A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)
Éri István: A veszprémi múzeumépület építésének története
téri megoldás mellett kardoskodó Óváry Ferenc részéről), ez már egyik félben sem keltett semmiféle indulatot. 66 Veszprém ötödik újságja egyáltalában nem avatkozott bele a viába. A „Veszprémvármegye" — mint neve is mutatja, a megye urainak félhivatalos lapja — mindössze hűvös tárgyilagossággal tudósított a kaszinóépület sorsáról, a vita folyamán hozott döntésékről. Főleg innen értesülhetünk a múzeumegylet választmányának kompromisszumos megoldást jelző határozatairól. 1910. szeptember 12-én a választmány az úrikaszinó épületének lebontása mellett döntött, ehhez azonban a hitelező pénzintézet beleegyezését is ki kellett kérni. 67 Egy hónappal később, az október 10-i közgyűlésen is megszavazzák a lebontást, azonban a jelzálogkölcsön kifizetésére természetesen a bontási anyag ára önmagában nem elegendő, ezért a vármegyét kérik meg a fennmaradó tartozás kiegyenlítésére. 68 A kérelem jogos, hiszen az épület a vármegye tulajdonává lett, ez azonban még egy fillért seim áldozott megszerzésére. Nem sokkal később Fraknói Vilmos, Szalay Imre és Mihalik Imre látogattak Veszprémbe. „Terepszemlét tartottak a piactéren is, ahova az állandó múzeumot tervezik, de amint halljuk, nem találták eléggé alkalmasnak," — olvashatjuk egy másak újságban. 69 Minthogy Hornig püspök 5000 koronás adományával a múzeumegylet teljesíthette a Veszprémi Takarékpénztár kívánságát a törlesztés tekintetében, elhárult az utolsó akadály is a bontás elől. 70 Az alispán néhány nap múlva árlejtési hirdetményt tett közzé a lapokban. 71 Sokáig nem akadt megfelelő ajánlattevő, végül az épületanyagot 2000 koronáért eladták s a befolyt összeget a múzeumépítési alaphoz csatolták. 72 A vármegye közgyűlése megszavazta az épületet még mindig terhelő 13 000 korona adósság kifizetését. Erre fordították a füstbement megyei monográfiára gyűjtött összeg maradványát (8600 K), a Kossuth Lajos turini lakóházának megvásárlására összegyűlt összeget (560 K), továbbá a székházépítési alapból a még szükséges összeget. 73 Így, ahogyan a kaszinó lassan semmivé vált a bontócsákányok ütései alatt, elhallgatott a múzeumépület körül felparázslott vita, leírásra került az utolsó úrikaszinói passzíva is. Csak az maradt bizonytalan, hogy mi lesz az új múzeum építésével? 74 VI. Talán már az 1908-as viták, majd a közhangulatot jelző más megnyilatkozások alapján, mindenesetre még az 1910-es heves sajtóvita fellángolása előtt Laczkó rádöbbenhetett,: a múzeum új épülete, ha egyáltalán felépítik, mindenütt állhat majd, de a piactéren nem. Az sem egészen valószínűtlen, hogy újabb megoldások keresése során éppen ő volt az ismertetett vita kirobbantója, ahogyan P. M. jelezte: „sugalmazója". Ugyanis a Bakonyi Múzeum levelezőlap-gyűjteiményében három, a veszprémi várat ábrázoló levelezőlapot találtam, melyeikre maga Laczkó rajzolta rá a Szántó-féle cikkben felvetett elgondolás vázlatát és címét (13. kép) 75 . Még a szükséges területnagyságot is felírta rájuk (340 négyszögöl), jeléül annak, hogy a gondolattal komolyan foglalkozott, talán még építésszel is megtárgyalta. Ezen túl, más, lehetséges hely után is érdeklődött, így, Bibó Károly, a későbbi alispán révén kaphatott olyan információt, hogy a Kálváriadombra lehetne építkezni. Ez a néhány méteres sziklafok, melyen Rhé Gyula húsz évvel később feltárta a város Milklósszeg nevű részének román kori templomát, a püspökséghez tartozott, ettől északra az ún. belső püspöki kert, délre a mai Vegyipari Egyetem területén a külső, káposztáskert húzódott. Az elgondoláson rögtön kapva, Laczkó még 1910 tavaszán levélben kért felvilágosítást Hornig püspök titkárjától, Simon Györgytől. A válasz elutasító volt, azonban egy lehetőséget, azt, hogy a belső püspökkertben lehetne telekhez jutni, megcsillantott. 76 Tíz hónappal e levélváltás után, a sajtóban felkavart vihar megszűntével, 1911 elején a múzeumegylet e célból összehívott választmányi ülésen el is határozzák, hogy a parcellázandó telek egy részét elkérik a püspöktől — egyelőre a balácai leletek elhelyezésére. 77 Érdemes felfigyelni e határozattal kapcsolatban néhány körülményre. Még az újságokban folyt harc idején, talán a kedélyek csillapítására, megjelent egy rövid hír, mely szerint: „ ... megyéspüspökünk eldöntötte az építendő múzeum hova helyezésének kínos kérdését. Éspedig oly módon, hogy annak céljaira a püspökikért egy részét ajánlotta fel." 78 A tendenciózusan, talán indiszkréten is tálalt híradást hivatalosan néhány hét múlva cáfolták 79 , nyilván azzal a célzattal, hogy a város polgárai közötti nézeteltérés tisztázásában a püspökség állásfoglalása egyik pártot se befolyásolja. Áthidaló megoldásként vetődött fel tehát az a gondolat, hogy a püspökkertben ne az új múzeumkultúrpalota, hanem csak az akkorra már nagyrészt feltárt, de teljesen még ki nem emelt balácai mozaikok, freskók s más leletek elhelyezését oldják meg. Ismét Laczkó Dezső volt az, aki a részmegoldás ügyének elôbbreviteléhez igyekezett minden erőt mozgósítani. Csomav éDÍtőmesterrel el61
