A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Tóth Sándor: Veszprémi középkori sírkőtöredékek

lyos sérülései ellenére határozottan kivehetők a p(re)positus. ecc(le)sie. alben(sis). a(nno?) szavak. 54 Csebi Miklós (1405—1410) 1410. jún. 27-én mint „prepositus ecclesie Albensis, nunc verő electus ecclesie sancte trinitatis de Calidisaquis" szerepel (ZsO II/2. 7726. sz.); a pápa által 1410. máj. 28-án kinevezett utóda (MREV III. CDLIX. sz.), mielőtt hivatalát elfoglalhatta volna, meghalt (uo. CDLX. sz.), az újabb, 1410. okt. 16-án kinevezett utódot pedig (uo.) úgy látszik, elejtették, mert ez év nov. 2-án már' Benedek a fehérvári prépost (ZsO. II/2. 8015. sz.); Zólyomi Benedek (1410—1439.) győri (MREV IV. CCCLXIIT. sz.); Kálnai András (1443— 1445.) pécsi (Lukcsics, PO II. 847. sz.) és (MREV III. CCX. sz., jegyzet); Kálmáncsehi Domonkos (1474—1495.) váradi (Fitz J.: Székesfehérvár. Bp., 1957. 14. o.), az ő 1495. dec. 2-án kinevezett utóda ((MREV IV. 1. sz.); Frangepán Gergely pedig 1502-ben veszprémi püspökké lépett elő (uo. C. sz.). 55 utolsó említése: MREV II. CDXXXVIII. sz. 1405. ápr. 30-án már Csebi Miklós a prépost: ZsO. П/1. 3838. sz. Halálát említik az 1406-os és 1410-es pápai bullák (MREV II. CDL. és CDLIX. sz.). 56 utolsó említése: Teleki; i. m. X. k., LIX. sz. Halálát említi az 1443-as pápai kine

v

ezési bulla (MREV III. CCVIII. sz.), valamint Bodó Miklós 1444-es és 1446-os folyamodványai (uo. CCVIII. és CCX. sz. és jegyzet). 57 utolsó említése: MREV III. CCCXLVI. sz. Halálát említi az 1474-es pápai kinevezési bulla: uo. CCCLXIII. sz 58 Teleki; i. m. X. k., LIX. sz.; MREV III. CCXLII. sz. 59 Bodó 1443 nyarán még mint bácsi prépost kötötte meg a szerződést, de — bizonyára éppen a szerződésben vállalt kötelezettségei miatt — hamarosan megszerezte magának a Veszprémhez összehasonlíthatatlanul közelebb eső, és éppen megüresedett fehérvári prépostságot, és azt 1444-től kezdve de facto birtokában is tartotta (vö. MREV Ш. CCX. sz.). Bár a bácsi prépostságról úgy látszik, lemondott, és azt nem is birtokolta (vö. MREV III. CCX. sz. és jegyzet; Lukcsics, PO II. 823. és 854. sz.), pápai kinevezést csak másodszori kérésre, Kálnai András előléptetése után, 1446-ban kapta meg. Legalábbis erre vall az, hogy annátájának befizetését ekkor nyugtázzák (MREV IV. CCCXLIX. sz.). 60 Csergheő—Csorna; i. m. 51—56. o., képe: 53. o. 6

1 Vö. H. Seiberl: Die österreichische Plastik von etwa 1400 bis zum Ausgange der Spätgotik. Die bildende Kunst in Österreich. Gotische Zeit. Baden b. Wien 1938. 78. o.: „Leider ist das umfangreiche Material dieser Zeit (ti. 1430—1470.) gerade im Südosten noch nicht genug gesichtet

