A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 3. (Veszprém, 1965)

In memoriam: Darnay-Dornyay Béla – Gutheil Jenő – Iványi Béla – Pongrácz József

zett, 1905-ben, majd előbb a veszprémi, később a budapesti szemináriumok növendéke volt. 1910-ben Veszprémben szentelitek pappá, 1916-ban szerezte meg a teológiai doktorátust „A tévedés, mint házassági akadály" c. értekezésével. Néhány évi káplánkodás után 1914-ben végleg visszakerült Veszprémbe, ahol különböző egyházi tisztségeket viselt, 1937-ben székesegyházi kanonok lett, 1948-ban pápai prelátussá nevezték ki. E város történetének kutatását, ahol egy híjján félévszázadot élt le, már korán megkezdte. Mint maga írta: „S mert tudományos igényeket is kielégítő, egyben a nagyközönség részéről is érthető és élvezhető feldolgozása a város múltjának nem volt, évtizedekkel ezelőtt fogant az elhatározásom, hogy ezt a hiányt megkísérlem pótolni." Ahogyan erre kutatásainak előrehaladtával módja nyílott, részeredményeit időről-időre, valóban élvezetes stílusban, közérthető formában, de kellő tudományos apparátussal tette közzé. Így ismertette a veszprémi domonkos apácazárda és a Szent Margit-egyház történetét, helyrajzi adatokat szolgáltatva a város középkori történetéhez. Szent Istvánról, Szent Imréről írva Veszprém XI. századeleji történetét dolgozta fel. „Árpádházi Boldog Margit Veszprémben" című munkájában ismét a domonkos apácák zárdájának XIII. századi eseményeivel foglalkozott. Talán legjobban sikerült a XV. század második feléből fennmaradt tárgyi emlékanyag ismertetését is tartalmazó „Mátyás korának veszprémi emlékei" című kis tanulmánya, amelyet, több más . munkájával együtt a veszprémi múzeum jelentetett meg. Megírta a mai Vöröshadsereg tér legszebb barokk műemlékének, a Pósa-háznak történetét, foglalkozott több alkalommal is a város zenei múltjának ismertetésével. Az ő kutatásai ösztönözték a székesegyház melletti Szent György-kápolna sok meglepő eredménnyel járó feltárására. Erre vonatkozó, részben közöletlen forrásanyagot is tartalmazott a Műemlékvédelem с folyóirat 1960. évi 3. számában megjelent írása. Ugyanebben az évben, illetőleg 1961-ben két, alapos ltudással megírt, de a Veszprém iránti elfogultságát, ragaszkodását sem elrejtő tanulmányban sorakoztatott fel újabb érveiket, adatokat egyrészt a veszprémi püspökség alapításának időpontjával, másrészt a XIII. századi veszprémi jogi főiskolával kapcsolatban, ezek a Vigília с folyóirat hasábjain láttak napvilágot. Még ha mindehhez kisebb ismertetéseit, újságcikkeit, előadásait is hozzávesszük, kutatótevékenységét csak körvonalazva láthatjuk. (Maga sem tartotta nevét megörökítő „műinek" az egyáltalán nem elfogulatlanul, a fehér terror első évében készült „A kommunisták uralma Veszprémben" című pamfletjét. Azt azonban mindig hangsúlyozta, és elismerte, hogy e munkája a kétségkívül jogos és éles kritikákon kívül a felszabadulás után semmiféle retorziót nem váltott ki.) Gutheil kétségkívül legértékesebb munkája ugyanis mindmáig kéziratban maradt, közöletlen. Csaknem ötéves szakadatlan munkával gyűjtötte ki 1948—52 között a veszprémi káptalan levéltárának 1836 középkori okleveléből a Veszprém városra vonatkozókat. A 224 oklevél teljes szövegét (melyek közül 139 kiadatlan) tartalmazza Veszprémi Okmánytára. További öt esztendőt fordított ezt követően kutatásainak féldolgozására. Ennek eredményeként készült el az okmánytár bevezetőjeként „Veszprém a legrégibb időktől az Árpád-ház kihaltáig" című, kb. 300 gépelt oldalnyi tanulmánya. Sajnálatos, hogy különböző okok miatt, bár többízben volt róla szó, a kézirat kiadására a szerző életében mégsem kerülhetett sor. Remélhetőleg a közeljövőben megoldódik a közzététel kérdése, talán abban a formában, ahogyan Gutheil szerette volna. Munkája előszavában ugyanis ismételten leszögezte, hogy azt nemcsak tudományos körök szakmai érdeklődésének kielégítése céljából írta s egyúttal újból rávilágított tevékenységének indítékaira: „Könyvemet a nagyközönségnek szántam. Annak a küldetésnek szolgálatában — írja —, amelynek célja nemcsak a helytörténet művelése, hanem ezen túlmenően a helyismeret gyarapítása, népszerűsítése. Ennek a küldetésnek szolgálatába akkor szegődtem el, amikor évtizedekkel ezelőtt Veszprémbe kerülve, a történelmi nevezetességek tekintetében külföldön tapasztalt tájékozottság helyett itt, ebben a nagymúltú városban nem kis járatlanság és közöny fogadott." Veszprém városának összefoglaló és kimerítő történetét, amíg megírható lesz, még ezután is számos részlettanulmány megjelenésének kell megelőznie. Gutheil éppen az addig legjobban elhanyagolt időszakkal, a város középkori, főleg egyházi történetével foglalkozó rövidlélegzetű munkái, leginkább azonban éppen közlésre méltó okmánytára révén örökítette meg nevét Veszprém hivatott s a várost szerető történészeinek sorában. Éri István 9