A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

Méginlkább látható volt az alispán szándéka a kaszinóépület lebontatása körül, most már csak a múzeumegyleten belül folyt vitában. Azt hihetnénk, hogy a kérdést 19114>en véglegesen elintézték. A május 31-i, majd június 9-i választmányi ülések jegyzőkönyvei azonban nem erről tanúskodnak. Koller májusiban még felhatalmazást kért a választmánytól, „hogy a kaszinó épületet a múzeum javára legelőnyösebb feltételek mellett vállalkozónak lebontás végett átadhassa." Kiderült, hogy, bár a Hivatalos Lap három számában is meghirdették, mindössze egy, biztosíték nélküli ajánlat futott be s 1—2000 koronára lehet bevételként számítani. Ezt a választmány egyes tagjai kévéseitek, hiszen Medgyaszay szerint az anyag legalább 7000 koronát érő s a múzeum ottani felépítése esetén nyilván igen előnyösen lesz felhasználható. Ilyen értelemben tehát a választmány első ülése elutasította az alispán javaslatát. 14. Csomay Kálmán terve a balácai ásatások anyagának elhelyezésére szolgáló „pavilonokra" (1911) 14. Entwurf von Kálmán Csomay für die "Pavillons", gaplant für die Unterbringung der Fundobjekte aus den Ausgrabungen in Beláca (1911), 14. Projets de "pavillons" destinés à abriter le matériel des fouilles de Baláca, par Kálmán csomay (1911). 14. Проект Калмана Чомаи для павильнов для размещения материалов из раскопок в Балаце; (1911 г.). Most Óváry lépett a sorompóba, az ő kérésére hívták össze a második ülést. Hosszas fejtegetések után kijelentette: „A városnak és múzeumnak egyaránt érdeke, hogy ez a régi épület helyéről eltűnjön. Lássa mindenki a szabad teret, tájékozhassa magát mindenki, lehet-e egyáltalán oda építeni?" Koller támogató szavai után a választmány előző határozatát módosították s elrendelték az épület 1911. szeptember 30-ig történő lebontását. Hallgatólagosan ekkor vetették el véglegesen az eredeti elképzelést a múzeum helyére vonatkozóan. Természetszerű volt, hogy ezután a Hornig által adományozott telken nem a balácai pavillon, hanem a múzeum-kultúrpalota elhelyezésére gondoltaik. Ilyen értelemben adtak megbízást Medgyaszaynak a terv adaptálására.

83 Az ügyben 1912 februárjában összehívott választmányi ülésen Koller már véglegesen befejezett tényként közölte, hogy a múzeumiépítés ügyében „a vármegye illetékes intézkedni." Egyúttal bejelentette azt is, hogy a maga részéről is eláll a Rákóczi-térre való építkezéstől, de ennék feltétele, „hogy a vármegyének a kaszinó teleikben fekvő pénze megtérüljön." Amikor a város képviselőtestületének egyik tagja megjegyezte, hogy a megye mindeddig csak a nevét adta a múzeuimépítéshez s Veszprém város a múzeumegylettel hajlandó megegyezni a telek megvételének ügyében, Koller kijelentette: „A város ebben a kérdésben a vármegye képviselőjével, az alispánnal tárgyalhat." A dolgok ily alakulása után Laczkó neim tehetett egyebet, mint a MKOF érdekeinek képviselőjeként kérte, a telket veszteséggel ne adják el. Az alispán erélyes fellépése a helyzetet még jobban elmérgesítette. Hornig püspök is átlátta, hogy pénzbeni és területi adománya többszörösen meghaladja a vármegye eddigi „áldozatát", ezért visszavonta telefcadományozási, már szerződésben is megfogalmazott ígéretét s egyszersmindenkorra beszüntette a múzeum ügy anyagi támogatását. A vármegyei állásponttal való szembefordulása az egyházi köröknek abban is megnyilvánult, hogy a mindjobban hatáskör nélkül maradt múzeumegylet elnöki tisztjéről Ádám Iván kanonok lemondott. 63