A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története

13. Terv a múzeumnak a várban történő felépítésére. 13. Entwurf des Museums, geplant für die Errichtung in der Burg. 13. Projet de la construction du musée dans la forteresse. 13. Проект для построения музея в крепости. készíttette 1911 februárjában a pavillon tervét (14. kép). A görögös, oszloprenddel körülvett főépülethez derékszögben csatlakozott volna a két, apszissal záródó, a mozaikokat magábafoglaló melléképület. A látszatra impozáns, sőt, hivalkodóan archaizáló építmény eltúlzott, hatalmas költséget igényelt volna, vajmi kevés hasznos tér biztosítása ellenében. Nincs is rá adatunk, hogy megvalósításával komolyan foglalkoztak volna. Kétségtelen, hogy a múzeum helyzete a vármegyeház épületében egyre tarthatatlanabbá vált. A helyiségek egyrészében falrepedések keletkeztek s emiatt a könyvtári anyagot ládákba csomagolva a kapualjba szállították el. Nem lehetett, éppen a helyiségek statikai helyzete miatt jelentősebb geológiai, paleontológiái anyagot sem begyűjteni, a freskók és a részletekben kiemelt mozaikok, kofaragvanyok azon nyomban a megyeház pincéjébe kerültek.

80 1911 májusában a választmány tudomásul vette, hogy a püspökkert ügyét a VKM már intézi.

81 ősszel pedig jegyzőkönyvi kivonat megküldésével nyilvánítja háláját Hornignak a nagylelkű adományért: újabb 5000 korona adományért s a telek átengedése miatt, továbbá azért, mert „báró Hornig Károly püspök úr a múzeum céljait szolgáló pavillon építését kilátásba helyezte."

82 Csupán Óváry nyilatkozott szkeptikusan: ezzel az állandó épület ügyét nem látja megoldottnak. Ádám Iván kanonok, az egylet elnöke viszont azt a kérdést vetette fel: mi lesz a telek sorsa, ha a múzeumot nem oda építik? Koller alispán, az adás-vételi szerződés ama kitételére hivatkozott, hogy Hornig a telket múzeumi célokra adta, anélkül, hogy rendeltetését „szorosabban meghatározta volna." Egyúttal hangsúlyozta, hogy a telek a vármegyéé lenne, mint amely a múzeum tulajdonosa is. A megyei közigazgatás vezetőjének egyre inkább megmutatkozott az a szándóka, hogy a múzeumépítés ügyét kivegye a különböző társadalmi rétegeket s érdekeket is képviselő múzeumegylet kezéből. Már korábban tudomására adta a június 12-i közgyűlésnek, hogy a törvényhatóság a kaszinót terhelő jelzálog kifizetésével az épületet a megye tulajdonának tekinti. Szó sem esett arról, hogy az épület megvásárlása és a tehermentesítés javarészt a társadalmi gyűjtés eredménye volt, s az adományok annakidején a múzeumegylethez futottak be.