögöl rét vagy szántóföldi területhez.' 0 Az uradalom uuia­kerti szőlőjét hat igényjogosultnak egyenként 390 négyszögöles parcellákra osztva juttatták, és még a fennmaradó részt a római katolikus kántortanító javadalmazására, a tanító kezelésére 756 négyszögöl terjedelemben átadták. A szőlőhöz tartozó 450 négy­szögöl területű gyümölcsöst és kaszálót Tóth Dezső határbirtokos csatolta területéhez. A legelőből 40 kh. kegyúri megváltás címén a falu katolikus lempio­mának fenntartására még április végén a templom­gondnok kezelésébe került, majd 10 kh. terület ké­relemmel lépett fel az erdőgazdaság is. A kimért legelőt a tulajdonosok még ezen a tavaszon felszán­tották és takarmánnyal elvetették. így a község közlegelője csak 479 kh. és 734 négyszögöllel gyara­podott.^ A földhözjuttatott 190 természetes — illetve 2 jogi személy — a juttatott ingatlanokat nagy gondosság­gal művelte. 1945 tavaszán a község határában egyetlen barázda föld sem maradt műveletlenül. A hadiesemények idején igásállataikat elvesztett gaz­dák segítségére a szovjet hadsereg tulajdonát ké­pező Mária-ima jori gulyából ökrösfoga tokát kölcsö­nöztek a tavaszi munkák idejére. A községiben kö­rülbelül 15 kölcsön-ökörfogat dolgozott, amelyek közül 5 pár végleg a károsultak tulajdonában ma­radt. A tavaszi munkák idején a lakosok már elé­gedetlenségüknek adtak kifejezést a földosztással kapcsolatban. Ezt csak fokozta a kiosztást jegyzék-

Next

/
Oldalképek
Tartalom