..." 62 Mint Horváth Henrik, aki pusztán általánosságokra hivatkozva igyekszik a két esztergomi sírkövet a budai körhöz kapcsolni (i. m. — 1941. — 29. o.). 63 itt elsősorban Scolari András váradi püspök (+1426.) síremlékére gondolunk (képe: Vernéi—Kronberger; i. m. 12/a. tábla). A másik kiemelkedő emlék, amely ehhez a típushoz tartozik, Sifridus pannonhalmi apát többször idézett sírköve. Sifridus származása bizonytalan (rövid életrajzát 1.: A pannonhalmi főapátság története. Szerk.: Sörös P. II. Bp., 1903. 57. o.), amiből az következik, hogy itt sem zárhatjuk ki az itáliai eredet lehetőségét. A halottat keresztbe tett kézzel ábrázoló ausztriai sírköveket egyébként Halm szintén közvetlen itáliai hatásra vezeti vissza (i. m. 85—86. o.). 64 Vetési — még a 30-as években — itáliai egyetemen fejezte be tanulmányait, majd — éppen a kérdéses időszakban, az 50-es években és a 60-as évek elején — számos alkalommal vett részt itáliai követ járásokban, amelyeknek során megfordult Rómában, Firenzében, Velencében, Milánóban, Sienában, tehát az itáliai kultúra legjelentősebb központjaiban (1. Fraknói; i. m. 386—395. o.). Ehhez járul, hogy az a Széchy-sírkő mesterének stílusához hasonlóan a reneszánsz felé mutató stílusirányzat, amelyet Veszprémben a Vetési-oszlopfő és a Szt. György-kápolna kaputimpanonjának töredékei képviselnek (szintén vörösmárványból!), ugyancsak Vetési nevéhez kapcsolódik, és időben is (1467.) közel esik a Gathalóczi-síremlék feltételezhető dátumához (a Vetési-oszlopfő és a timpanontöredékek kapcsolatára 1. H. Gyürky; i. m. 382. o., képük: uo. V—VI. és XXI. tábla). 65 Gathalóczi egészen váci püspökké történt kinevezéséig, 1437-ig (az áthelyezés következtében megürült hivatalát 1437. dec. 27-én kéri magának egy paptársa a pápától: Lukcsics, PO II. 520. sz.) a bácsi, zágrábi és pécsi egyházmegyékben működött (1401.: bácsi kanonok, vö. 47. jegyzet; 1419. jún.: pécsi kanonok: Lukcsics, PO I. 174. sz.; 1419. aug.: zágrábi prépost; uo. 202. sz.; 1429.: pécsi prépost; uo. 1313. sz.), és az a falu, amelyről magát elnevezte, szintén a zágrábi egyházmegyében feküdt (vö. uo. II. 283. és 319. sz.). 66 Ádám; i. m. 120. o. 67 L. 51. jegyzet. 68 vitéz János síremlékének elkészítésére vonatkozólag a káptalani számadáskönyvben adatokat nem találtunk. Tekintettel azonban arra, hogy a könyvbe éppen 1500ban csak a számadások kezdetét vezették be (utána 1501-ig 10 számozatlan oldal üresen maradt), itt sem lehetetlen arra gondolni, hogy a síremlék elkészíttetését a káptalan vállalta magára. 69 Bakonyi Múzeum szerzeményi naplója, Veszprém. 2503/ 1909. sz. „Címeres kőtábla, faragott kőpárkány. V. vár, Rada István kanonok udvara." 70 Képe: Horváth H.; i. m. (1932.) 10. o. 71 Dercsényi; i. m. 90. kép. 72 Áldásy A.: Címertan. Bp., 1923. 44. o. 73 A budafelhévízi Szentháromság-templom. (Művelődéstörténeti értekezések, 25.) Bp., 1907. 13. o. és 2. ábra. 74 Ltsz. 132/1868. 4. „Budai kincstári épületből." 75 Minthogy a kőre a halál dátumát (év, hó, nap) utólag vésték rá, valószínű, hogy előre elkészítették; a halálozás napja jelenti tehát a terminus ante quemet (vö. 51. jegyzet). 76 Egyáltalán nem említettük a 80. számú, négy darabból álló fehér mészkő sarokrész-töredéket, amelynek szélén antiqua betűkkel MVSD feliratrészlet olvasható (1. H. Gyürky; i. m. 345. o.); ennek rendeltetése azonban véleményünk szerint teljesen bizonytalan, bár lehet sírkő töredéke is. 183