A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Mesterházy Károly: Soós Á.: Die Ausgrabungen Géza Fehér’s in Zalavár (könyvismertetés)

Die Ausgrabungen Géza Fehér's in Zalavár (könyvismertetés) Sóte, Á., Die Ausgrabungen Gézia Fehér's in Zalavár. 98. tábla, 18 térkép, 84 szövegközi kép. — Bökönyi, S. Die Wirbeltierfauna der Ausgrabungen in Zalavár. 12. tábla. Archaeologia Hungarica XLI. Budapest 1963. Akadémiai Kiadó. 428 lap. Ezzel a kötettel az 1946-tól kisebb-nagyobb megszakítással 1954-ig tartó zalavári ásatások eredményeit kapja kézhez az olvasó. A zalavári ásatások rendkívüli jelentőségűek a Dunántúl IX—

X. századi történetét illetően, egyúttal a dunántúli szlávság gazdasági és társadalmi életének megrajzolásához is értékes adatokkal járultak. A régészeti kutatás a történeti források, elsősorban a Conversio adatai által ismeretes történeti háttér nyomán indult meg, melynek központjában két fontos kérdés állt: 1. beszélhetünk-e a IX. században önálló dunántúli szláv állam kialakulásáról? 2. milyen volt az etnikai viszonya, a gazdasági-társadalmi berendezkedése és kultúrája ennek az „államképződménynek?" E két kérdéscsoport jegyében született meg Sós Ágnes munkája. Az ásatásak Zalaváron és környékén három helyen indultak meg: a Várszigeten, a Récéskút nevű szigeten (e szigetek az egykori mocsárvilágból kiemelkedő szárazulatok) és magálban a község belterületén. A mű központjában a várszigeti ásatások eredményeinek feldolgozása áll. A Várszigeten több helyen folytattak ásatást. Négy helyen átvágták a feltételezett külső erődítési vonalat (I—

IV. metszet), a sziget DK-i oldalán mintegy 1654 m

2 összefüggő felületén és a sziget belsejében levő kápolnánál voltak feltárásak. Három korszak emlékei (épületmaradványok és sírok) kerültek elő: IX—X. századi, XI. és XIV—XVII. századi leletek. A periodizáció alapiját a belső vár területén levő három metszetvonal alkotja. Ezek közül az első a belső vár területén levő épület falát és a külső sáncot is átvágja. A metszetben három építési periódus figyelhető meg: 1. az első építési periódushoz tartozik a külső várfal alsó, IX. századi része és a mögötte, a belső vár területén húzódó második védelmi vonalszakasz, a IX. századi várfal kapuvédő fala, 2. a második építési periódushoz tartozik a XI. századi cölöpalapópítményes, kőfundamentumos erődfal és a belső kolostor-épületének fala, 3. a harmadik építési periódus a XVI—

XVII századi téglaerődítéssel kapcsolatos. A metszet NY-i szakaszában rétegenként elválasztható volt az anyag: a XI. századi kőfal kövei között és alatt IX. és X. századi cserepek kerültek elő. A második metszetvonal szintén K-NY irányú. Ebben négy építési periódus figyelhető meg. A IX—

X. századi emlékek a 100-tól 165 cm közötti mélységből kerültek elő, a réteget hamus réteg jelzi. Az É/10-es szelvényben párhuzamos cölöpsor mutatkozott. Ez a cölöpsor az első építési periódushoz tartozott és folytatása volt az I. metszetben mutatkozó alsó cölöpsornak. A második periódus a XI. századi építést mutatja, cölöpéi a 100 cm-nél kezdődtek és átütötték a IX—

X. századi réteget. A harmadik periódus XIV. századi, a negyedik periódus pedig újkori építkezés nyomait mutatta. Az É/10-es szelvényben a 100 cm-es mélységben szép IX—

X. századi anyag került elő. A harmadik metszetvonal nagyjából É-D irányú. Alsó, IX. századi szintjét szintén égett hamus réteg alkotta. Ez párhuzamosítható volt a második metszet égett, hamus rétegével. A szerzőnek aprólékos és nagyon gondos munkával sikerült a periodizáció nehéz feladatát megoldania. Ez a feljegyzések és jelentések hiányosságai miatt egyáltalán nem volt egyszerűnek mondható. Hasonló nehézségek jelentkeztek a temetkezések periódusok szerinti elválasztásánál is. Ezért néhány esetben a pontos elhatárolás bizonytalanná válik. Ezekre azonban a szerző minden esetben felhívja a figyelmet. A IX. századi épületmaradványok között nem találjuk kőépület nyomát. Kiemelkedik azonban közülük egy cölöplyukrendszer, mely a IX. századi erődítés rendszerébe enged bepillantani. A fel-tárt felületen É-i irányban még bizonytalanok ennek az erődítés vonalnak folytatásai. A szerző feltételezi, hogy a cölöprendszer DK, К felé folytatódik. Az 473