A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal: A balácai római villa freskóinak technikai vizsgálata

némi ásványos gipsz is valószínűsíthető, ez természetesen a pirit mállása közben keletkezett ferroszulfátnak az anyag mésztartalmával való közömbösítésével és egyidejűleg a gőtit képződéssel függ össze. Nagyabb jelentősége sem а gipsz, sem а kvarc jelenlétének a színezékanyagban nincs. A vakolat törési felületén, ott ahol a vakolat szerkezete szelvényszerűen látható, a sárga festékréteg alatt helyenként rózsaszínes beszűrődést is észlelhetünk. Ez annak bizonyítéka, hogy az eocén rétegből kitermelt gőtites színezékanyag még kevés szürke melnikovitos agyagot, vagy már oxidálódott ferroszulfátot is tartalmazott, amely az erősen lúgos, meszes vakolatanyagban hidrohematitos mállási folyamaton ment át és ennek nyoma az a rózsaszínes beszüremkedés, amit a vakolat felső fehér simító vakolatának anyagában észlelünk. Természetesen ebben a festett részben a vateritet is megtaláljuk, ami azt bizonyítja, hogy a régi római művész mésztejet használt a színezékanyag kötésére. A sárga-lila szoba vakolata 680/1. A mészdús durva vakolatra, amely nagymennyiségű csöves növényi anyagot (kalászos növények szalmájára emlékeztető lenyomatokat) tartalmaz (3. kép) és a legdurvább homokszemcsék mérete az 5 mm-t is meghaladja, a szokás szerint 1—2,5 mm vastagságú dolomitlisztes simító vakolatot vittek fel. Erre a simított falfelületre festették 3. A 680/1. sz. vakolatdarab oldalsó része habarcshoz kevert növényi részek nyomaival (szármaradványok). 3. Seitenteil des Putzstückes Nr. 680 1. mit Spuren von zum Mörtel gemischten Pflanzenteilen 3. Partie latérale du morceau de crépi n° 680/1, avec les vestiges végétaux mêlés au mortier. 3. Боковая часть куска штукатура № 680/1 с остатками примешанных к раствору растительных частиц. rá a kissé lilába hajló sötétvörös alapszínt és melléje az okkeres árnyalatú sárga színt. A festékrétegek vastagsága 0,1—0,15 mm. A vörös és sárga festésnek az érintkezési határa csak nagy megközelítéssel egyenletes, a vizsgált példányon helyenként a sárga falfestést a lilásvörös festékanyag fedi. Ez annak a bizonyítéka, hogy a festésre előkészített falfelületet először a sárga festékkel, majd utána a lilásvörös festékkel festették be. Az érintkezés mentén 28 mm széles világoszöld sávot festettek. Ennek a rétegvastagsága is általában 0,1 mm. Míg a sárga és vörös színre festett falfelületen ecsetvonások nyomát nem találni, addig a zöld sávon az ecsetszálak húzási iránya, amely természetesen a fedősáv hoszszanti irányával egyezik, nagyon jól látható. Ez a zöld sáv helyenként nagyobb mértékben takarja a sárga színt, míg máshol a vöröseslila színt. A zöld sávot két oldalt még külön, valószínűleg vonalzó mellett húzott, 5—6 mm széles fehér csík zárja le. A fehér csík alatt is rendszerint a fal alapfestése, de több helyen nagyobb mértékben a zöld sáv anyaga látható. A fehér csíknak szélessége a vizsgált kis darabon is 5—6 mm között változik, ami arra enged következtetni, hogy ezt a szegélycsíkot szabad kézzel festették. A fehér színű csíkon is jól meg lehet figyelni az ecsetszőrök által visszahagyott mikrobarázdákat. Ennek a fehér csíknak a rétegvastagsága, hasonlóan a zöld sávhoz, 0,05 mm-nek mérhető. Érdekes, hogy tapintással mind a sárgára, mind a lilásvörösre festett falfelületről indulva ez a csekély rétegvastagság már jól érzékelhető. A fehér csík fehérsége élénkebb (fehérebb), mint a dolomitos simítóvakolattal előkészített fehér falfelület színe. A festékanyagok részletes röntgenvizsgálatából a következők állapíthatók meg: a sárga festékanyagban az agyag alkotórészei (kaolin, illit), valamint gőtit igazolható. Ez az összetétel az általában Dunántúlon sokfelé található sárga agyagra jellemző. A festék színe azonban élénkebb, mint amit általában a dunántúli sárga agyagokból nyerni lehet, ezért szulfidos vegyületekre is kiterjesztettük a vizsgálatot. A festékanyag színezékében arzénvegyületek (auripigment, realgar) is valószínűsíthetők. 462