A Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei 2. (Veszprém, 1964)

Gedeon Tihamér–Nemcsics Antal: A balácai római villa freskóinak technikai vizsgálata

4. A 680/1. sz. vakolatanyag festett felületén 4 szín különböztethető meg. 4. Auf der bemalten Oberfläche des Putzstückes Nr. 680/1. sind 4 Farben zu unterscheiden. 4. Sur la surface peinte du crépi n° 680/1 on distingue quatre couleurs. 4. На окрашенной поверхности куска штукатура № 680/1 можно различить 4 краски. Ezek az ásványok általában utóvulkáni működéskor keletkeznek és Olaszországban a Vezúv és az Etna salakrepedéseiben találhatók. Ott szolfatára kigőzöléssel ma is képződnek. Közelünkben Besztercebányán, Kapnikbányán, Erdélyben Felsőbányán, valamint Moldován (Romániában, volt Krassó-Szörény megyében) találhatók. A sárga színezékanyagot mésztejjel rögzítették. A sárga szín értéke Ostwald színskálával történt összehasonlítás szerint: 3 ge—4 gc-nek minősíthető. Ezt Zeiss Leukométerrél vizsgálva (MSz 17054 szerint) ta szímtelítettségi értékek (5—5 mérés középértékének) tri'kro'matilkus mérőszámai: x = 0,4913 y = 0,3046 z = 0,2041 x+y+z = 1,0000 A lilásvörös festékanyagban a vörös bauxit mellett (legnagyobb valószínűség szerint ez is vörösberényi) hematit és hidrohematit, valamint montmorillonit található. A színezék lilás árnyalatát a bauxithoz kevert hematit adja. A hidrohematit a bauxitban fordul elő a foőmittel együtt. Ennek a színértékét az Ostwald színskála szerint csak meg lehet közelíteni. Az alábbi bordóvörös színek mutatnak hasonló árnyalatot: 5 pl 6 pn 7 ni 8 ni 9 ni Ezek közül a színárnyalatok közül a 7 ni közelíti meg legjobban a szoba lilásvörös festését. Ezt a festékanyagot is mésztejjel kötötték. A világoszöld sáv festékanyagában réztartalmú ásványi anyagot (malahitot) nem találtunk, elleniben a magnézium-alumínium-hidraszilikátok, mint a glaukonit, klorit, hektorit, pirofillit röntgenvonalai ismerhetők fel. Balácapuszta közelében zöld ásványi anyagot nagymennyiséében Űrkúton, valamint Bakonybélen találunk. Az előbbi mintegy 20 km-re nyugatra, az utóbbi pedig 25—26 km-re északnyugatra fekszik. A két színmezőnek a zöld sávval történt elválasztása nagyabb anyagmennyiséget nem igényelt, a színárnyalata pedig a ma ismert úrkúti kloritosglaukonitos zöld bányatermékhez áll közelebb, mint a glaukonit dús bakanybélihez. Ostwald színskála szerint: 21 ge—22 ge színárnyalatnak felel meg. Zeiss Leukométerrël (MSz 17054) vizsgálva a trikromatikus mérőszámok értéke: x = 0,3410 y = 0,3464 z = 0,3126 x4-y + x = 1.0000 A fehér csíkozás, amely a lilásvörös és zöld, valamint a sárga és zöld felületeket határolja, nem tiszta égetett mészből készült, hanem kevés ólomfehér hozzákeverésével fehérített anyag. Röntgenvizsgálat szerint némi kaolint, némi alunitet (esetleg alumititet) tartalmaz, dolomitliszt és ólomfehér mellett. A rómaiak az ólamfehér színezékanyagot már ismerték és gyártották is. Cserépedény aljára híg ecetet öntöttek, ebbe rőzsét helyeztek és a rőzsére tették a fémólam lemezdarabokat. Ezután az edényt befedték, majd meleg helyen érlelték. A fémólom néhány hét alatt teljesen bázikus ólomacetáttá és ólomkarbonáttá = ólamfehérré alakult át. Az ólomfehér ma is egyike a legnagyobb fedőképességű színezékanyagunknak. Mivel a római korban nagy volt a borászati kultúra, amelynek második lépése rendszerint a borecet előállítása, ecetágyon az ólomfehér előállítása már kézenfekvő, a római festőművészek, akik a saját színezékanyagukat maguk készítették, jól ismerték az ólamfehér előállítását is. Ezt a módszert maguKkal hozták az anyaországból és itt a Dunántúlon fehér agyaggal, valamint dolo463