A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

Ezzel a veszprémi püspökség és a káptalan támogatását elvesztették. Laczkó tehetetlenül szemlélte az eseményeket, kénytelen volt, egyéb megoldás híján beleegyezni abba, a szintén az alispán által előterjesztett indíványba, mely szerint az egylet elnökének Békefi Rémig zirci apátot kérjék fel.

84 Közismert volt azidőben, hogy a veszprémi püspök és a zirci apát között nézeteltérések állanak fenn az egyházmegyei jogkörnek az apátság és birtokai, plébániái felett történő érvényesítése kérdésében. Békefi elfogadta ugyan a felkínált tisztet, de tevőlegesen soha semmit sem tett a múzeumért, a múzeumegyletnek talán utolsó ténykedése volt az elnökválasztás, működéséről a további években egyáltalán nem értesülünk. Az építkezés ügye tehát ismét válságba jutott. Laczkó kimerítően tájékoztatta a MKOF vezetőit a fejleményekről és tanácsot kért: mitévő legyen. Mihalik József válaszlevelében

85 nyíltan megírta, hogy Fraknói most már nem is hajlandó véleményt nyilvánítani, ö maga azonban nem tud hallgatni az ügyben s ezért azt tanácsolja, karolja fel Laczkó a város által ajánlott megoldást, mivel más választás úgy sincsen. Ez a megoldás a múzeum jelenlegi helyének elfogadása volt. Eggyel ismét nőtt a városszélre, az akkori adóhivatal és a temető közé ékelt közintézmények száma. Már elhanyagolható volt, a korábban hangsúlyozott szempont is, hogy a kultúrpalotának a város központjában kell felépülnie. Ismét Óváry terjesztette elő az indítványt a város közgyűlésén: „Veszpréminek pedig érdeke, hogy a már meglevő sok anyagi áldozattal megalkotott teret be ne építsék", adják tehát oda a jelzett cseretelket és fizessen a város még „tekintve a kulturális célt, 25 000 koronát."

86 A határozatot nemsokára jóváhagyták, a vármegye sem kifogásolta, a belügyminisztérium pedig 30 000 koronás, három év alatt kifizetendő államsegélyt biztosított a múzeum számára, arra való tekintettel, hogy a vármegyeházában megürülő helyiségekben végre megnyugtató módon el lehet majd helyezni a megye szintén hányatott sorsú és nagy nehézségekkel küzdő levéltárát.

87 VII. Ahogyan eddig is huzavona jellemezte a múzeum építésének ügyét, bármely fázisáról is volt szó, a végleges helykijelölés után is kerek egy esztendő telt el, mire az építkezés valóban megkezdődhetett. A közgyűlés határozatának értelmében mielőbb ki kellett volna Medgyaszay részletes költségvetése alapján a versenytárgyalást írni. 1913 első felében azonban erre nem került sor. Medgyaszay és Laczkó levélváltásából arról értesülhetünk, hogy a MKOF, de a veszprémi államépítészeti hivatal főnöke is változtatásokat kívánt a terven s a költségvetésen eszközöltetni.

88 így a részletes költségvetést még a júniusi megyegyűlésre se nyújtották be. Végülis a nyár folyamán meghirdetésre került s 1913 augusztus 9-én megtartott versenytárgyaláson Csomay Kálmán veszprémi építőmestert bízták meg a munkával, aki valamivel az előirányzat alatt, 161 994 korona 41 fillér végösszegű költségvetést adott be.

89 A véghatározatot a törvényhatósági bizottság a jogerőre emelkedés után kiadta s ennek értelmében Csomay (Laczkó feljegyzései szerint) 1913. december 30-án megkezdte a földmunkát.

90 1914 március elsején tették le a múzeumépület alapkövét.

91 A falak felhúzása gyors ütemben haladt, a MKOF küldöttei (Mihalik—Szalay—Hültl) május végén megelégedéssel szemlélték meg a munkát.

92 Márciusban, tekintettel arra, hogy a szerződésiben az építőmester számára biztosítandó öszszeg egyrésze hiányzott, a megye törvényhatósági bizottsága a rendelkezési alapból fedezte a hiányt, imivei a MKOF az államsegély felemelését megígérte.

93 Augusztusban már állott a tetőzésig jutott épület. A világháború kitörése a végre szépen megindult munkálatokat fél évtizednél is hosszabb ideig késleltette. Az építőmestert, s munkásai jórészét is katonának hívták be, vállalkozó, anyag hiányában a munkát folytatni nem lehetett. A megyei Államépítészeti Hivatal ugyan már 1914 szeptemberében kérte, hogy a feltétlenül szükséges munkafolyamatok befejezése miatt Csomayt legalább két hónapra szabadságolják,

94 a kérelemnek sem ekkor, sem megismétlésekor nem tettek eleget. Hogy a falakat legalább az időjárás viszontagságaitól megóvják, a hivatal ideiglenes deszkatetővel burkoltatta be azokat.

95 A múzeumegylet néhány alkalommal tett kezdeményező lépéseket az ügyben. Felkérte az alispánt az építőmester szabadságoltatásának Meszközlésére azzal az indokkal is, hogy a tető alá hozandó épület ideiglenesen még katonai célokat is szolgálhatna, tehát az építkezés befejezése közérdek. A kérelemre azonban semmiféle válasz nem érkezett.

96 1916 elején maga a MKOF kérte fel az alispánt közbenjárásra, az azonban szkeptikus választ adott, jelezve, hogy ha szabadságolnák is Csomayt, „nehézségeket okoz mindenesetre, hogy a jelenlegi magas munkabérek és az anyag drágasága miatt vállalkozó nem lesz hajlandó a szerződésileg meg04